REQUIEM » h.s. [befejezett]

DOMINE JESU.

DOMINE JESU.   -   URAM JÉZUS.

Mara, hogy felkészülhessen, még utoljára elment a templomba a válaszadás előtt. Nem sűrűn fordult meg itt, szinte soha, Harry halála óta ez volt a második alkalom, hogy eljött. 

Harry ide is elkísérte, míg Mara az egyik padba ült le, Harry az oltár mögött foglalt helyet; elvégre, mint a menny lakója, Mara mondanivalója hozzá is szólni fog. 

Mara könnyei végre fogyóban voltak, ez alkalommal Harry hibátlan arcát áztatták a könnyek. Nem mutatta ki, de az ő angyali lelkét kettéhasította a valóság; várta a választ, hogy végre nyugalmat találjon, mégis szívesen maradt volna Mara mellett, hogy sose keljen elhagynia. A többi felhők felett élő lénynek ez is csak bizonyíték volt Harry kivételes jóságáról és tisztaságáról; hiába töltötte meg fájdalommal, hogy távoznia kell, sosem okolta saját sorsát érte; tulajdonképpen senkit sem okolt érte, elfogadta, hogy ennek így kellett történnie. 

Az angyal karjaival körbeölelte magát karjaival, így figyelte könnyes arccal legjobb barátját, aki a padban ülve suttogta el néhány fájdalmas gondolatát. Mind földi mind égi teremtések tudták mi vár rájuk, csupán az idő választotta el őket a beteljesüléstől.

Mikor Mara kezében a virágok, amiket Harrytől kapott száradni kezdtek, Harry felismerte a közelgő pillanatot. 

"Kérem, mondják el Marának, hogy szeretem."