A Nap árnyéka || Bbangkyu // OS

Sárga

A fejét lazán a tenyerén piheteti, míg monoton köröket rajzol szabad keze mutató ujjával az undorító sárga terítőre, amit még együtt vettek. Hunyorogva fel pillanat a vele szemben ülő személyre, majd vissza az abroszra. Ez a sárga is jobb, mint, ahogy ő ragyog most. Megint, mint megannyiszor már, elhatározza magában, hogy napszemüveg nélkül soha többé nem jön át a fiatalabb lakására. Lehet, hogy végre tartja is magát hozzá.

Changmin egyszercsak nagyon hadonászni kezd, mire újra feltekint rá, hogy lássa mi késztetheti őt erre. Valószínűleg figyelnie kellett volna, hogy mit mond neki - már hosszú percek óta. De most jobban lekötötte a tudat, hogy Changmin sárgább itt a legjobban.

Mint egy Nap.

Az ember nem nézhet sokáig rá, különben megvakul.

Mégis Younghoon nem tud nem kapni az alkalmon, hogy ne vegye szemügyre egy kicsit a másik arca két oldalán megjelenő aranyos gödröcskét, mik megpróbálnak árnyékot vetni, hisz már túl ragyogó. Younghoon meg megvakult volna, ha nem kapja el a fejét a fiatalabb feje fölé tett angol órára, mi szintén sárga, mégis sokkal jobb, mint Changmin.

Changmin mosolya veszélyes.

Veszélyes Younghoon számára. Hisz ő nézné, de nem akar megvakulni.

- ...ezért hívtalak át ma. - csak a mondat vége tört utat magának Younghoon eltompult elméjéig.

- Tessék? - kérdezte rögtön s ezúttal egy kérdő arcra tekintve vissza, aki vérig lenne sértve, ha rájönne, hogy Younghoon nem figyelt rá - Vagyis oké...

Majd csak rájön miről is lehetett szó az imént.

- Akkor ez azt jelenti, hogy benne is vagy? - kérdezi csillagos szemekkel, mibe az idősebb alig mer bele pillantani - Mármint tudom, hogy ez egy nem hétköznapi dolog... meg minden...

De Younghoonhoz már megint nem jutnak el tisztán a szavak, leköti őt annak a gondolata, hogy hogy lehetnek csillagok Changmin szemében, ha ő egy Nap.

Irrealis...

Gyönyörű...

- Gondolom igen... - a szavak nehezen jönnek a nyelvére, hisz nem tudja igazán mibe is adta most beleegyezését. De mivel tudja, hogy Changminról van szó valahogy annyira mégsem aggódik.

Changmin kinyújtja kezét, egészen az asztal közepéig engedve, egy centivel sem tovább, és kérlelve figyeli az idősebb megszeppent alakját, hogy ne a fejét támassza, hanem tegyen ő is úgy, mint ahogy ő az imént.

Younghoon pedig nem tehetett mást.

- Köszönöm - mondja ragyogó mosollyal, mit Younghoon retinája már kevésbé fogadott örömmel és a forró tenyeret sem mi az ő jéghideg kézfejére csusszant - El sem tudod képzelni mennyire megkönnyebbültem most.

Younghoon nem tudja, hogy miképp kéne reagálnia a fiatalabb szavaira, így csak kettejük kezét figyeli. Hisz mit is mondhatna?

Changmin ujjai kecsesen tartják az övéit és ragyognak. Younghoon pedig egyre sötétebbnek tűnik mellette, mintha fakulna.

Vagy csak most látszik igazán közönséges színe, mi nem fogható egy Napéhoz.

Ha Changmin nem is egy Nap, hanem a Nap, akkor ő nem más, mint az árnyék. Se több se kevesebb.

- Izé... - pillanat fel kezükről a másik arcára, min még mindig egy lágy mosoly terül el, barátságos aurát varázsolva köré - És mit is jelent az, hogy beleegyeztem?

