Black & White [BEFEJEZETT]

🌼2.rész🌼

Hongjoong szsz.:
-másnap-
Éppen végeztem a reggelivel, amikor Mingi becsöngetett. Együtt indultunk el suliba, csakhogy út közben összefutottunk Jinnel és Namjoonnal, mindketten úgy tettünk, mint akik meg se látták őket. De ahogy elnézem nem ment túl jól, mert hangosan elkezdték szidni szegény Yunho-t, gondolom tudják, hogy Minginek bejön. Mingi jól tűrte, aztán szerencsére beértünk a suliba.

Seonghwa szsz.:
Reggel Yunho-val együtt sétáltunk a suli felé, amikor megláttuk jóval előttünk Mingi-t és Hongjoong-ot. Aztán nem figyeltünk vagy nem tudom, de hirtelen elég közel hozzájuk, mögöttük ment Namjoon és Jin. Messziről hallottuk, ahogyan szegény Yunho-t szidják és azt ahogy szegény Mingi elől szenved.

-Hwa?
-Hmm?
-Ez azt jelentené, hogy Mingi szeret?
-Nagyon úgy néz ki. -Bár legszívesebben leütöttem volna Namjoon-t, már csak azért is, mert a legjobb barátaimat szidja.

Végül szerencsére beértünk a suliba. Mingi és Hongjoong odament a többiekhez, Yunho pedig ment volna Namjoon-ékhoz, hogy jól kiossza őket, de visszafogtam.
-Tudod, hogy semmi értelme nincs veszekedned vele.
-Tudom, de akkor is. -Végül sikerült meggyőznöm, hogy ne álljon le vitatkozni és mi is odamentünk a fiúkhoz.

Hongjoong szsz.:
Szüneben félre hívtam a fiúkat, mivel mint kiderült nem vagyok egyedül, így gondoltam el mondom nekik, hogy én is meleg vagyok, mert Mingin kívül tudtommal senki nem tudja. Miután ezt közöltem velük mind megölelgettek, meg amik ilyenkor jönnek.

Nem ebédszünetben mentünk a többiekkel enni, mert nekünk már csak 1 óránk volt, szóval úgy döntöttünk, hogy majd óra után eszünk. Mingivel éppen indultunk volna vissza, amikor hirtelen Namjoon megfogott és nekilökött egy oszlopnak. Mingi-t a másik 6fiú távoltartotta, hogy ne tudjon segíteni.

-Szóval még egy büdös buzi! -mondta Namjoon nekem, majd teljes erejével megütött amitől összeestem. Könnyek gyűltek a szemembe, amitől homályos lett minden, de azt láttam, hogy még egyszer felém lendíti a karját, de valaki lefogta, aztán egy ismerős hangot hallottam.
-Pont az beszél aki szünetekben csókolgatja Jin-t?!

Seonghwa szemszöge:

Yunhoval mentünk vissza a teremhez, amikor meghallottam Namjoon hangját és hátrafordultam, Hongjoong a földön volt könnyes szemekkel. g
Gondolkozás nélkül mentem oda és állítottam le Namjoon-t és még vissza is szóltam neki, megérdemelte. Miután sikeresen elküldtem a 7fiút melegebb éghajlatra, odamentem Hongjoong-hoz, aki még mindig a földön üllt és láttam, hogy sír is.

Hongjoong szemszöge:

Seonghwa felém jött, legugolt elém és átölelt.
-Ne sírj, nincs semmi baj. -Erre a nyugató hangra kicsit lecsillapodtam.
Le sem tudnám tagadni, hogy fülig beléestem és nagyon jól esett, hogy ilyen közel van hozzám.
-Fel tudsz állni? -kérdezte, mire egy aprót bólintottam. Vállába kapaszkodva felálltam.
-Töröld meg a szemed. -Adott egy zsebkendőt a kezembe Yunho.
-Fáj valamid? -kérdezte aggodalmasan Mingi, de megnyugtattam, hogy nem fáj semmim.

Seonghwa nagyon óvatos és törődő, megint mellettem üllt ebédnél, de most valahogy közelebb vagy nem tudom. Végül elindultunk haza Mingivel, mögöttünk Seonghwa és Yunho jöttek.

-Elrabolhatom Hongjoong-ot egy percre? -kérdezte Seonghwa csillogó szemekkel, mosolyogva.
-Haza kísérem Mingi-t, te meg akkor Hongjoong-ot. -mondta Yunho, mire Mingi ijedten rám nézett én meg csak egy bíztató mosolyt küldtem felé.

Mikor elindultak Seonghwa finoman megfogta a csuklóm és egészen a suli hátsó bokros részéig húzott, aztán óvatosan neki nyomott a falnak.

Seonghwa szemszöge:

Magam sem hittem el, hogy ezt teszem, de valamikor úgyis be kell vallanom neki. Olyan közel voltam hozzá, hogy kezei akaratlanul is a mellkasomra kerültek.
-Bocsánat. -annyira aranyos amikor zavarban van. El akarta venni onnan a kezeit, de megakadályoztam.
-Hagyd csak. Jó helyen vannak. -húztam vissza kezeit a mellkasomra.

Az egyik kezem letévedt Hongjoong derekához és még közelebb húztam őt magamhoz, a másik kezem a falnak támaszkodott. Úgy döntöttem belekezdek a mondandómba, de ő megelőzött.

-Hyung.. Miért csinálod ezt? -kérdezte tőlem teljesen vörös fejjel.
-Azért.. M-mert... Hongjoong én beléd szerettem. -közöltem vele és utána rögtön el is engedtem volna, de visszahúzta a kezem a derekára.

-Én is szeretlek Seonghwa. -mikor ezt kimondta egy hatalmas kő esett le a szívemről.
-Szabad? -kérdeztem, közben egyre közelebb hajoltam hozzá. Válaszként csak bólintott egyet. Nekem sem kellett több, egyből az ajkaira hajoltam.