You're my scandal (Larry Stylinson)

Első

Louis

- Louis Tomlinson, huszonnégy éves, irodalom és francia szakos, igaz? – pillant rám papírjai fölött Mr. Higgins.

- Igen, uram.

- És mondja, miért szeretne iskolánkban tanítani? Ha helyesek az információim, jelenleg a West Mountain gimnázium dolgozója.

- Igen, helyesek. Semmi problémám nincs a mostani állásommal, egyszerűen nagyobb kihívásra van szükségem az ottani színvonalnál. Úgy érzem, többre vagyok hivatott – felelem diplomatikusan, és úgy tűnik sejtésem beigazolódik. Tökéletes választ adtam, mert bár a két iskola között hatalmas a rivalizálás, állásinterjún az előző munkahely sarazása nem a legelőnyösebb taktika.

- És úgy gondolja, itt megkapná azt amire szüksége van?

- Ebben nem kételkedem.

Elégedetten bólint, és én is befutónak érzem magam.

- Mennyire szeretné megszerezni ezt az állást? – teszi fel a kérdést, amire nem számítottam.

- Jelenleg mindennél jobban – felelem őszintén.

- Értem. Kezdetnek akkor esetleg levezethetné a ma délutáni tanulószobát. Sajnálatos módon a beosztott ügyeletesünk lebetegedett, mást pedig nem tudtam keríteni helyette. Ezzel jelentős előnyre tenne szert a többi jelentkezővel szemben, ha érti, hogy értem.

Hogy ne érteném? Teljesen világos, hogy szinte megveszteget. Nem is ismerem a gyerekeket, akik ráadásul a legrosszabbak között lehetnek, ha a büntetőbe jutottak, és belökne közéjük úgy, hogy még hivatalosan tanár se vagyok? Szétszednének. De közben annyira szükségem van erre a pozícióra!

- Rendben, persze. Nem okoz gondot.

- Lekötelez. Délután négyig kell a teremben maradniuk. A munkával kapcsolatban pedig még a héten hívom. Köszönöm szépen! – emelkedik fel hatalmas forgószékéből és a karját nyújtja felém.

- Én köszönöm, hogy meghallgatott! – felelem és megrázom a kezét.

Fél órám maradt, amíg szembe kell néznem egy rakás vérengző tinédzserrel akik alig várják, hogy darabokra cincálhassanak. Tökéletes pedagógusi felfogás, nem igaz? Nem kéne félnem, ezek csak gyerekek, de pontosan tudom, milyen szörnyűségekre képesek, ha gyengeséget szagolnak. Én is voltam velük egykorú, engem is vertek szarrá párszor. Az iskolások gonoszak.
Liam hív, de egyelőre úgy döntök, nem veszem föl. Majd ha hazaérek beszámolok mindenről, a kínzás után úgyis izgalmasabb lesz a sztori. Plusz ha valaki hallaná a rettegő kifakadásom, tuti elsüllyednék szégyenemben. Fogalmam sincs, miért parázom ennyire, jó pár tanulószobát levezényeltem már. Bár igaz, hogy a West Mountainben egyszerre imádtak és tiszteltek a diákok, így ha engem osztottak be felügyelőnek, mindenki csak örült. Szerettem velük lenni, értelmesek és (ha az ember egy kicsit is nyitottan állt hozzájuk) kedvesek voltak. Fáj, hogy ott kell hagynom őket, de a tanári kar...nem is tudom milyen szóval kéne jellemeznem a hozzáállásukat és a munkamoráljukat. Talán a botrányos lenne a legkifejezőbb.

- Indulhatunk? – hallom meg ismét az igazgató hangját, aki a beleegyező bólintásom után egy zöldajtós teremhez kísér – Ne feledje, négyig senki nem hagyhatja el a termet, kivéve persze, ha mosdóba kell menniük.

- Értem, uram – biccentek még egyet, majd a kezemet a kilincsre helyezve lenyomom azt és "végre" benyitok.

Legnagyobb meglepetésemre egyetlen egy fiú ücsörög a padok közt, kíváncsian kémlelve engem. Azt hittem egy egész csoportot kapok.