Az elveszett kristály darabkái [BEFEJEZETT]

3. rész

-Gyere be...Vagy mi...-invitálta Csilla Martint, aki persze nem ellenkezett.
-Hozok neked törölközőt-indult ki a szobájából Csilla. Martint megtörölte magát, és kifújva a levegőt belekezdett:
-Nos, én már kiskorod óta ismerlek. A lényeg, hogy azért nem láttál még eddig soha, vagy ilyesmi, mert én konkrétan az erdőn belül egy titkos helyen nőttem fel. Amikor még nagyon fiatal voltam, eltévedtem ott, és akkor talált meg a Mester. Tudom, felmerült benned a kérdés, hogy ki is ez. Röviden, már évtizedek óta létezik egy Kevin nevezetű ember, aki a démonok vezetője.Létrehozott egy kristályt, amit több felé tört, és azokat az embereket, akik úgymond dühben, csalódottságban vagy csak egyszerűen bosszúvágyban haltak meg, őket vissza hozta az életbe, viszont démonná változtatta őket. Ez úgy ment, hogy a kristály egy darabkáját odaadta annak az embernek, és ettől lett nekik egy különleges erejük.Szóval ezeket a démonokat nevezhetnénk szerencsétlenséget hozó démonoknak is, mert egy egy közülük, egy családot, mert csak azokat szokták, magyarul megszállta. Tehát ezek a családok veszélyben éltek, és bármikor történhetett velük bármilyen szerencsétlenség. Ekkor a Mesterünk elhatározta, hogy összegyűjti az összes darabkáját a kristálynak, és egyesítí őket. Ezek után csak annyi a dolog, hogy meg kell ölni Kevint. De nem ilyen egyszerű megölni ezeket a démonokat, és megszerezni a kristályokat. Főleg, hogy elkezdték még kisebb darabokra törni a darabokat, így még több a démon. Mester segítségűl kiképzett pár embert, akiben látta, hogy különleges, és sokat tud segíteni. És, engem is megtaláltak az erdőben, és engem is kiképeztek. Ekkor lettem a ti családotok őrzője. Hogy őszinte legyek, azért nézek most ki így, mert épp azt a démont próbáltam legyőzni, aki már hetek óta próbálja megszállni a családotokat, de mindig meglóg, így hát itt leszek még egy darabig a házatok körül, az biztos-nevetett. -Szóval, az őrzőket normál esetben egy átlagos ember nem látná, de te valamiért engem mégis látsz. Ezért egy évvel ezelőtt, amikor szóba álltam veled kaptam is a fejemre-nevetett ismét. -Egyébként megsúgom, az a németjuhász sem látott. Egy szónak is száz a vége, engedélyt kaptam, hogy elmondjam ezeket neked. Most pedig megyek, hisz itt van még egy démon akit le kéne győzni. Ha villámlás szerű fényeket látsz, az én vagyok-mondta halkan és mosolyogva Martin.
-Én... Nem is tudom, mit kéne mondanom! És gondolom, ez titok-állt fel Csilla.
-Ez már csak rajtad múlik, hogy az marad-e-sóhajtott Martin, eközben kinyitotta az ablakot.
-Nyilván nem fogom elmondani senkinek-"húzott cipzárt" a szájára a lány.
-Okés, azt megköszönném. És a társaim is-intett Martin, és kilépett az ablakon.
-Figyi... Vigyázz kérlek magadra, és ha tudok segíteni...-motyogta Csilla.
-Nem, semmiképpen, csak veszélyes lenne, az én dolgom, hogy megvédjelek titeket-mosolygott szomorúan a fiú.-Jó... Sok sikert-integetett utoljára Csilla, mielőtt becsukta volna az ablakot.
-Köszi-felelte Martin. -Egyébként lehet felmerült benned a kérdés, de úgyanúgy ember vagyok-nevetett. -Csak, mint említettem, én is ki lettem képezve, és például ezért tudok olyan gyorsan eltűnni, és még láthatatlan is lenni-mondta még gyorsan, és eltűnt a sötétben. Csillának ezernyi gondolat cikázott a fejében. Próbálta "megemészteni" ezt a furcsa történetet. Nem tudta, tényleg léteznek-e ezek a démon izék. Egyszerűen nem tudta elképzelni. Hisz ha lennének, a híradó tele lenne velük. Bár ha jól értelmezte Csilla, akkor a démonokat emberi szemmel nem lehet látni.Nem igazán hitt ebben az egész történetben. Majd kiderül...
•Másnap•
Csilla a reggelt most kivételesen nem egy pohár vízzel, hanem egy bögre teával indította. Az este alig aludt, konkrétan csak forgolódott ágyában.