Ƴσʋ αи∂ Ɩ [Ɔнαиβαɛκ] (Szünetel)

Ƥαят Ƨιϰ

- Ne mondd, hogy eddig nem vetted észre. Komolyan, tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak nagyon jó színész?

- Miért is tartalak? Mert néha kezdem nem teljesen érteni. - felszaladt egyik szemöldöke, mire én csak megforgattam mogyoró szín pislogóimat. Ilyenkor legszívesebben megcsapnám, de komolyan.

- Fogd be és figyelj rám. Hívd fel Taot, beszélj vele, aztán Krist is. Tőle kérj bocsánatot a reggeli miatt.

- Mikor lettél Te a főnök az ÉN házamban? Azért hívtalak, hogy valakivel megbeszéljem ezt. Erre itt magyarázol nekem. Tudod egyáltalán, mit érzek jelenleg? Régen legjobb barátok voltak. Aztán amióta én közéjük kerültem, mintha nem is ismernék egymást. Kezd egy cseppet nagyon elegem lenni.

- Nyugodj meg, rendben? Nem te tehetsz arról, hogy mind a kettő egy idióta. Ezért nem kellene elhagyniuk a fejüket. Szerintem. Vagy nem? Most figyelj. Tegyük fel, nekem és neked is tetszik SeHun--

- Miért pont ő? - értetlenül nézett rám, amit megértek. De ha ő ugrott be egyből.

- Nem ez a lényeg és amúgy sem szakíts félbe. Szóval, emiatt Te elvetnéd a barátságunk? Csak ezért összevesznél velem?

- Jajj dehogy. Ne legyél hülye. Inkább akkor hagynám, hogy boldog legyél. Oké, nyilván nem tetszene, ha előttem enyelegnétek, mert szar lenne. De ettől függetlenül nem utálnálak meg. - ez azért jól esett, még akkor is, ha nem valósak a feltételek. Jó tudni, hogy tényleg mindenben mellettem áll, ami persze visszafelé is ugyan olyan igaz. Ezért vagyok itt nála jelenleg és nem pedig odahaza. Ami most kialakult helyzet, az kész káosz. Nem akarom, hogy rosszul legyen emiatt, meg mondjuk más miatt sem legyen már. Egyszerűen szarul áll neki, pont.

- Na látod. Nekik is ezt kellene tenniük. Nem Te vagy a hibás, huh? - biccentett egy kisebbet, bár nem tűnt valami őszintének. De ki vagyok én, hogy elővegyem ezért? Teljes mértékben megértem. Ha a helyében lennék, szerintem sokkalta jobban kiborultam volna.

- Baekhyun, én kö--

Telefonom csörgése félbeszakította szerencsétlent, mégsem nyúltam a készülék után. Várakozón néztem rá, hátha kiböki, amit akart így ez előtt.

- Mi van? Vedd már fel azt a szart. Idegesít.-ezzel nyilván lezártnak tekintette a beszélgetést. Felállt a kanapéról, megigazítva magán felgyűrődött pólóját. Se szó, se beszéd, hátat fordított nekem és elindult kifelé.

- Hova mész?

- Új-Mexikóba. Szerinted? És vedd már fel, vagy kiraklak, mint macskát szarni! - megejtettem egy halovány mosolyt, majd fogadtam zaklatóm hívását. Nem akartam tovább idegesíteni az Őzikémet. Meg sem néztem, ki az, csak akkor jöttem rá, amikor megszólalt.

- SeHun? Mit akarsz?... Ugye csak viccelsz velem?! - még a vér is megfagyott az ereimben. Hogy lehet ekkora felelőtlen barom? Ha valami baja lesz a macskámnak, én kicsinálom, az fix! Kinyomtam inkább, nem akartam hallani a magyarázatát. Az a kicsike félmosolyom is lelohadt, mely az arcomra kúszott LuHan miatt. Az ajtóhoz siettem, cipőmet a szokottnál gyorsabban vettem magamra.

- Mi bajod van? Hova sietsz most ennyire? Előbb még semmi bajod nem volt. - nem tudom, mikor jött mellém, de jelenleg nem is érdekelt.

