Glikol (+18)

1✓

 A fájdalomban az a legjobb, hogy fáj. Lehet akkor perpillanat nem így gondolod, de később mikor már minden jó akkor úgy érzed hogy az a probléma ami akkor volt nem is volt olyan nagy gond. De ez a halál eseteknél nem ilyen. Hiába múlik az idő, akkor is fájni fog.

Három éve történt hogy szinte az egész családom meghalt, mégis az emlékek olyan elevenek mintha az egész tegnap történt volna. A nap szépen sütött és mi fagyizni indultunk. Az autó viszont nem így gondolta. Amikor egy élesebb kanyart akart édesapám bevenni a fék hirtelen el szállt és sajnos az egész család az árokba kötött ki. Semmi mást nem hallottam csak anyám sikolyát ahogy segítségért kiállt. A kis öcsém azonnal meghalt mivel az ablak mellett ült és az egész fejét szétvágta. A homály, a vér és a sikogatások miatt nem igazán láttam semmit. A lábam beszorult apám ülésébe így nem tudtam kiszállni. Az én gondolataim és vészharangjaimon kívül nem hallottam senkit és semmit. Ahogy telt az idő úgy növekedett az aggodalmam is. Fogalmam sincs mennyi, de sok idő után valaki végre megállt mellettünk és aggódó hanggal hívta a mentőket. És innentől semmire sem emlékszem.

A kórházba ébredtem fel és az orvos könnyező szemmel mondta, hogy sajnálja de nem tudta megmenteni a családomat.....

De ahogy minden rossz ez is enyhült. Kerestem a gondolatokat az új könyvembe de valahogy nem jött az inspiráció. Így hát lementem a konyhába egy pohár tejért. Tudtam hogy ez a nyár is ugyanolyan unalmas lesz mint a többi.

Ja igen a nevem Avva Pays és egyedül élek már 3 éve. 21 éves vagyok és jelenleg egy jólmenő egyetemen vagyok harmadéves jogtani hallgató emelt szinten. Még van vissza 3 évem az egyetemen és amikor végzek megyek ki külföldre Bíroság járás ügyi ügyvédnek. Jelenleg szingli vagyok de nem is nagyon akarok kapcsolatot mert az előző barátom elég paraszt módon viselkedett velem. Legjobb barátnőm Beatrix 400km-re lakik tőlem, és akkor szakadt meg a kapcsolatunk mikor a gimiben végeztünk a tanulmányainkal. Azóta őt is és engem is teljesen másfele sodort az élet, de mindennap beszélünk és tartjuk a kapcsolatot mint minden normális barátnő. Nemsokszor találkoztunk azóta de a lényeg hogy bármi van ő vele bármikor tudok beszélni. 

Lassan haladt az idő és lassan haladt az életem is előre. Semmi értelmeset nem csináltam egyik nap sem. De most mintha valami más lett volna ebben a napban. A délutánt laza főzéssel és könyv olvasással töltöttem el. Amint eljött az este úgy nőtt bennem a negatív érzés is. Éppen a kedvenc Whitney Houston dalomat énekeltem, mikor egy nagy robbanást éreztem a talpam alatt. Gyorsan elzártam a vizet, belebújtam a köntösömbe és futva vettem lefelé a lépcső fokokat. Kinyitottam a hátsó bejáratot és egy üstökösnek a helyét láttam. De üstököst vagy egyéb ilyen dolgot  viszont nem is találtam. Viszont egy két fontos dolgot igen. Például lábnyomokat, de nem cipővel mint ahogy az szokott lenni hanem mezítlábas nyomokat. Kicsit keresgéltem még, aztán gyorsan visszamentem a házba. Befejeztem a fürdést és belebújtam a hálóingembe. Csináltam egy kis vacsorát aztán egy pohár kakaó társaságában letelepedtem a TV-elé.

Valahogy éreztem, hogy ettől az estétől megfog változni az életem.

Sziasztok!

Sajnálom tényleg hogy az ígéretem ellenére nem hoztam a részeket. De tudjátok hogy van ez, egy számítógép a házban és van 2 öcsém...szóval csoda ha odajutok egy 20 percre. De képzeljétek kaptam egy laptopot szülinapomra(18) és most már tényleg aktív leszek!

Ha tetszik a könyvem akkor nyomj egy csillagot vagy egy kis komit! XOXO