Mi az igazság? ( AsaNoya ff)

9

Asahi szemszög

Csalódottan kullogtam haza, és az elhangzott mondatok ismélődtek a fejemben. Vajon tényleg megutált? De lehet ha túlzásba vitten a kérdésekkel, egyszerűen csak aggódok érte és érdekel, hogy mi van vele, hiszen az egyik legjobb barátom, vagy már csak a volt? Ezen a gondolaton fájdalmasan elfintorodtam. Bár lenne merszem bevallani neki az érzéseim. Igaz, még magamnak is alig mertem bevallani, nem, hogy neki. De mostmár elcsesztem azt a kis esélyem is ami volt.
Ahogy haza értem egyből elterültem az ágyon, és elnyomott az álom. ( Ez rímel xd).
Eléggé el telt az idő, mert pár óra múlva a telefonom csörgésére ébredtem. Félholtan utánna nyúltam és megnéztem a képernyőt. Tanaka volt az. Gyorsan fel is vettem.

- Igen?- szóltam bele álmos hangon.

- Asahi-san bocsi, hogy zavarlak de kérlek segíts kezdeni valamit Noyával.. - szól tanácstalanul.

- Mivan Noyával? - amint meghallottam a nevét egyből felébredtem.

- Nem tudom, milyen baja van, de szerzett alkoholt és eléggé leitta magát. Esküszöm nem tudom mit kezdjek vele. Nem hallgat rám.- a háttérben zenét hallottam.

- Most hol vagytok? Indulok! - álltam is fel és neki is álltam át öltözni.

- Ömm.. ízé.- valamin nagyon elgondolkozott- Ahhh.- felkiáltott amit nem tudtam mire vélni.- Hallottál már arról a meleg bárrol ami a város eldugott részében van?

- Mi? - pár másodperc kínos csend- Mit csináltok ti egy meleg bárban Úristen!-csesztem le őket, mert közben amint felfogtam ezt éreztem, hogy elsápadtam. Egy meleg bár. Egyáltalán oda mehet kiskorú? Igaz én már tizennyolc vagyok de ők tizenhét. Ezt nem értem.

- Hát, hosszú sztori. De légyszíves gyere ide.. Kérlek Asahi-san!- kérlelt a vonal másik végéről és én a végére beadtam a derekam. Mégis csak Noyárol van szó.
Busszal amennyire közel lehetett én leszáltam és utánna gyalog folytattam az utam. Kénytelen voltam Google térképpel megtenni az utat, mert azon a környéken életemben nem voltam. Már egy ideje sötét volt úgyhogy még ijesztőbb volt minden, vagyis én annak láttam.
Szerencsére baj nélkül oda találtam és ott álltam a meleg bár előtt, tanácstalanúl. Nyugi Asahi nem fog senki sem letámadni, nyugi Asashi nem rabol el senki, csak lépj be Noya miatt. Össze szedtem magam és beléptem. Közben megcsengettem Tanakát, hogy itt vagyok és most mit csináljak. Azt mondta, hogy álljak meg a bejárat mellett és jönnek. Hát én úgy tettem. A füledt enyhén alkoholos levegő bejárta az egész termet, és halkan zene szólt, az az aura pont ideillő volt. Csak én nem illettem ide. Mindenhol férfi, egy nőt sem láttam ami miatt kezdtem egyre furábban érezni magam. Már nagyon el akartam menni innen de mégis meg kéne várjam őket, hanem értelmetlen lett volna az egész. Egyszer én nállam is magasabb férfi eléggé félreérthető mosollyal el kezdett felém sétálni miközben a tekintetemet kereste. Én próbáltam figyelmen kívül hagyni de nagyon úgy tűnt, hogy felém sétál. Már el is akartam küldeni de egy Tanaka jelent meg Noyával a karjaiban a látóteremben pont megelőzve az ismeretlen férfit. Ezt hívják szerencsének.

