Az elveszett kristály darabkái [BEFEJEZETT]

6.rész

Csilla szülei azt hitték, hogy már alszik, ezért nagyon halkan nyitotta aki az ablakát.
-Na tetszik?-röhögött a fiú. Egy fekete nem is karate ruha, de tudjátok, valami olyasmi volt rajta. A hátán pedig egy felirat díszelgett: Örző.
-Nagyon menő-nevetett Csilla.
-Ja, csak nappal olyan meleg!-panaszkodott Martin.
-Pedig jól áll-csúszott ki Csilla száján.
-Úgy gondolod?-lepődött meg Martin.
-Izé...-köhögött Csilla, mintha valami kaparná a torkát. Martin annyiban hagyta a témát.
-Ja, meg van egy szájmaszkunk is, hogy azért mégiscsak takarja az arcunkat valami, hisz nem lenne jó ha egyszer az utcán kipécéznének a démonok. Amúgy ja, ennyi. Most megyek, kergetőzi egy jót-sóhajtott a fiú.
-Oké, jó szórakozást!-kuncogott Csilla, és becsukta az ablakot. Ezek után tényleg el is ment aludni Csilla. Álmában teljes nyugodtságot érzett. Tudta, hogy Martin vigyáz rá.
•Másnap•
-Hali!-köszönt Gréti Csillának.
-Szia!-ölelte meg barátnőjét a lány.
-Na! Most, hogy Tami is visszaért a büféből, meg te is itt vagy... Hétvégén anyumék elutaznak, akartok nálam aludni?-kérdezte izgatottan Linda.
-Naná!-vágta rá Csilla és Gréti kórusban.
-Örömmel-felelte Tami is.
-Akkor hát, holnap még hazamennétek suli után a cuccaitokért, és jöhettek is át -csapta össze tenyereit a szőke hajú lány.
-Okés, de azért a szüleimet is megkérdezem-fogta állát Gréti.
-Én is-pillantott Lindára Csilla.
-Jaj ne legyetek már izék, tuti elengednek-forgatta szemeit Tami. A lányok nem feletek, helyette leültek helyeikre, hisz kezdődött az óra. Otthon el is újságolta a programot Csilla szüleinek, akiknek persze nem volt kifogásuk.
-De jó, egy csajos pizsi parti!-lelkendezett anyja. -Amikor én is tini voltam, barátnőimmel mi is csináltunk ilyen partikat!-mondta izgatottan Petra, miközben palacsintát sütött a konyhában. Miután átöltözött Csilla, apja elvitte őt edzésre. Nagyon el is fáradt ott, ezért este csak úgy bezuhant az ágyába. Ekkor megcsörrent telefonja. Ismeretlen számot mutatott. Csilla kicsit félve, de felvette a telefont.
-Szia, Martin vagyok-szólt bele lazán a fiú.
-Ó, szia! Honann tudod a telefonszámomat?-kérdezte furcsállva Csilla.
-Segítségemre volt a többi örző-lapított. -Mit csinálsz hétvégén?-kérdezte.
-Um, izé... Lindáéknál alszok-mondta kicsit félve, bár maga sem tudta okát, miért félte bevallani ezt.
-Szupi... Akkor ugrálhatunk majd egyik helyről a másikra majd a többiek örzőivel-sóhajtott. -Bár Orsi biztos megoldja egyedül-gondolkozott hangosan Martin.
-Ki az az Orsi?-kérdezte Csilla.
-Linda családjának az örzője. Bár bakker, neki is kell a szülőkre is figyelni-töprengett tovább Martin.
-Bocsi, ebbe bele se gondoltam-vörösödött el Csilla. Szerencséje, hogy Martin nem látta őt.
-Semmi baj. Vannak nálatok rosszabbak is, tudod akik minden este eljárkálnak-nevetett a fiú. Még kicsit beszélgettek, aztán letették, Csilla pedig egyből el is mentette Martin számát.
•Másnap•
Csilla végig unta a napot, de ennek ellenére délután izgatottan szaladt haza. Lerakta iskola táskáját, és felkapta az a hátizsákot, amibe pakolta cuccait az ottalvós bulira.
-Vasárnap jövök haza, puszi!-ölelte meg gyorsan anyját, és kiszaladt a házból. Lindáék kissé messze laknak, ezért szólt is barátnőinek, hogy lehet későn ér oda. A buszon zenét hallgatott és olvasott könyvéből. Már sötétedett, amikor Lindáék háza felé sétálgatott. Linda a kertvárosban él családjával egy nagy kertes házban. Miközben sétált Csilla, pár hangosan röhögő fiút vett észre az utca túlsó oldalán.
-Akkora buli lesz náluk! Felszedünk jó csajokat is, aztán...-kapta el egy részét az egyik mondatnak Csilla, de inkább nem akart hallgatózni.
-Én ma úgy leiszom magam tesó!-mondta egy másik srác. Aztán arra lett figyelmes Csilla, hogy felé mutogatva beszélgetnek.
-Csini vagy csajszi! Lesz egy házi buli, ha akarsz jönni-kacsintotta az egyik srác aki odakiáltott neki.
Csilla ekkor már egyhelyben állt, és meredten bámulta a fiúkat.
-Nem, kösz-felelte a felé közeledő srácnak.