- SeHun kiengedte Lucyt, azóta nincs meg.

- Balfasz.

- Az. Szóval majd ta--

- Veled megyek. - válaszom meg sem várva vette fel saját csukáját, majd megfogta csuklómat és maga után húzott, hogy "ne tököljek már annyit", szavaival élve. Nem szarakodok, egyszerűen minden gyorsabban mozog, mint ahogyan én a térben és az időben. Hirtelen vágódik az arcomba minden hülyeség, de választ egyik sem hordoz magával, miért is történik az adott dolog. Egyszerűen csak jön, minden nemű figyelmeztetés nélkül.

~•~•~•~•~•

- Mikor látta utoljára azt a dögöt? - egy órája keressük a macskámat már körülbelül. LuHan azt javasolta, hogy feleslegesen megyünk hozzám, nézzünk szét a környéken. Első utunk a park felé vezetett, hisz az van legközelebb a házunkhoz.

- Lucy nem egy dög.

- Nem ezt kérdeztem, hanem hogy mikor látta. - szemeit forgatta, közben benézett az egyik bokor mögé. SeHun is kereste már. Csak egy öt percre tette ki az ajtó elé. Meg akarta szívatni, hogy akkor most majd tanul, csak a terv éppenséggel a visszájára sült el. Azonnal elkezdte átfésülni a ház területét, plusz az utcát. Aztán hívott engem. Mi van, ha azóta elcsapta valami? Vagy ha befogták? Ennek a gondolatára összeszorult a gyomrom. Szükségem van rá. Túlságosan is...

- BaekHyun! - LuHan hangja miatt ijedtem összerezzentem. Nem tudtam, mi baja van hirtelen. Egész addig, amíg a szemközti utcára nem pillantottam. A járdán Lucy szaladt nagy sebesen, mögötte a két sarokkal odébb lakó szomszéd dobermannja, vicsorgó pofával. Póráz volt rajta, tehát a sétáltatójától szökött meg. Luca senkit nem szeret a gazdáján kívül. Nem, nem azért tudom a nevét, mert annyira szeretem, hanem mert egyszer hallottam, ahogyan hívják. Néha komolyan mondom nem merek elmenni a ház előtt. Ha az a megtermett dög megindul, fix, hogy én is. Csak a másik irányba. Macskám sikeresen felmászott az egyik nagyobb fára, még mielőtt az a fenevad elkaphatta volna a farkát. Nem sok kellett hozzá, fogai csattanását, ahogyan összezárta állkapcsát, még én is hallottam, pedig volt köztünk méter bőven. Hála égnek...

- Meg kell mentenünk a macskámat.

- Nekünk? Mi jár a fejedben? - felvonta a szemöldökét. Írtam SeHunnak, pontosan hol van Lucy, aztán eltéve a készüléket fütyültem egyet. Luca fülét mozgatva fordult felénk.

- Te barom!

Megragadtam LuHan kezét, majd magam után rángattam. Ha jók a számításaim, hamarabb elérjük a kerítést, minthogy utolérne minket. Vagyis na, reménykedni szabad, huh? Szerintem én ilyen gyorsan életemben nem futottam, mint most, ahogyan barátom sem. Ha ezt most túléljük, pezsgőt bontok. Befutottunk a fák közé, de azzal a slunggal le is csúsztunk az árokba. Az a dög egyre közelebb került, felesleges volna újra felkelni. LuHan nyakon is vágott, nem éppen gyengéden.

- Bravó... Most mit csinálunk agyaskám? Utállak, tudod?! - nem válaszoltam, csak felnéztem. A hatalmas állat ott állt, ínyét felhúzva. Mégsem indult meg felénk, amit valahogy nem igazán tudtam hova tenni, tekintve arra, hogy a fele parkon végigkergetett minket. Aztán megpillantottam a mellette szuszogó, magas alakot. Ő is kifáradt rendesen. Tőle szerintem jobban megijedtem, mint a kutyájától. Arcán láttam átsuhanni az értetlenséget, illetve a meglepettséget.

- T-te?

-Törpe?