REQUIEM » h.s. [befejezett]

LACRIMOSA.

LACRIMOSA.   -   A LÉLEK SÍR.

Mara válasza volt szükséges ahhoz, hogy Harry végre elnyerhesse az örök nyugalmat, amit az ő tiszta lelke feltétel nélkül megérdemelt, és ezzel Mara is tisztában volt. Harry kedvessége miatt nem tudta magában tartani, azt akarta, hogy mindenről tudjon, mielőtt végleg hátrahagyja őt és a felhők felé távozik. 

Harry már napok óta várakozott Mara válaszára, egy szót sem szólva, hogy nyugalmat biztosítson számára. Hiába nem tartozott már a földön élők közé, kedvessége és hihetetlen jósága még így is megmaradt, tán még fel is erősödött. 

Mara zokogva nézett Harryre, szíve legmélyén már tudta a választ, de nem akarta kimondani. Önző volt, túl önző, hogy megadja Harrynek a végső nyugalmat. Nem akart magára maradni, nem akarta kimondani a választ, mert tudta, hogy Harrynek utána indulnia kell. Pedig hiába keresett megoldásokat fejében, egyet sem talált, amivel Harryt maga mellett tarthatta volna az örökkévalóságig. Tudta, hogy előbb-utóbb ki kell mondania a választ, csak nem akarta beismerni, hogy nincs más lehetőség számára. 

Harryt pedig még így is marta a bűntudat, hogy ilyen helyzetbe sodorta azt, akit a világon talán a legjobban szeretett és sohasem akart bántani.

- Nem maradhatok örökre, Mara. El kell engedned. 

Mara lehajtotta a fejét, talán az angyali teremtés szájából még rosszabbul esett hallania a valóságot. 

"Kérem, mondják el Marának, hogy szeretem."