Tiltott Gyümölcs /Reddie/

1

Richie:

Mi lenne ha azt mondanám hogy akármit megkaphatsz, amit szeretnél? Mire gondolnál először? Valószínűleg ha egy normális ember vagy és a 90-es évek alatt vagy tinédzser, akkor a jövődet akarnád alakítani vagy épp szerelemre találni. Ugye hogy eltaláltam? Én mást szeretnék, amin nagyon sok ember meglepődne. Hiszen a titkommal kapcsolatos, amit senki sem tud. Én azt akarnám hogy az egész világban elfogadják azokat akik akár kicsit is mások. Ne undorodjanak az emberek ha két fiú vagy két lány megcsókolja egymást az utcán, hisz erről szól a szerelem, nem?

Mindegy, szóval egy elég ciki helyzetbe ragadtam bele miszerint én is ilyen értelemben vagyok más mint a többiek. A legjobb barátomba szerettem bele, amiben annyi a gond hogy fiú. Oké, van pár más dolog is amivel keresztbe tettem neki, vagy épp magamnak de ez most mellékes. Mindig próbálom megosztani vele az érzéseim de mindig beijedek vagy csak nem úgy sikerül az egész ahogy elterveztem.. Még a vak is látja hogy fülig belé vagyok esve, bár ő ezt nem veszi észre és ezzel ment el az esélye hogy valaha is úgy tekintene rám ahogy én rá.

Ma is vele fogok találkozni, meg persze a többi legjobb barátom is ott lesz velünk. Általában így heten szoktunk együtt szórakozni vagy épp eltölteni az időt valamivel. Már jó pár éve ismerjük egymást, ami azzal kezdődött hogy én és Bill jóba lettünk. Utána csatlakozott hozzánk Eddie, majd Stanley. A következő Ben volt, mikoris valamilyen balesetben megsérült (már nem emlékszem pontosan) és mi segítettünk neki. Ebben nekünk pedig Beverly segített, aki az egyetlen lány tagunk. Utoljára pedig Mike lépett be akit zaklattak és szintén segítettünk neki. Már nem tudnám elmondani hogy hány éve van együtt a csapatunk, hisz meg sem tudnám számolni.

Most épp Bill házához tartok, ahol találkozok a többiekkel. Mivel most kezdődött a nyár, többet tudok velük lenni és tervezgetni hogy mit fogunk csinálni ezen a nyáron.

Mikor odaérek, becsengetek és Bill szinte másodpercekre rá már ki is nyitja az ajtót. Még csak Eddie és Bill vannak itt, így sokat várunk a többiekre. Addigis beszélgetünk.

Mikor már kezd lemenni a nap, kezd hideg lenni így mindenki haza indul a bányatótól. Én Eddievel indulok haza, hiszen egy utcában lakunk. A többiek vagy egyedül vagy szintén kettesben mennek. Miközben sétálgatunk én szinte teljesen csendben vagyok ő meg pont arról magyaráz hogy mekkora hülyeség berakni egy iskolai bált a nyár első szombatjára.

-Csak túl éled valahogy.. - forgatom szemeim. - Nem muszáj elmenedd amúgysem.

-Oké, de attól még nincs igazam? Ki megy el egy ilyenre?? Ráadásul nem csak nyáriszünet, hanem még hétvége is!!

-Én elfogok menni. - rántom meg a vállam.

-Kivel mész? - néz értetlenül.

-Még nemtudom.. Igazából senki sincs így aki bejönne, úgyhogy szerintem csak egyedül benézek egy aprót. - nyilván hazudtam de csak nem így fogom elmondani hogy szerelmes vagyok belé.. Igen, szóval Eddie az a legjobb barát akibe lassan 2 hosszú éve fülig szerelmes vagyok.

-Sok szerencsét. - rántja meg vállát. - Na mindegy szóval én biztos nem fogok elmenni.. - folytatja a magyarázást én meg a földet fürkészem hazáig. Először hozzá érünk oda, így elköszönünk majd egyedül folytatom az utam. Azért jól esett volna ha megölel.

Lassan eljön a napja ennek a bál dolognak és kezdek igazán kíváncsi lenni hogy egyedül milyen lesz.. Igaz, csak be fogok égni de legalább hülyévé teszem magam.

Azóta minden egyes nap találkoztam a csapattal és minden egyes nap mást csináltunk. Mostmár éjszaka van és azon gondolkodok hogy ahelyett hogy egyedül menjek, talán elhívhatnám Eddiet a bálba. De elég hülye ötlet mert egyenesen megmondta hogy nem fog elmenni mert utálja az ilyen dolgokat. De ezt tudtam is..

Péntek reggel bemegyek a városba, ezúttal egyedül hátha van valami érdekesebb történés a téren. Bár odaérve már tudom hogy ma sincs semmi, attól még ott maradok egy padon és lazítok. Így délelőtt nem sok ember van, de ennek örülök. Eldőlök a padon és szemeimet lehunyva kezdek gondolkodni. Ebben Bill szakít meg, aki fölém hajol.

-Se-segíts.

-Miben? - nyitom ki szemeim.

-Elakarok hi-hívni egy lányt a bá-bálra.

-Kit?

-Bev.

-OoOh. - ülök fel. - És mit segítsek? - leül mellém és sóhajt egy nagyobbat.

-N-nemtudom hogyan hi-hívjam el. Meg fél-félek h-hogy nemet fog mo-mondani..

-Nemtudom hogyan segíthetek pont én ebben, még mindig. Mike sokkal jobban ért az ilyenekhez, sőt Ben mégjobban.

-D-de benned bi-bízom a legjobban, Richie.

-Oké.. - sóhajtok. - Kitalálok valamit, de sokkal jössz nekem..

-Aah, kö-köszönöm!

Egész nap azon ügyeskedünk hogy valami különlegeset összehozzunk és végül úgy sikerült megkérdeznie hogy felmentünk Beverlyhez, és segítettünk összepakolni a szobáját. Próbáltam minél többet kimenni a szobából de először nem merte aztán szerencsére megtette. Szerencsére Bev igent mondott úgyhogy mindenki happy. Kivéve engem, mivel hogy szinte éjfél van és még meg akartam kérdezni Eddiet hogy eljönne-e velem.. De igazából mindegy, mert úgysem mondana igent, sőt szerintem kitárna az életéből..

Otthon levágódok az ágyamba és a plafont bámulva próbálom kitalálni hogy akkor most elhívjak valakit vagy ne. Végül a "ne" mellett döntök.

Reggel lemegyek reggelizni valamit, és ezt szakítja meg a telefon csengése.

-Haló? - veszem fel.

-Szia.. Eddie vagyok és csak annyit akartam kérdezni hogy eljönnél velem valahova? Még titok hová. - a hirtelen hívásra érzem hogy elpirulok.

-Öhm.. Oké, persze.

-Okés, akkor 5 perc és ott vagyok. - leteszi, majd én is visszateszem a telefont a helyére. A reggelimet otthagyva megyek fel a szobámba hogy felöltözzek. Percekkel később, ahogy a fiú megígérte, becsenget, így rohanok kinyitni az ajtót mielőtt akármelyik ősöm jönne.

-Szia. - mosolygok.

-Hali. - mosolyodik el ő is. Kezemet megfogva ránt ki a házból, majd én becsukom az ajtót. Annyira gondolkodik hogy elfelejti elengedni a kezem amit nagyon aranyosnak találok és egyben zavarba ejtő, hisz nemhiszem hogy ezt alapból megcsinálná. Ezúttal ő is csendben van, ami szintén furcsa.