- Asahi- san itt van Noya.- átrakta az én kezemben a félig kiütött Noyát akinek egy monokli ékeskedett az egyik szemén és békésen aludt. - Nekem még itt van valami dolgom úgyhogy azért bíztam rád őt. Köszönöm, hogy ide jöttél. - heves hajlongásba kezdett ami miatt páran meg is figyeltek, de én egy szívesen kíséretében el is indultam haza. Hát busz már nem jár, ezért kénytelen voltam egy taxit leinteni. Amint be tettem Noyát a kocsiba és megígértem a taxisnak, hogy nem fogja az ülést össze hányni én is be ültem és indultunk is miután megmondtam a címet.
Noya a hátsó ülésen közben forgolódott és motyogott egy "Bocsánat Asahi-san"-t. Erre akaratlanul is elmosolyodtam, de azt már nem fogom megtudni, hogy ezt álmában mondta-e vagy tudatában. De mindegy, közben megérkeztünk az otthonomhoz. Kifizettem a taxit, kiszedtem Noyát a hátsó ülésről és menyasszony pózban vittem is tovább. Közben eszembe jutott, hogy a szüleim itthon vannak, úgyhogy magyarázkodhatok. Lassan benyitottam a házban, de szerencsére nem volt sehol senki. Gondolom már alszanak. Tökéletes! Lassan felsétáltam az emeletre és benyitottam a szobámba. A fiút a karjaimból le akartam fektetni az ágyamra de amint megérezte, hogy le akarom őt bizony rakni bele kapaszkodott a nyakamba.

- Asahi- saaan~ nem akarok még aludni.- mondta ezt tudatán kívül miközben a kezem között volt és szorosan kapaszkodott a nyakamba miközben aludt. Erre elmosolyodtam. Olyan mint egy kisgyerek, még magasságra is. De mit kerestek egy bárban? Egy meleg bárban! Ezek a gondolataim közepette leültem az ágyba és úgy fogtam tovább, mert már kezdett fáradni a kezem. Így most mondhatni az ölömbe ült és úgy kapaszkodott belém és aludt tovább. Most mit kezdjek vele? Közben leesett, hogy holnap suli és még a leckét sem sikerült megcsinálnom. Már eléggé fáradt voltam ahhoz képest is, hogy a fél délutánt át aludtam. Beállítottam az ébresztőm valamennyivel hamarabbra, hogy Noya is reggel haza tudjon sietni ha akar és nekem is legyen időm megcsinálni a leckét. Mivel nem tudtam még mindig leszedni magamról Noyát, jobbat nem tudtam annál kitalálni, hogy vele együtt, egy ágyban lefeküdjek aludni. Már úgy is mindegy, nem?

Ha valaki talál benne helyesírási hibát akkor írja le kommentbe, mert nem volt időm normálisan át nézni sry.

Na itt az új rész. Ma is eszembe jutott egy nagyon jó új sztori ötlet, de amíg legalább az egyik sztorimmal nem végzek addig nem akarok újnak neki kezdeni. Vagyis ez a két Haikyuus könyvemen kívül még akarok írni még kettőt. Az egyik biztos, hogy BokuAka lesz, már meg is van a fejemben az alap sztori, a másik még nem tudom, hogy melyik shipp lesz, még annak is van esélye, hogy EreRi lesz xd de inkább Haikyuut szeretnék még írni. Talán KageHina. Vagy valami fura más Shipp.
Úgyhogy össze szedem magam és belé huzok az írásba, hogy minél hamarabb végezzék velük.
Ezt valamivek hosszabbra tervezem, mint a KenHinát.
Na ha valaki eddig elolvasta annak üzenem, hogy amúgy nincs jobb dolgod? Viccen kívül xd próbálom hamarabb hozni felváltva a két sztoriba a részeket. Vagyis most ezután a KenHinába várjatok.

Amúgy nézzétek már.. DaiKuroo.. nem is rossz.