Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

53.rész

,,-Igen?-néztem rá kérdőn."
-Gondoltam megnézem mi van veled-vigyorodott el perverzen. Sóhajtottam egyet és közbe megráztam a fejem. Egy darabig még így álltunk egymással szemben. Aztán kiment. Felkaptam magamra a terepmintás melegítőnadrágot, a  hozzá való pólóval, aminek még kapucnija is volt. Vizes hajamat csak kifésültem és hagytam lógni. Majd a vámpírsebességgel lent is voltam a nappaliba. Becsatlakoztam a társalgásba.
-Davi-fordultam felé.-Valamit akartál mondani az előbb-mondtam, majd Klaus lehúzott maga mellé a kanapéra. A lány egy kicsit elgondolkozott majd megcsillant a szeme.
-Ja igen. Pont jókor jöttél Cami mert ebbe te is érintett vagy. Sajnos arról lemaradtál hogy megkérték a kezem, de a segítségeteket szeretném kérni-nézett ránk.-Mivel Kol megtiltotta hogy bármit is csináljak a baba miatt, így fel szeretném osztani köztetek a feladatokat-mosolyodott el. Örömmel elvállaltuk, mivel mind a hárman, azaz a lányok elkezdtünk bólogatni, ő pedig folytatta.-Cami mivel neked elég nagy az ismeretségi köröd és mivel te dolgozol ezért neked csak a helyszínt és a meghívókat kéne elrendezni. Meg persze a vendéglistát-játszott egyik hajtincsével zavarában legjobb barátnőm.
-Rendben. Az menni fog-örült meg a lány.
-Rebekah rád az ételek, asztalok díszítésében, a tortában és ehez hasonlókban számítok-nézett az illetőre kissé feszülten.
-Örömmel elvállalom-döntötte fejét Enzo mellkasára. Ahogy láttam már gondolkozni is kezdett.
-Anna-nézett rám.-Tiéd lesz az a megtiszteltetés hogy kiválaszd a ruhákat, és ha nem baj a díszítést is neked szántam. De ha valakinek valami nem jó akkor cserélhettek vagy...-kezdett bele a magyarázkodásba, de félbe szakítottam.
-Köszönöm-öleltem meg a lányt óvatosan.-Nekem tökéletes ha nektek is megfelel-pillantottam a másik két szőkére.
-Ha már itt tartunk. Kik lesznek a tanuk?-kérdezte Rebekah. Mind a párra néztünk, Davina elmosolyodott.
-Én titeket szeretnélek felkérni Klaussal, koszorús lánynak meg titeket-nézett a lányokra. A hibrid nagyon megdöbbent de utána örömmel elvállalta.
-Ez nálam nem is kérdés-ültem vissza barátom mellé. 
-És akkor neked is koszorú lány ruhád lesz?-gondolkozott Cami.
-Hát szerinted az lenne a legjobb ha hármunknak ugyan olyan ruhája lenne-Davina rábólintott majd Kolra nézett.
-Rebekah, Elijah-nézett az testvéreire.-Ha elvállaljátok ti lennétek az én tanúim, Anna pedig a stylistom-folytatta kicsit kételkedve.
-Oké-vágtuk rá egyszerre mind.
-És nagyjából mikorra tervezitek az esküvőt?-kérdezte Enzo.
-Hát én olyan két hét múlvára gondoltam. Július 16.-e ha nektek jó?-mind bólintottunk.
-Rendben, akkor holnap mind neki látunk a szervezésnek. Davina ugye a ruhapróbára eljössz?-kicsit aggódtam hogy valakinek nem fog tetszeni a ruha. Főleg úgy hogy még a fiúknak is öltönyt kell keresnem, na meg fodrász. Hűha, igen sok dolgom lesz de értük megéri.
-Persze, de csajok bízok bennetek hogy összehozzátok életem második legjobb napját-erre Kol felkapta a fejét és furcsán nézett a lányra.
-Miért csak a második?- kezdett el féltékenykedni.
-Jaj te butus. Az első az volt mikor megláttalak-csókolta meg a fiút, aki láthatóan tök nyugodt lett.
-Na én megyek is-állt fel Cami.
-Haza kísérjünk vagy ne vigyen inkább valaki haza?-kaptam rá a tekintetem.-Elijah ráér-célozgattam.
-Elijah elkísérsz?-kérdezte meg kicsit elpirulva. A férfi csak bólintott egyet és már fel is pattant. Mindenki elvonult a saját lakrészébe. Éppen a lépcsőn mentem fel mikor Rebekah utánam szólt.
-Bell-hátra fordultam és megvártam míg odaért mellém.-Holnap délután be kéne ülni a Rosseau's-ba. Pont Cami lesz ott-magyarázta.
-Oké. Én ráérek. Mondjuk olyan három felé jó lenne?-érdeklődtem.
-Persze. Jó éjt-öleltük meg egymást, majd gyorsan Klaus szobája felé vettem az irányt. Belépve, becsuktam magam mögött az ajtót és körbe néztem. A hibrid tőlem egy méterre állt és nem volt rajta póló.

Felém fordult és kitárta a karjait. Ismét engedtem a túlfokozódott érzelmeimnek és a falhoz szorítottam.
-Most se szabad?-vigyorogtam gúnyosan. Nem válaszolt csak megfordította helyzetünket. Hátam a falnak simult. A fejem mellett támaszkodott mindkét kezével hogy még véletlenül se tudjak elszökni.
-Hát...-húzta az agyam azzal a mosolyával ami ellenállhatatlanná tette.
-Oké-rántottam meg a vállam.-Akkor én megyek is-fordultam volna el, de olyan közel hajolt hogy ajkai súrolták az enyémeket. Elfordítottam a fejem egy kicsit hogy tovább idegesítsem. Hát nem úgy jött össze ahogy én azt gondoltam. Kezeimet a fejem fölé szorította az egyik kezével, a másikat pedig a derekamra fonta. Elkezdte a nyakamat csókolgatni. Ekkor kopogtak.

Vajon ki az és mit akar?