Múlt - Orion története

Kis betolakodó

A mostani napjaim eléggé be voltak táblázva. Mindenre oda kellett figyelnem, helyes étkezés, tanulási rend és az álcázott életre.Én: -Mentem Mazda!Mazda: -Rendben.

Megcsókoltuk egymást és búcsút intettünk egymásnak.Délelőtt suliban voltam, azon gondolkoztam, hogy vajon Mazdának, hogyan telnek így a mindennapjai. Elég unalmas lehet, hogy állandóan a garázsban kell maradnia. Ő feladata az, hogy megvédjen engem. Tudjuk, hogy amig csend van addig normális életet élhetünk.

Egymás után következtek az óráim. Tesin véletlenül elestem és felhorzsoltam a térdemet. Elég kellemetlen volt a helyzet, mert halásznadrágba tesizek. Vérzett a térdem, a tesi tanárnőmtől kikéreckedtem, hogy leragasszam a sebet. Természetesen nem ezt csináltam, hanem bementem a mosdóba és próbáltam magamnak meggyógyítani vízhajlítással. Szerencsére ezek a dolgok még mentek nekem.A kezemet a mosdókagylóba tettem, a víz oly gyengéden végig csúszott a testemen, mintha nem is én irányítottam volna a vizet, hanem oda ment volna magától. A víz elérte a sebemet, rá ment és kitisztította azt, olyan volt, mintha felgyorsította volna a sejteknek a regenerálódását. A seb el is tűnt egyhamar, mintha nem lett volna ott semmi.Bementem az öltözőbe, majd leragasztottam a sebnek a „helyét", hogy ne fogjanak gyanút. Visszamentem és játszottam tovább, míg ki nem csöngettek.Matekórán halálra untam magam, ahogy a barátosnéim is. A matek tanárnő szinte csak azzal foglalkozott, akik értették és szerették a matekot. Persze, akik meg nem nos, azzal nem törődött. Ő úgy értette, hogy megtartotta az órát és aki tehette az figyelt és tanult. Ezért is voltam rossz matekból meg a lányoknak a ¾-e.......Mikor a sulinak vége lett hazamentem, de most nem egyedül, hanem társaságban kullogtunk hazafele.Otthon beköszöntem Mazdának. Bementem szendvicset készíteni, mert megéheztem, majd leültem tv-t nézni. Kapcsolgattam össze vissza a csatornákat, hátha lesz valami műsor, ami érdekelne is.Én: -Ehh... -Unalmas. -Unalmas, ez is unalmas... -Nincs semmi a tv-ben!?Reklámok hegyén hátán, de ilyenkor hétköznap nem vetítenek semmi jó filmet, csakis vasárnap! Akkor is este! Ne bírja megnézni az ember! Lekapcsoltam a tv-t, és inkább kimentem Mazdához. A kezemben egy kis flaska vízzel. Elég melegek voltak a napok, a garázsban meg van +25°C. Kómásan kiáltottam Mazdának: -Hé Mazda! -Kijöttem, mert unatkozok!Kinyitottam a garázsajtót, kigurult, majd alakot váltott.Mazda: -Ugye tudod, hogy elég rizikós így is a helyzetünk. -Minek nyitottad ki az ajtót? -Még a végén meglátnak.Én: -Nyugi Mazda, a legtöbb felnőtt még legalább 1-2 órán át dolgoznak a munkahelyükön. -Az iskolások, meg bent kockulnak. -A szomszéd néni meg elég öreg már. -Ő csak ritkán mozdul ki. -Csak te és én vagyunk. -mosolyogtam.Mazda: -Hát rendben. -Mit akarsz tudni?Én: -Csak mesélj valamit. -Megkérdezném azt, hogy mégis milyen napod volt, de te nem jársz sehová. -Csak akkor, hogyha anyám menne bevásárolni.Mazda megvonta a vállát, majd visszamászott a garázsba. Sóhajtottam egyet.Én: -Jó akkor nem zavarlak. -Csak élvezem a napsütést! – kitártam a karomat és a nap felé fordultam csukott szemmel.Amíg nem figyeltünk addig egy kis hulladék álca mögém settenkedett érdeklődve.A kellemes melegséget Mazdának az éles hangjára lettem figyelmes.Mazda: -Vigyázz!Én: -Mi? -Mire?Hátra néztem és mögöttem volt egy kis robot.Mazda: -Ez egy álca!Megijedtem és emiatt leejtettem a vizes flaskámat amiből kiömlött a víz, ösztönből belé rúgtam egyet. Mazda gyors kijött a garázsból, másodpercek teltek el míg elővette a plazma ágyúját és rá szegezte a fegyverét. Addig én reflexből a kiöntött vízből hajlítottam egyet és agyonra szúrtam a kis álcát a vízzel. Mindketten meglepődtünk. Én azért mert, utálom a jumpscare-t, Mazda azért mert gyorsabban reagáltam a veszélyre mint ő és hogy a vízzel átszúrtam a kis rohadékot.Mazda: -Oh, tudod használni a vízidomár képességedet.Oda futottam Mazdához és megöleltük egymást.Én: -Ez mégis mi a jó franc volt?Mazda közelebb ment, majd így szólt: -Ez egy álca volt. -Jól elintézted. -Nem jelentett volna fenyegetést egy emberre sem.Én: -Nagyon megijedtem.Mazda: -A bokáid sem ért. -Viszont az nem jó hír, hogy itt ólálkodik a környéken.Én: -Talán több álca van a környéken?Mazda rám nézett: -Kitudja... -Lehet felderítette a terepet, de a rosszabb, hogy jelenthetett volna egy álcának, aki már komolyabb fenyegetést rejt.Ránéztem aggódóan a partneremre.Én: -Akkor most mi lesz? -Szólt az egyik álcának?Mazda: -Nincs kizárva az sem. -Eltüntetem őt.Mazda megfogta a kis robotot és szét morzsálta a kezével. Csak álltam és néztem. Mazda hátulról ismét megölelt, mert látta rajtam, hogy még mindig meg voltam ijedve.Mazda: -Ne félj. -Itt vagyok. -Nem hagyom, hogy bántsanak téged.Behunytam a szememet és vissza öleltem.

Nem azért féltem, mert ez a kis robot megijesztett, hanem azért mert tudom, hogy vannak sokkal nála nagyobb robotok és, hogy nem tehetek semmit ezellen........Álca: -Micsoda? -Megsemmisítették a kis hulladékot? -Ki volt az!? -Megkeresem!