Younghoon megpróbálja beszéltetni őt, hátha elejt egy-két olyan szót, miből akár rá is jöhet mi lehet az az egész mi itt folyik.

Hisz valahogy folytogatóan túl nagy a nyugalom körülöttük, az úgy nem kedvelt sok sárga ellenére is, és ez valahogy minden csak nem mindennapi. Mert Younghoon bárhogy agyal rajta nem ugrik be még egy ehhez hasonló jelenet, mikor őt nem húzta fel ez a szín.

Mikor nem vélte úgy, hogy ez a hülye árnyalat kavalkád megnyugtató, és nem dörgöli az orra alá, hogy ő sosem lesz olyan ragyogó, mint mások.

Mint maga a szín.

Vagy, mint Changmin...

- Ezt valahogy nehéz szavakkal leírni... - esik gondolkodóba a fiatalabb, miközben egy kicsit szorosabban fogja Younghoon kezét, mintha attól tartana, hogy bármelyik pillanatban eltűnhetne.

Pedig ez lehetetlen.

Hisz az árnyék a fény mellett marad, míg világ a világ. Akkor is, ha elviselhetetlenül fáj is.

Így hát Younghoon is Changmin mellett marad, még, ha legszívesebben menne is.

Mert Younghoon az árnyék és Changmin a Nap.

- Igazából majd az áldásodat szeretném kérni, hisz te vagy az egyik legfontosabb személy az életemben. - folytatja Changmin.

Younghoon pedig akaratlanul is elmosolyodik az egyik szó hallatán, mivel ő nem lehet az egyetlen, a legfontosabb. Ahhoz valószínűleg nem elég jó.

- Most miért vagy ilyen feszült? - a mosolya erőltet, de még hihetőnek tűnik - Én nem megyek sehová, akármilyen hülyeséget is csinálsz. Nekem te vagy a legfo--

A csengő kellemetlen hangja Younghoonba folytott minden szót, mit még el akart mondani. A hangok égették a torkát, és majdnem megvakult olyan hatalmas mosoly jelent meg Changmin arcán az érkező vendég miatt. És kicsit mintha mindene fájna.

Látta ő valaha így mosolyogni a fiatalabbat?

- Ez ő lesz! - a hangja pár oktávval magasabban csendült fel, mint általában szokott. Majd elengedte az idősebb kezét, és az előszobába sietett, maga mögött hagyva árnyékát.

Ki ez az "ő"?

Younghoon hiába törte a fejét, ötlete sem volt kinek örülhet ilyen nagyon a fiatalabb.

Changmin nevetésének kellemes hangja szökött be a szűk konyhába, ahol Younghoon várt, hogy vissza érjen hozzá az ő Napja. De ez valahogy el maradt. Hisz épp egy másik selymes kacaj csendül fel a fiatalabbé mellett, és hosszú percekig nem térnek vissza az elfelejtetthez.

Hisz ő csak egy árnyék.

Majd végre valahára meghallja a padló jellegzetes nyikordulását, mi jelzi neki, hogy közelednek hozzá. Érdeklődve figyeli a helyiségbe vezető bejáratot.

Majd még mielőtt Changmin belépne, egy rikító sárga szoknyás lányt tessékel be udvariasan. Ragyogtak.

- Younghoon, ő itt a barátnőm.

A Naphoz csak a Csillagok passzolnak igazán, nem?

Elmosolyodott.

- Örülök, hogy megismerhetlek. És köszönöm, hogy vigyázol rá. - valami kellemetlen érzés járta át az egész mellkasát - Elég ügyetlen tud lenni...

- Hé! - csendül fel Changmin hangja, de Younghoon, mintha víz alatt lenne nem hallotta igazán.

De Changmin boldognak látszik.

És Changmin a Nap, Younghoon pedig az árnyék.

Így hát Younghoon is Changmin mellett marad, hiába elviselhetetlen a fájdalom.

Mert ő csak egy árnyék...

2020.03.22.