-Sebaj, azért itt van a számom-kacsintotta a srác, és visszasétált a haverjaihoz, akik dicsérően vállon verték a srácot.
-Ez nem normális-dünnyögte Csilla, és összegyűrte a kezében lévő fecnit, majd a következő kukánál ki is dobta. Lindáék háza előtt megállt, és becsengetett.
-Szia!-üdvözölte Linda Csillát.
-Hali!-ölelte át a lányokat. -Hoztam egy kis nasit, hova rakhatom?-kérdezte.
-Gyere megmutatom a konyhát-intett neki, miközben Csilla már levette a cipőjét. A konyhában szereztek bár tálat, kiöntöttek bele egy kis csipszet, meg egy másik tányérra kekszet.
-Inni mit szeretnétek?-pillantott be a hűtőbe Linda.
-Hát, mit lehet mondjuk?-kérdezte összefont karokkal Tami. Miután kiválasztották az üditőket, amiből inni akartak, felszaladtak velük és a kajákkal az emeletre Linda szobájába.
-Nos, először ma estére azt gondoltam, hogy írták, tiszta lesz az ég este, szóval ha teljesen besötétedik, kimehetnént a kertbe, viszünk pokrócot, és csak beszélgetünk mindenféléről-vázolta fel a tervét izgatottan Linda.
-Ú, okés!-lelkendezett Gréti.
-Nem lesz túl hideg?-kérdezte Tami.
-Hát nyilván jól felöltözünk, meg hát eléggé jó idő van napközben is, szóval esténként se sokkal rosszabb-mondta Linda.
-Hát, akkor együnk, aztán felöltözünk jól  és irány a kert!-mondta Csilla mosolyogva, és mindenki egyetértett vele. Mindenféléről beszélgettek, természetesen fiúkról is.
-Na ne! Neked tényleg bejön Alex?-nézett sápadtan Tami Grétire. Alex az egyik évfolyamtársuk.
-Hát, igen-pirult el Gréti.
-Végülis szerintem illik hozzád-biztatta Csilla.
-Köszi-virult fel egyből a lány.
-Ti szoktatok találkozni ott, ahova jársz tanulni vezetni, nem?-mosolygott Linda.
-De igen! Ő is pont oda jár-vigyorgott Gréti.
-Na, el is kezdődhet a romantikázásotok-mondta komoran Tami, aztán mosolyra húzta száját.
-El bizony-nevetett Csilla.
-Ja, csajok, ha már a pasiknál tartunk...-kezdett bele Linda, de Tami megelőzte.
-Összejöttél Brúnóval-mondta Tami.
-Honann tudod?-kérdezte meglepetten Linda.
-Hát, sokszor láttalak titeket együtt beszélgetni, meg ahoz képest, hogy osztálytársak vagytok, túl jó a kapcsolatotok-kacsintott Tami.
-Na jó! Ez brutál! Sokáig!-emelte fel poharát Csilla, és a többiek nevetve koccintottak vele. Kitárgyaltak mindent, és mint ahogyan tervezték, fel is öltöztek, és lementek a kertbe.
-Remélem Martin nem haragszik meg-gondolkodott Csilla, és kilépett a hűvős éjszakai levegőre.
-Wow, mennyi csillag!-nézett az ezernyi csillagtól pompázó égre Gréti.
-Ha mázlink van, látunk hullócsillagot is!-terítette le a pokrócot Linda, és a lányok helyet foglaltak rajta.
-Gyönyörű-mondta halkan Tami, és hátradőlve lefeküdt a takarón. A többiek is így tettek.
-És ha jól tudom, van egy húgod Linda, ugye?-kérdezte Csilla.
-Igen, ő most 13 éves-mosolygott Linda.
-Ő is ment a szüleiddel, vagy mi?-kérdezte Tami.
-Ja, nem, átment ő is barátnőihez. Direkt megdumáltuk, hogy most mindketten pizsi partizunk, és idősebb testvér létére megszereztem a házat-nevetett a lány, és szőke haját oldalra simította.
-Egyedüliként nem tudok mit mondani, hisz nektek mind van tesótok. Lindának a húga, Taminak öccse és Grétinek báttya-nevetett halkan Csilla.
-Hát, néha én is lennék egyedüli gyerek a családban-töprengett Tami.
-Én nem bánom, hogy van egy bátyám. Van ki megvédjen-nevetett Gréti.
-Azt nézzétek!-kiáltotta Linda. Egy hullócsillag suhant végig az égen.
-Remélem mindenki kívánt-mondta Tami. Csilla is kívánt persze. Azt, hogy gyorsan meglegyen a kristály összes darabkája, és ne legyenek többé veszélyben a családok. Beszélgettek még, amikor egyszer csak óriási szél kerekedett.
-Ez mi? Tornádót nem írtak!-ült fel Tami.
-Én se értem-kiabálta Linda, mert a szél kezdte elnyomni a hangját. Furcsa volt ez a jelenség, ilyet még sosem tapasztaltak.
-Menjünk be!-visította Gréti, és felállt. Tényleg hatalmas szél volt, a pokrócot ki is fújta a kezük közül.
-Basszus, basszus, basszus!-ordította Linda.
-Gyerünk be!-kiáltotta Tami. Csilla próbálta őket követni, de nem volt könnyű a széllel szemben mennie.