Élet a fertőzöttek világában

Ötödik Fejezet

Nagyjából tíz percre volt tőlünk a garázs. Kivételesen semmi nem állt az utunkban. Egyre nagyobb lett bennem az izgalom, hiszen tudtam, nemsokára elindulhatunk a szülő városomba, és kideríthetem, hogy édesanyámék jól vannak-e. Miközben sétáltunk, sokat beszélgettem Pete-el. Kiderült, hogy azért kellett elválnia volt feleségétől, mert rajta kapta, amint az a szomszéd férfival hancúrozott a saját lakásukban, úgy, hogy közben a 8 éves lányuk a szomszéd szobában volt. A bíróság persze az anyának ítélte a gyereküket, arra hivatkozva, hogy az apa nem tudja ellátni a későbbiekben. Pete hiába harcolt a gyerek felügyeletért, küzdelme hiábavaló volt. Közben megérkeztünk a garázs bejáratához. Be kapcsoltuk a lámpáinkat. A lámpafényben láttunk pár ott parkoló kocsit, szerencsére egyik se volt megrongálva, a betört szélvédőket leszámítva.

-Törekedjünk arra, hogy minél előbb beindítsuk az egyiket - szólalt meg Pete.- Nincs kedvem sokáig itt időzni.

-Rendben van, de óvatosan haladjunk befele, nehogy meglepetés érjen minket. Sosem tudhatjuk, mikor mi fog történni- mondtam a férfi felé fordulva, persze féltem is egy kicsit.

Az utcán illetve a kórházba könnyű szerrel megöltük azt a pár zombit, de az nem azt jelenti, hogy többel is olyan könnyű dolgunk lenne. Lassan elindultunk a sötétségbe. Annyi fény volt itt, amennyit a zseblámpáink biztosítottak. Szívem egyre hevesebben kezdett verni, ahogy haladtunk egyre beljebb. Pedig nem voltam félős fajta. Kis idő múlva furcsa hangra lettünk figyelmesek.

-Pete, szerintem ideje sietnünk- szóltam Pete-re.

-Megnézem azt a kisbuszt amott. Remélem, az beindul- mondta alig hallhatóan.

Pár kocsival odébb parkolt az előbb említett kisbusz. Elindultunk felé. Pete óvatosan mellé ment, majd megpróbálta kinyitni az ajtaját. 

Kivételesen sikerült. De alig hogy kinyílt a kocsiajtó egy zombi nehezedett Pete nyakára, és egyből próbálta megharapni. De ő nem volt rest és előhúzta táskája oldalából a fegyverét és átszúrta a zombi fején.

-Ez meleg volt!- Nézett rám Pete mosolyogva.- Na, nézzük, beindul-e a kicsike.

Beszállt a kocsiba és szerencsére még a slusszkulcs is benne volt, a napellenzőbe a sofőr oldalán. Közben az előbb hallott hang közelebbről hallatszott.

-Pete!- szólaltam meg egy cseppet idegesen.- Nem akarlak siettetni, de közeledik valami.

-Hallom én is Derek!- válaszolt most már ő is idegesen, miközben kínlódott a kisbusz beindításával.- Francba! Hogy a faszom húzzam a tetves, retkes anyukájába!- kiálltot fel.

- Mi a gond?- kérdeztem aggodalmasan.

- Mi a baj? Mi a baj?- ismételgette.- Nem kap gyújtást ez a gyászkoporsó!

Kiszállt és felnyitotta a motorháztetőt. Nézelődött benne egy kicsit, ügyködött valamit pár vezetékkel, majd vissza szállt. Megpróbálta ismét beindítani. Pár próbálkozás után felpörgött a motor.

- Sikerült Pete! Megcsináltad!- kiáltottam fel.

- Mondtam, hogy értek hozzá- mosolyodott el örömében.

A hang ekkor már nagyon közel volt hozzánk. Arra tartottam a lámpámat és megláttam, hogy kettő vagy három kocsival odébb közeledik felén egy zombi, aki egy fejszét húz maga után. A hangra mindenfelől mozgolódás támadt.

- Szállj be gyorsan! Nem időzhetünk itt többet- váltott át a hangja komolytalanból parancsolóba.

Gyorsan beszálltam Pete mellé, majd teljes gázzal elindultunk a kijárat felé. Ahogy mentünk átgázoltunk pár zombin, de egyben sikerült kiérnünk és menni tovább kifelé a városból.Körülbelül negyed órába telt, amíg elértünk a város végére. Útközben, láttunk pár kóborló zombit, de azokat vagy kikerültük, vagy áthajtottunk rajtuk. Akkor nyugodtunk csak meg kicsit, amikor elhagytuk a város végét jelző táblát és felfordultunk a sztrádára ami Oak Village felé vezetett. Itt azonban ismét nemvárt kép tárult elénk, mert csak az út feléig tudtunk elmenni, amikor is megláttuk, hogy egy kamion keresztbe áll a sztrádán előtte egy igen hosszú kocsisorral. Kiszálltam és felmásztam egy kocsi tetejére, hogy jobban körül tudjak nézni. De akármerre néztem mindenfele elhagyatottnak tűnt kocsikat és emberi maradványokat láttam. Vissza térve a mikrobuszunkhoz láttam, hogy Pete nagyon el van keseredve.