Rest Angeles||T.H. F.F.|| BEFEJEZETT

Eredmény

*Tom szemszöge*
Teljes mértékben megértettem Stephanie-t, amiért haza akart menni. Alapból frusztráló ez a kórház, de az exemmel pláne..
Remélem megbízik bennem. Én soha nem csalnám meg...

- Megvannak az eredmények! - nyitott be a nővérke.
- És? Hazamehetek? - reménykedtem.
- Ami azt illeti, igen. De muszáj betartania pár alap szabályt! - okoskodott a nővérke.

Ezekre az alap szabályokra természetesen nem figyeltem, mert Steph úgy is figyelt helyettem.
Meg amúgy sem akartam figyelni a nővérre, mert nagy kavarógép.

Mikor végre kiment a szobából, Stephanie összepakolta a cuccaimat, és kisegített az ágyból.

- Na, gyere!- segített fel.
- Olyan szörnyen érzem magam. - mondtam.
- Jézusom, bocsánat, hívjak egy nővért?- ijedt meg.
- Nem, nem amiatt. Bár egy kicsit tényleg fáj a mellkasom. - szívattam.
- Juj, ne. - kezdett el sírni.
- Na, jó, fel tudok állni magamtól is. - mostmár hanyagolhatnánk a témát, mert folyamatosan aggódik. Persze, ez nem baj, de hosszútávon neki sem tesz jót.
- Milyen érzékeny vagy!- jegyeztem meg.
- Figyelj csak! Van valami, ami már egy ideje motoszkál a fejemben!
- Ki vele!
- Nem bántó szándékkal mondom, csak egy kicsit fura, hogy amióta együtt vagyunk, még nem beszéltél az anyukádról.
- Háát,tudod. Ez azért van, mert egy pár éve itt hagyott. Mármint elhagyott. Valahova elköltözött, ahol felszedett magának egy pasit, és annyira kifordult magából, hogy nem vagyok hajlandó vele beszélni. - közöltem vele a tényeket.
- Sajnálom! - tette a szájához a kezét.