I Hate You But I Love You (Soukoku)

2.Elmegyek...

Az amv-t nézétek végig nagyon gyönyörű és illik a történethez.

Odasaku szemszöge
-Hmm? A fönök hivat engem?
-Igen!
Ez furcsa. Miért hivatna egy hozzám hasznló embert? Elindultam út közben meg azon gondolkodtam hogy még is miért keres engem. Amikor oda értem csak annyit láttam hogy egy fiatal lányt öltöztet.
-Naaa Elisa-chan csak most az egyszer! Nézd milyen szép piros fodrods szoknya~
-Szetintem a szép ruhákat de azt nem ha öltöztetsz!
-Fönök it vagyok.
-Oh Oda-kun.
-Miért hivatot fönök?
-Azért mert valakit meg kell találnod.
-Mért pont nekem?
-Mert sok jót hallottam rólad és te ismered ezt a bizonyos személyt.
-Kit kéne megtalálnom?
-Sakaguci Ango-kun-t tegnap este eltünt akarata vagy akarata ellenére tünt el az tök mindegy de meg kell találnod ő az egyik hír szerzönk úgy hogy nem lenne jó ha elmondana pár titkos információkat mert az a Dokkmaffia végét is jelenthetné.
Dazai szemszöge
-Hello Chuu!
-Chuu?
Egyböl össze ráncolta Chuuya a szemöldökét.
-Igen Chuu! Hát nem aranyos becenév~
-Becenév? Mi a fenéért becézgetc engem te agy halott?!
-Oww....ez most fájt nem vagyok én agyhalott... Ez gonosz volt...
-Meg érdemelted!
-Jaj kedvesem komolyan nem vetted még észre?
-Mit nem vettem észre?! És ne hívj igy mert még a végén pazt foglyák hinni hogy....
-Járunk? Bárcsak~
Bárcsak igy lenne.... De te útálsz....
-Mi van?! Bárcsak! M-miről beszélsz?!
Kérdezte lassan egyre pirosab fejel. Legalább ezt elértem.
-N-Ne szorakóz velem!
-Én nem szórakozok veled ez csak a csúf igazság~
Raktam az álara a kezemet és felém forditotam a fejét.
Láttható volt a szemében a zavarodotság és a harag is.
Amióta találkoztunk csak most először tudtam ilyen közel megtekinteni a gyönyörű íriszeit. Már csak pár centi választotta el az arcunkat szépen lassan elkezdtem közeldni hozzá és kicsit kinyitottam a számat amitöl meg remeget majd az ajkaira tapadtam. Nem mozdult nem is lököt el csak kikerekedett szemekel bámult. Majd el váltam ajkaitól és elmosolyodtam.
-Naaaa~
-...N-na? Na!? Mi na!? Ezt most úgy mondod mint ha élveznem kellet vólna!
Ordibált velem vörös arccal.
-Hát igen.
-Ne szórakoz velem te idiota! Ismerlek már elégé hogy tudjam hogy setenkedsz valamiben!
-Ohh kis naiv Chuuya ha setenkednék valamiben akko...
Majd egy hangos robbanásra és a sziréna hangja zavarta meg a beszélgetésünkte és a távolban láttam egy nagy fekete füst felhöt. Csak nem!
-Odasaku...!
Rohantam az ajtóhoz.
-Jaj egyböl ugrasz ha róla van szó igaz?!
-Féltékeny vagy? Melesleg ö a legjobb barátom drágám~
-Mit mondtál!?
Majd mentem is az említett barátom házához.
Már ott voltak a mentők a rendőrök és a tűzoltók is.
-Odasaku.
Láttam hogy fel van szerelkezve. Remélem nem készül semmi hülyeségre.
-Hagytak nekem egy térképet.
-Úgye hogy te is tud-
-Tudom hogy ezzel nem hozzom vissza a gyerekeket.
