Beépített érzések

19. rész

|Noah szemszöge|

A szobámba rohantam. Nem hittem el ,hogy a szüleim ilyet tettek. Mit tett velük az az ember?! Pár perc gondolkodás és magam elé bámulás után Hannah jött meg.
- Jól vagy? - kérdezte.
Válaszra nyitottam a számat ,de egy hang sem jött ki rajta. Megráztam a fejem és átgondoltam hogyan jutottunk ide. Hannah nem szólt semmit ,hagyott gondolkozni. Új lány, Ashley, Hannah..
- Hannah? - gondoltam át magamban bizonytalanul. Ő lenne a hibás?
Közben pakoltam ,egy röpke óra múlva pedig már lent is voltunk a földszinten. A nappaliba indultunk Hannahval és vártuk a többieket.
- Szerinted miért áltak át hozzá a szüleid? - kérdezte Hannah.
- Azt gondolod tennének ilyet? - kérdeztem csalódottan, de teljesen komolyan.
- Nem ismerem őket. - válaszolta keserűen.
Leültünk a nappaliba, egy nagy Tv elé. Gondolkoztam azon ,hogy a kínos csendben bekapcsolom, de úgy voltam vele, hogy Hannah talán nem akarja. Szóval inkább azon gondolkoztam, hogy milyen gyorsan megszoktam a Hannah nevet. Pedig nem sok ilyen nevű lányt ismerek. Szóval ezzel elvoltam egy ideig.
Hannah elővette a laptopját - amit itt kapott ,ahogy mindenki más - ,majd úgy döntöttem én is így teszek. Éppen próbáltam a kémkedés után olvasgatni ,amikor a szüleim hívtak. És a ház biztonsági rendszere, amit eddig csak egyszer-egyszer hallottam megszólalt.
- Videóhívás engedélyezve. - szólt a maga női ,rideg hangján. Én meg csak elképedve néztem és nem tudtam mit tenni. Lefagytam.
- Tessék? - kérdezte Hannah ,majd rámnézett. Aztán a laptopomra. - Baszki! - mondta,majd mivel ő teljesen a kanapé másik oldalán volt , ezért közelebb akart jönni hozzám, valószínűleg ,hogy kilökje az ölemből a laptopot, vagy elvegye. De valamiért ő is lefagyott.
- Hallgassatok meg minket. Hol vannak a többiek? - kérdezte Noah apukája.
- Itt vagyunk? - felelte a lépcsőn éppen lefelé haladó Chloe. Nem tudta kinek válaszol, csak a kérdés halk morajlatát hallotta.
- Üljetek le. - tanácsolta Hannah nekik, de előtte szorosan mellém ült és összekulcsolta velem a kezeit. Majd megszorította. Erősen. Meg akar ölni?
- Miért? Baj van? - kérdezték kórusban a lányok, miközben leültek.
- Mi nem tudjuk. - mondtam
- Nincs. - mondta anya hirtelen.
Hannah arcán könnycseppek folytak le ,majd egyszer csak megszólalt.
- Mióta tudjátok ,hogy én vagyok az? - kérdezte bárgyú tekintettel. A szüleim egymásra néztek, de talán rajtuk kívül senki nem értette. - Ő ölte meg a szüleimet? - tett fel egy újabb kérdést.
- Hannah.. - kezdte az apukám. - Te végig tudtad?
- Mit? - kérdezték a többiek kórusban , én viszont mégközelebb csúsztam a mellettem ülő lányhoz, ránéztem a könnyes arcára, majd csak egyszerűen megöleltem. És ő hagyta. Nem ölelt vissza ,nem lökött el. Csak ült. Egy idő után elengedtem és újra megfogtam a kezét.
- Noah a testvérem? - kérdezte , majd elengedte a kezemet.
- Tessék? - kérdezte Chloe, bennem pedig itt tudatosult a kérdés. Ohh basszus! Ohh ,a kurva életbe!
- Ismertük a családodat Hannah. Apád a legjobb barátom volt. - kezdte mesélni az apukám. - És mikor kicsik voltatok ,pont mint ő , én is a kémtársaságnál dolgoztam. - mondta ,nem is hagyva ,hogy elképedjünk. Csak simán folytatta. - Volt egy közös projektünk. Peterson engedélyezte,hogy ezt a társaságnál csináljuk ,de annyira titkos volt ,hogy még ő sem tudott róla. Csak én és az apád. - vett egy nagy levegőt. - Meg persze ti. Gyakran jöttetek el oda. Velünk. Segítettek. Apa-gyerek program volt. Létrehoztunk valamit. Valami zseniálisat ,de nagyon veszélyeset. Éppen ezért van az ajtó törhetetlen anyagból. És most ,mivel az apád meghalt csak én tudom kinyitni egy kulcssal. Ezt Peterson is tudja. - szünetet tartott. - Én viszont még apukád halála előtt eljöttem onnan. És soha többet nem is mentem vissza ,mert... - itt mély levegőt vett ,megakadt. - mert úgy éreztem kísérleti alannyá váltatok. Ez persze nem igaz és durva kifejezést használtam. De gyakran játszottatok olyan dolgok közelében ,ami miatt most szupererőtök van. Peterson ölte meg az apádat. - nézett Hannahra. - És próbáltunk örökbe fogadni ,de a kémtársaság halottnak ,azaz nem létezőnek állított be téged is. Nem vagytok vérszerinti testvérek. Az oviban hozzámentetek egymáshoz. - mosolyodott el ,mire én is. Úgy tudtam! - De legjobb barátok voltatok. Lelki társak. És ahogy láttam most is. - mondta. - Maradjatok a házban. Ott biztonságos. Ott a legbiztonságosabb. - fejezte be. - Szeretünk titeket.
- Szeretünk titeket. - ismételte az anyukám.
- Szeretünk titeket. - mondta Hannah is , után pedig mindenki más.
- Ez a mi harcunk, hagyjátok, hogy megvívjuk. Börtönbe juttatjuk Petersont.
- Nem. - mondta Hannah egyszerűen. - Én ismerem ki, én ismerem
3 éves korom óta.
- Hannah ,egyszer mondom el. Megígértem anyádnak ,hogy vigyázok rád bármi áron ,szóval Hannah Elizabeth Collins, meg ne próbálj utánunk jönni! Ez a végső szavam. - mondta az anyukám ,majd kinyomott.

Chloe💙