AGNUS DEI. - ISTEN BÁRÁNYA.
Mara minden hátralévő teendőt gondosan befejezett; mindent, amibe csak beleszólása volt úgy intézett, ahogy azt Harry is akarta volna.
Álmaiban gyakran jelent meg előtte Harry alakja, amelyek mindig kellemes érzésekkel töltötték őt el. Viszont néha álmai rémálommá változtak, azáltal hogy halálának és elvesztésének pillanatait vetítették le előtte újra és újra, ő pedig semmit nem tudott tenni, hogy felébredhessen. Ilyenkor rendszerint az idő múlásával felijedt, s hosszú percekig képes volt Harry virágainak maradványait nézni a sötétben.
A virágok maradványait, amik szinte már porrá morzsolódtak, egy üvegvázában pihentek. Mara már gondolt rá, hogy ezek okozzák a rémálmait és ideje lenne megszabadulnia tőlük, de nem akarta elveszíteni az álmait. Inkább megtartotta a virágokat és elviselte rémálmait azokért az álmokért cserébe, ahol még egyszer utoljára megölelheti Harryt és időt tölthet vele.
Mara túlzottan tartott attól, hogy azáltal hogy kezd beletörődni Harry távozásába, egyszerre el is fogja feledni őt. Harry pedig dúdolását megszakítva hiába kiabált neki a felhők felől, hogy ez nem lesz így, Mara már nem hallotta az ő hangját, ezért Harrynek csak a várakozás, Marának pedig a valóság felfedése maradt hátra.

ESTÁS LEYENDO
REQUIEM » h.s. [befejezett]
FanficAz egész világ érte zokogott, csak ő mosolygott egyedül nyugalmában.