Múlt - Orion története

Gyakorlás

Mire elhagytam volna a kaput, hogy másnap suliba mehessek Mazda az utamat állta.

Mazda: -Szívem jó lenne, ha pár napra nem mennél suliba.

Én: -Hogy-hogy?

Mazda: -Jobb elcsitítani a dolgokat, ami tegnap történt.

Én: -Nem hiányozhatok, nincs szülői igazolásom.

Mazda: -Nem baj, majd írok én neked.

Én: -Miért nem ezzel kezdted? - felcsillant a szemem.

Mazda: -Látom, ezt már szereted. -Gyere, pattanj be. – azzal a lendülettel kinyitotta az ajtaját.

Mazda a kapu előtt állt és várt rám, hogy ma elvigyen engem lakott területen kívülre.

Eléggé borongós idő volt, szürke felhők gyülekeztek fölöttünk. Az út közben egymással beszélgettünk.

Mazda: -Ahj, remélem nem fog esni nemrég fürödtem meg.

Csak mosolyogtam.

Én: -Hová viszel Mazdag?

Mazda: -Egy vártoronyba, ahová az energon detektor oszlopot hagytam. -Oda megyünk megjavítani. -Valamint még megyünk és felszerelünk párat, hogy az egész területet lefedhesse.

Én: -Rendben. -Mond csak Mazda, az a tegnapi harc az álcával... -Hova tűnt a hullája?

Mazda: -Nem csak én védelmezlek téged. -Vannak rajtam kívül mások is, akiknek egy és ugyanaz a célja. -A takarító brigád elintézte a hulláját.

Én: -És az „Összekapcsolódás"?

Mazda: -Meg kell védenem téged. -Csak azokon tudok páncélt alkotni, akik közel állnak hozzám. -Az összekapcsolódást még gyakorolnunk kell. -Minél gyorsabban, erőteljesebben kell összekapcsolódnunk, mind testileg és lelkileg, hogy az elménk eggyé váljon...

A nagy beszélgetésünk végére elértük azt a helyet, ahová Mazda felszerelte az oszlopot. A hegy teteje volt az úti célunk. Mazda megállt egy sűrű erdő lakta területen. Ott nyugodtan alakot válthatott, mert senki nem vette volna észre. Körbe ölelt minket a zöld „kabátosok".

A hegyre mutattam, majd oda fordultam Mazdához: -Ez az? -Oda fel? -Tudod, hogy egy kisebb futástól is kifulladok. -Miért ide szerelted fel?

Mazda alakot váltott majd elindult.

Mazda: -Ne hisztizz szívem, ez a bemelegítésed.

Én: -Nem lenne egyszerűbb, ha a kezedbe vinnél?

Mazda: -Ha elfáradsz akkor viszlek. -Na, gyere!

Nagy nehezen, de sikerült felérnem a hegyre, addig Mazda már kinyitotta a toronynak az ajtaját. Közelebb értem meg csodáltam a toronynak a magasságát. Távolabbról eléggé kicsinek látszott, de ahogy közeledtem felé egyre csak nagyobb lett. Kifújtam magam majd beléptem én is a toronyba.

A régi hajópadló üdvözölt engem egy nyikorgással. A belsőjében sötét volt, a kilátóhoz egy csigalépcső vezetett felfele. A torony tele volt régi könyvekkel, molylepkékkel, és rengeteg porral. A pókhálók lógtak a lépcső aljáról, mint a függönyök.

Felfelé vettem az irányt míg fel nem értem. Ott volt Mazda, aki már javította az oszlopot. Kinéztem a kilátóról, megcsodáltam a messzi tájat.

Én: -Gyönyörű!

Utána Mazdát néztem, hogy-hogyan szereli és fejleszti az oszlopot. Kis idő múlva megkérdeztem tőle: -Mikor leszel kész?