Mi az igazság? ( AsaNoya ff)

10

Asahi szemszög

Az ébresztő hangjára keltem, mint mindig. Csak egy valami volt más, Noya rajtam aludt. Nagy nehezen leszedtem magamról és csakis utánna volt merszem felébreszteni. Mi az már, hogy arra fog felkelni, hogy egy csapattársán fekszik? Jobb ha a kínos szituációkat elkerüljük. Megbögdöstem a vállát. Semmi. Ezt még megismételtem párszor mire pár forgolódás után résnyire kinyitotta a szemeit.

-Ah, hol vagyok? - nézte a plafont, olyan világfájdalmas, félholt tekintettel. - Asahi-san? - leesett neki, hogy bizony itt állok mellette.

- Nishinoya! - összerezzent, amint az egész nevét használtam.

- Miért ittál? Nem jó ha túl sokat iszol, hiszen még nem vagy felnőtt. És mit kerestél egy melegbárban?! - a végén már a fejemet fogtam, ahogy villámként csaptak belém a tegnapi információk.

- Ezt te honnan tudod? - még mindig hunyorgott, mert hát a szemébe sütött a nap. Kicsit elkuncogtam magam a szenvedésén. Szerintem még a feje is fájhat, hiszen azt fogta. - Egyáltalán én mit keresek itt? Ahhj. - hirtelen meg fogta a párnát és bele ordított, ami kicsit váratlanul ért.

- Amúgy ma kéne menni suliba.- szóltam miután úgy tűnt, hogy kellően kiszenvedte magát.

- Tényleg..- felállt az ágyból és készült kimenni. - Van idő, úgyhogy én.. haza megyek össze szedni a cuccaim. - Lesétált az emeletről én közben követtem, mint a jó házigazda. - Bocs ha gondot okoztam. Többet nem fordul elő.- meghajolt, és elindult haza felé. Még utánna kiáltottam, hogy nem gond és becsuktam az ajtót.
A gondolatok csak úgy cikásztak a fejemben. Még sok időm volt a suli kezdése előtt, és már nem tudtam aludni ezért a reggelim mellet elkészítettem a leckém.
Miután kész lettem pont már ideje lett készülődjek, mert nem lenne jó elkésni.

Mint mindig végig szenvedtem az órákat. Megprobáltam figyelni, mert jó lenne ha minél jobb lenne az év végi átlagom. Megigértem, hogy a röplabda nem fogja befolyásolni a tanulmányaimat.
Az órák után, mint mindig, edzés következett.
Mostanában az edzésen olyan más a hangulat, mint eddig volt. Kageyama és Hinata is kicsit lecsendesedett. Daichi nem veszekedik annyit mostanság, Tanaka velem és Noyával kerüli a konfliktusokat és végül is Noya nem nagyon akar velem komunikálni. Szegény Yamaguchi próbálja a napokat kicsit jobbá tenni de Tsukishima, mindig lecseszi. Majd minden visszaáll a régi kerékvágásba, csak idő kérdése, úgyhogy nem adtam ezeknek különösebb figyelmet. Csak annyi a probléma, hogy mi, harmadévesek lassan elballagunk és én még személy szerint minden pillanatot ki akarok élvezni amit még ezzel a csapattal tölthetek, hiszen ők a barátaim. A második családom.
Ma kettő-kettő játékos ellenit játszottunk. Kicsit szokatlan volt de hamar bele jöttünk. Az első meccsben az első csapatban én és Tanaka, a másikban meg Noya és Suga volt. Ennél jobb párosítást nem sikerült volna kitalálni.. de nem vészes.
Elsőnek én kezdtem. Felugrásból megütöttem a labdát, ami szép ívben repült Sugawara felé. Szerencsére nem tudta fogadni, ami jó kezdés a mi részünkről egy meccsben. Megint én ütöttem. A labda most Noya felé ment. Hiszen neki ez az erőssége, úgyhogy simán fogadta. Utánna repült Suga felé. Ő már megszokásból adta volna fel de kicsit későn, de rajött, hogy Nishinoya nem nagyon tudja lecsapni a labdát. Mégis csak ő a liberó, ezért kicsit furán, de újra Noyának ütte, amt egy jól célzott ütésben feladott Sugának és leütte azt. Kicsit vicces, hogy a feladó nem üthet fel, ezen elkuncogtam magam, ami miatt Noya halvány mosolyal, de mégis szúrós tekintettel nézett rám. Amolyan "megmutatjuk, hogy mit tudunk" én meg vissza néztem azzal az "elfogadom a kihívást" tekintettel.
A rövidke meccs nagyon szorosan végződött. De mégis csak mi nyertünk, mert valljuk be ez a liberó/feladó páros nem a legideálisabb. Ez a meccs után, a többiek is random csapatokba osztódva játszottak le ehhez hasonló mérkőzéseket. Hamar el tellt az idő, és amint mindneki végzett már az edzés is a végéhez közeledett. Noya egész végig nagyon fel volt pörögve, visszavágót követelt. Daichi nehezen, de megengedte, hogy az edzés lejárta után még lejátszuk azt. De ebben sokar segített, hogy Suga is benne volt a meccsben. Hanem nem hiszem, hogy megengedte volna.
A visszavágó eléggé hosszúra elnyúlt. Valahogy senki sem tudott nyerni egyhamar, olyan szoros volt a pontszerzés. Mind a négyen önfeledten játszottunk, de egyszer Noya megállt. Rápillantott az órára és amikor realizálta az időt, Hinatát megszégyenítő gyorsasággal szaladt az öltözőbe. Én utánna szaladtam, mert nem értettem a cselekedetét.

-Nishinoya? - kérdőn néztem be az öltözőbe, amiben Noya már a cserepolójat vette fel. Kissé elpirultam a látványtól.

-Bocsi, elnéztem az időt. Dolgom van. Úgyhogy most sietek. - amint végzett kiszaladt mellettem és a többiektől bocsánatot kérve futott is ki a teremből. - Majd máskor befelyezzük! - utószónak ezt nem hagyhatta ki.
Én néztem egy kis ideig a távolodó alakját, de hirtelen nem tudom, hogy mi ütött belém, összeszedtem a cuccaim és utánna indultam. A többiek, csak kérdőn figyeltek, még valamit utánnam szóltak de azt már nem hallottam.
A fiútól akit követtem, még mindig nem tudom, hogy miért, tartottam a biztonságos távolságot. Nem tudnám kimagyarázni ha lebuknék előtte. Nem tehetek róla, Noya kész rejtély mostanában. Ha nem tudnám meg, hogy hova szokott menni, akkor csak aggódnék miatta, és ő úgysem mondaná meg úgyhogy kénytelen vagyok én ki deríteni.

Asahi-san felcsapott magánnyomozónak.. Oké. Amúgy úgy terveztem, hogy hamarabb hozom a részt de hirtelen elfogyott az ihlet.. De senmi vész, mert visszajött.