-Figyelj! A fönök éppen egy titkos találkozón van a Természetfeletti Bűnyügyi Osztállyal. Valami sokkal nagyobb bújik meg a háttérben.
-Dazai.... Semmi sincs a háttérben. Nekem már mindegy.
-Bocsánat ha nevetségesnek hat de kérlek hallgas végig!
-Támaszkodnod kell valamire. Bármire. Csak várjál még egy kicsit és figyeld mi történik! Egyszer úgy is lessz valami. Hé Odasaku!
-Szerinted miért csatlakoztam a Dokkmaffiához? Reméletem hogy tartogat valamit majd a számomra. Ki vagy téve az halálnak az ösztönek és az eröszaknak. Majd szinre lép az igazi természete az embernek. Azt hittem hogy igy talalálok értelmet az életemnek a vér és az eröszak világában.
-Iró szerettem volna lenni. Azt hittem hogy ha ölök akkor elveszítem az íráshoz való jogomat. Ezért tagadtam meg azt hogy öljek.
-Odasku...halgas meg.
-Már semmi nem érdekel...
Indult el.
-Ne menj Odasaku!
Nyúltam után de fölöslegesen. Összes szorítottam a fogaim.
-Már csak egy valami érdekel Dazai...
-ODASAKU!
De csak ment. Mint ha nem is halót vólna szemit. Pedig nagyon is hallotta... Majd el ment én meg csak ott áltam. Nem bírtam mozdulni....megszólalni....nem ment...
10 perc múlva.
-Fönök.
-Dazai-kun? Mit szeretnél? Ritka hogy meglátogatsz.
-Engedéjt kérek arra hogy az Áldotakból álló alakulattal Odasaku után menjek.
-Rendben megadom de mi okból akarod meg menteni.
-Odasaku egyedül deríti fel a Mimikir fejhadiszálását. Ha tétlenül várunk a végén még meg hal.
-Meg értem az aggodalmaidat Dazai-kun de kétlem hogy Oda-kun azt akarná hogy bárki is meg mentse. Na erről meg mi a véleményed? Dazai-kun. Egy vezetőnek többnek kell lennie mint kegyetlen mészárosnak hogy biztosítani tudja az egész szervezet túl élését.
Majd fel mutatót egy borítékot.
-Az a boréték....csak nem...értem már.
Majd meg fordultam és az ajtó felé vettem az irányt.
-Hová készülsz? Csak nem Oda-kun után?
-Igen utána.
Majd fegyvert fogtak rám.
-Még nem fejeztük be a beszélgetésünket.
-Már nagyon régóta gondolkodtam ezen. A Dokkmaffia a Mikikir és a különleges fekete alakulaton avagy a Természetfeletti Műveleti Osztályon és hogy ki füzögeti a három szervezettben hátulról a szálakat. Ez a te műved! Ekkora értéket relytene az a fekete boríték. Nem számít milyen erőre tet szert a Dokkmaffia de még ákkor is elnyomásban élünk a Természetfeletti Műveleti Osztály miatt. Ezért ki vivtad a Mimikir elpusztitásáért. Majd jutalomként meg kaptad ezt hogy mi is áldotakból álló szervezet lehesünk. Az Áldott Vállalkozás Engedélyét. Fönök. Te segítettél belyutni nekik illegálisan az országaba. Te juttatatd öket Yokahamába csak azért hogy végre cselkvésre sarkald a Természetfeletti Műveleti Osztályt.
-De ennek hála hogy végre nálunk van az Áldott Vállalkozás Engedély. Ez egy jó hír! A győzelem a mienk. De te visszont valamiért mérges vagy rám.
Hát persze hogy mérges vagyok! Ha Odasaku meg hal én esküszöm hogy megölek.
-Te tudtad a Mimikirel hogy Odasaku árva gyerekekről gondoskodik csak azért hogy a Mimikir vezére találkozón azzal az egy áldotal aki megprobáltatást okoz neki.
Majd újra elindultam az ajtó felé.
