Ha a határok elmosódnak

Oké!?

-Mivan? - kérdezem, azt hiszem rosszul halottam.
-Szóltam neki hogy kéne segíteni ebben, ő meg elválalta. - ilyenkor jövök rá hogy én kedves barátom egy nagy idióta.
De igazából nem tudja mit is érzek Derek iránt. Jó jó bocsánat, elmondom igazából, évek otta sejtem én azt hogy a fiúkhoz vonzódom. Aztán úgy kb gimnázium első felében megjelent a városban, és akkor jöttem rá teljesen. De igazán én csak is őt látom így más férfiakhoz nem vonzódom csak hozzá. Tudom, tudom lassan 3 éve hogy szeretem és nem tudom ezt az érzést megváltoztatni. Tudom Derek nem meleg hiszen tudtommal most éppen a tanárnőnkel kavar.
-Stiles!! Hallasz!? Már vagy 5 perce szólongalak és nem reagáltál semmit. Minden rendben? - jó elhiszem hogy aggódik van is miért de nem fogom az orrára kötni.
-Minden rendben csak már elégé alhatnékom van. - ugye bár ez nem igaz, de nem akkarom hogy még jobban aggódjon.
-És mikor jön? - kérdem igazán érdekel kicsit boldog vagyok hogy legalább láthatom.
-Holnap. - oké várj mi van? Jó azért erre nem vagyok még felkészülve. Jó tudom kell a segítség,csak nem tudtam hogy ő lesz az..
- Jó Stiles, most aludjunk nehéz napunk lesz holnap {vagyis ma}. Jóéjt.
-Neked is Scott.-rendben megpróbálok tényleg aludni mert azért na igaza van.
Így lehunyom szememet remélve hogy nem megint fekete árnyak fognak körül venni..