Miért pont Ő?

1 rész

Reggel izgatottan nyitottam ki a szemem. A mai napon töltöm be a 16-ot. Mindig azon viccelődtem, hogy ha betöltöm, akkor már "hivatalosan" is nézhetem a 16 karikás filmeket. Papucsomat felhúzva indultam volna ki a szobámból, de az ajtóm előtt egy lufi lebegett. Elmosolyodtam szüleim kedvességém. Biztos voltam benne, hogy anyukám ötlete volt. Kinyitottam az ajtót és elindultam a lépcső felé magára hagyva a lufit a szobámban. A palacsinta illat ütötte meg az orromat. A kedvencem. Be tudnék vágni belőle egy raklapnyit is. A lépcső feléig értem amikor anyut, aput és Joeyt pillantottam meg.

- BOLDOG SZÜLINAPOT! - kiabálták egyszerre. Anyu felém szaladva kapott magához.

- Nem minden nap lesz 16 éves valaki. Áthívtam Joeyt. Gondoltam örülsz majd neki - engedett el a szorításából. Joey volt a legjobb barátom. Még általános suliban ismerkedtünk meg. Szerencsére felvettek minket ugyan abba a gimibe, így tovább tudjuk élvezni egymás társaságát. Barna, enyhén göndör haja kócosan állt. Fogadni mertem, hogy ő még aludt volna, de anyunak nem akart nemet mondani. Nem is értem, hogy tudták ide rángatni, hiszen Joey az aki akár délután kettőig is el tud aludni. Most pedig reggel kilenc óra van.

- Na kezdjük az ajándékozást - szólalt meg apu izgatottan. - Kezd te, Joey. Úgyis emlékezetes pillanat lesz... - kacsintott egyet apu Joeyra, aki csak elnevette magát. Valamit nagyon titkolnak.

- Emma, - lépett oda hozzám Joey. Zöld íriszével rám szegezte a tekintetét. Minden pillanatát meg akarta örökíteni mit reagálok. - Hoztam neked egy apróságot. Úgy tudom régebb óta vágysz erre - nyújtotta át egy dobozt. Kezembe tartva kezdtem szemlélni. A barna színű doboz elég nehéz volt és az oldalai ki voltak lyukasztva. Elképzelni se tudtam mi van benne.

- Egy kis apróság?? - kérdeztem meg, jelezve nemtetszésemet, hogy egy ekkora dobozt ad, ami ráadásul nehéz is volt. Szemem sarkából anyut láttam, ahogy a telefont fogja, ügyelve arra, hogy ne remegjen a keze. Akkor tényleg nem tudom mi ez, ha még videó is készül róla. A dobozt le tettem az asztalra. A tetejét óvatosan levettem, amikor is két szempár nézett vissza rám. Egy kiskutya. Egy kicsit magyar vizsla. Minden vágyam volt egy vizsla. Anyuék mindig a kisebb kutyákra akartak rábeszélni, de nekem a válaszom mindig az volt, hogy: nekem rendes kutya kell.

- Jézusom, de aranyos!!! - kaptam ki a dobozból szegényt. Mennyi ideje lehetett ott?

- Ne aggódj, akkor raktam bele mikor halottam, hogy kinyílik az ajtód - válaszolt a fel nem tett kérdésemre. Mintha a gondolatomban olvasott volna. Anyától és apától a bakancslistámon szereplő könyveket kaptam, ezálltal ellátva engem erre a hónapra. A csomag alján egy boríték volt, benne egy jeggyel a jövő heti bulira. Rettentően örültem ezeknek az ajándékoknak, de a kiskutya teljesen lekötötte a figyelmemet.

- Mi lesz a neve? - kérdezte apu.

- Még én se tudom.

Gondolkozni kezdtem, de semmi nem jutott eszembe. Jack, Slide, Manson. Valahogy egyik se illett a kutyushoz. Valami egyedibb nevet szerettem volna adni az új családtagnak.

- Jaaj, ne már!! - kiáltott fel anyu a konyhából. - kiöntöttem a chilit - majd elkezdte magát szidni ügyetlenségén. Az utolsó szó megütötte a fülem: "chili".

- Chili lesz a kutya neve - kiáltottam fel. - De hol fog aludni? - kezdtem el gondolkozni.

- Ez az utolsó ajándék tőlünk - szólalt meg apu. Egy óriási kutyafekvőhelyet tett le a földre. Chili egyből rá is mászott. Ezen kívül kaptam pórázt és egyéb dolgokat, ami csak egy kiskutyának kellhet.