-Dazai-kun! Nem mész te sehova! Vagy tudsz mondani egy logikus érvet.
Majd rám szegezték ismét a fegyvereket.
-Két indokot is tudok mondani.
Elöször is: Nem fogsz engem lelöni. Se te se az embereid. Azzal semmit sem nyernél ha le lönél.
-Te se jársz jobban ha megtagadod a parancsomat. Na és még is mi lenne a második?
Rán néztem és elmosolyodtam.
-Ha nem is nyerek semmit ezzel de egy valami miatt muszály mennem. Azért mert ő a barátom.
Majd indultam újra az ajtó felé és megint rám szegezték a fegyvereiket de....
-Hagyátok.
Majd ki mentem és a Mimikir bázisa felé vettem az irányt. Lassan már rohantam. Túl sok időt el vesztegetem a fönökel! Minden egyes másodoperc számít. Mikor már egyre közelebb értem fegyverek megtéveszhetetlen pugogására lettem figyelmes és egyből egy gyorsabba tempóba kapcsoltam. Majd mikor az ajtóhoz értem már csak kető lövést halottam és egymást követő két pufanást halottam egyből pánikba estem és b rohantam. Majd megláttam Odasaku vérben úszó testét.
-Odasaku!
Rohantam óda és emeltem meg a fejét. Nagyon vérzet.
-Te ididota! Hogy lehetél ekkora idiota Odasaku!?
-....Dazai....mondanom..kel valamit...
-Nem! Még nem késő! Még meg lehet menteni! Nem halhatsz meg! Még ne beszélj úgy...!
-..Figyelj!
Fogta meg a fejemet.
-Azt mondtad hogy talán talász értelmed ez életednek ha be lépsz a Dokkmaffiába...
-Igen ezt mondtam. De ez most mitt számít!?
-Nem fogdod...megtalálni!
-Hu?!
-Bármit teszel ha ölsz ha megmentesz semmi nem fogja kitölteni a benned lévő magányt és üreséget....
-....Odasaku...Mi tévő legyek?
Kérdeztem el halkuló hangon.
-Mensd meg az embereket!...Ha már mind kétt út ugyan olyan akkor legalább legyél jó emeber. Véd a gyengéket mensd meg az árvákat. Tudom nem lesz neked más a jó vagy a rossz de legalább jó emberé válhatsz.
-Ezt honad tudod?
-...Csak tudom...bárkinél jobban....mert én a barátod vagyok....
-Rendben úgy lesz.
-Azért élünk hogy magunkat mentsük...? Milyen...igaz...
Majd szépen lassan le hajtota a fejét és a szemei is lecsukodtak. Össze szorult a szívem. Mint ha egy gombocs lett vólna a torkomban. Óvatosan le raktam az életelen testét a földre és elindultam ki felé de az ajtónál a lábaim fel adták a szolgálatot és össze rogyodtam. Majd egy meleg könycsepp folyt végig a rideg arcomon. A ridegséget nem sokára át vette egy sokkal kétségbe esetebb arckifejezés és a könyeim egyre csak folytak majd elkezdtem zokkogni. Nem tudom mikor sírtam már utoljára de még sosha semm éreztem ilyen sokk érzelmet felgyülemleni majd hagyni kitörni.
-S-sajnálom... Odasaku!...Ha gyorsabb..lettem vólna... talán nem igy végzödött vólna! De megatratom az igértem....jó emberé válok!
Töröltem le a könyeimet.
Sajnálom Chuuya...de elmegyek...

Hmmm...elsírtam magam már megint mert végig kellet néznem a 2.évad 4.részét. De a könyvért bármit! Remélem sikerült átaodnom azzokat az érzéseket amik az animében vannak és amj Dazai-ban játszodot le! De ettől a résztől már nem lesszenek nagy spoilerek! Na sziasztok kis KRUMPLIJAIM és vigyázzatok magatokra!❤️❤️❤️