Múlt - Orion története

Lila kristályok

Következő nap suliba mentem. Természetesen ismét késésben voltam, mint ahogyan magamat ismerem. Úgy érzem, hogy igazán klassz lesz a mai nap.

Épp, hogy beértem a suliba a barátnőim már üdvözöltek.

Én: -Sziasztok. -Mi lesz a mai nap?

Bogi: -Meggyógyultál?

Én: -Igen. -Csak egy enyhe megfázás, semmi komoly.

Kata: -Természettel kezdünk.

Én: -Oh, az király!

Előkaptam a lekváros péksütimet és gyors benyomtam mielőtt még becsöngettek volna. Bejött velünk a tanár a tanterembe. Mindenki elfoglalta a helyét.

Természet tanárnő: -Jó napot gyerekek! -Ma egy kis újdonságot hoztam el nektek.

Iván: -Milyen újdonságot Tanárnő?

A tanár elkezdett matatni a táskájában, hogy elővegyen valamit. Mindenki egymásra nézett, majd a tanár kirakott néhány elképesztő lilás-rózsaszínes kristályokat.

Tanárnő: -Ezek azok az újdonságok.

Dia: -Milyen érdekesek. -Ezek miféle kőzetek?

Patrik: -Még világítanak is. -Ilyeneket még életemben nem láttam.

Tanárnő: -Ezek ametiszt kőzetek rokonaiba tartoznak. -Csak úgy látszik mutálhattak. -Megvan a maga képességük, hogy némelyik úgy tapad a kézhez, mint egy mágnes.

Ránéztem a kőzetekre és tényleg gyönyörű szépek voltak. Olyan késztetést éreztem mintha szerelembe estem volna.

Én: -Valóban gyönyörűek Tanárnő.

Nóra: -Nem csoda, hisz a nők legnagyobb szerelme a gyémánt. -Ez is úgy ragyog, mint egy gyémánt.

Én: -Ez nem gyémánt.

Nóra: -Tudod, hogy értettem.

Kata: -Mondja Tanárnő, hol találta ezeket?

Tanárnő: -Kirándultam egy kicsit és belebotlottam ezekbe.

A kristályok magukkal ragadtak. Három különböző méretű kristályok feküdtek az asztalon, enyhén világítva. A kristályokon különböző jelek jelentek meg. Elég érdekes volt, ránéztem a tanárnőnek az arcára és a többiekére, de a mimikájuk nem mutatott a csodálaton kívül semmit.

A kristályok olyanok voltak, mintha állandóan változott volna a jelük.

Mikor a tanár végig vitte az órát a tananyag szerint az óra végéhez közeledve az egyik nevetségesen kitűnő osztálytársam kérdezett a Tanárnőtől.: -Tanárnő! -Maga hisz abban, hogy nem vagyunk egyedül a galaxisban?

Tanárnő: -Ez mégis, hogy kapcsolódik az órához?

Fiú osztálytárs: -Jó, de mi a válasza?

Tanárnő sóhajtott egyet.: -Mivel úgyis az óra végéhez értünk válaszolok erre a kérdésre. -De hogy jön ez ide?

Iván: -Tudja Tanárnő, rengeteg cikket erről lehet olvasni...

Krisz: -Te olvasol cikket? -Tudsz olvasni?

Iván: -Ha, ha... -Nagyon vicces.

Peti: -Végülis a híradó is majdnem erről szól. -Magának mi a véleménye erről?

Tanárnő: -Mégis mit mondanak a híradóban?

Iván: -Hát hogy, a lakosság többsége világszerte furcsaságokat észlelnek.