Váratlan Fordulat (Damon Salvatore ff.)

7. rész || Ősi vámpír

Marilyn szemszögéből

Az érzés, ami keletkezett bennem... Azt hiszem erre mondják azt, hogy a szívem a torkomban dobog. Valóban éreztem a szívem minden egyes dobbanását a torkomban, mintha csak onnan ütött volna. Egyre erősebb lett a érzés, ahogy Sarah kezét fogva vezettem őt a hátsó kijárathoz, az udvarba.

Miután gyorsan becsuktam az ajtót, rögtön Sarahra pillantottam, aki össze volt zavarodva.

– Mi ez a nagy felhajtás? – nevetett fel szarkasztikusan.

– Nem tudom hogy kezdhetnék bele – markoltam a hajamba idegesen.

– Figyelj, Marlie! – fogta meg a vállam bíztatóan.
– A legjobb barátom vagy és nincsenek titkok köztünk. Legalábbis felőlem biztos nincs. – tette hozzá, mire könyörögve ránéztem.
– Na mondd, mostmár nagyon kíváncsivá tettél!

– Ami azt illeti, engem is! – szólt egy hang a hátam mögül. Azonnal megfordultam, ezzel hátat fordítva Sarahnak. A hang tulajdonosa egy középkorú férfi volt, aki büszkén elmosolyodott, amikor észrevettük őt. Magabiztosan és kihúzott háttal állt egy helyben, méterekkel messze tőlem. Rossz előérzetem támadt, ahogy ránéztem.
– Engem legalábbis a reakció érdekelne, még ha eléggé kiszámítható is – csevegett tovább, s megindult felénk.

– Ki maga? – tettem hátra egy lépést, Sarah felé, aki ijedten markolt a karomba.

– Klaus Mikaelson személyesen. Lehet hallottál már rólam. – állt meg egy lépéssel előttem.

– Nem hallottam.

– Áh, még friss vámpír vagy. Akkor kénytelen vagy ilyen formában megismerni a természetem. – vigyorodott el szórakozottan, míg az én arcomon a borzalom fejeződött ki.
– Tégy meg nekem egy szívességet – mondta, de mégmielőtt megszólaltam volna, hozzátette:
– Most még szépen kérem!

– Miért kéne tennem? – kérdeztem, mire Klaus nyomban eltűnt előttem.

– Ne! – hallottam meg Sarah sikolyát, mire azonnal hátra fordultam. Klaus a karjával szorította Sarah nyakát, és úgy tartotta maga előtt. Egy ravasz mosoly húzodótt a szájára, mikor a szemeimbe nézett.

– Gondolkodtam egy kicsit. Ha megölöm a barátnődet, nem lenne gond elmondanod neki, hogy egy vámpír vagy.

– Mi? – nyögte Sarah, mire ijedten ránéztem, Klaus viszont rántott rajta egyet, ezzel elhallgattatva őt.

– De ha megölöm, akkor nem jössz velem, igaz? – folytatta a beszédét.

– Igaz! – néztem rá szikrázó tekintettel.

A válaszom után egy gyors mozdulattal magával szembe fordította Saraht és egy pillanat alatt a nyakára vetette magát. Sarah némán felsikoltott a fájdalomtól, én pedig épp indultam volna, hogy ellökjem tőle Klaust, de ő már be is fejezte a táplálkozást.

– Helyes, nincs verbéna a vérében – törölte le az ujjával a csöpögő vért a szájáról.
– Akkor – rantotta meg Saraht a nyakánál fogva – elfelejted az elmúlt tíz percben történteket – igézte meg, majd rám nézett. Képes voltam elhinni egy pillanatra is, hogy ez egy jó tett volt felőle. Bebizonyosodott, hogy tévedtem, amint ördögi mosoly jelent meg az arcán.
– Ma, pontosan hat órakkor egy kést döfsz a szívedbe.

– Ne, Sarah, ne hallgass rá! – próbálkoztam, de meg sem hallotta...

– Egy kést döfök a szívembe – ismételte el.

– Csak akkor nem teheted meg, ha én utasítalak rá! Most pedig menj és felejtsd el mindezt! – engedte el Klaus Saraht, aki engedelmesen, és kábultan ment vissza az iskolába.