Múlt - Orion története

Csillagok az égen

Alig vártam leszálljon az est. A szent keresztnapi ünnepség teljesen lefárasztott, nagyon meleg volt aznap. Mazdával azt terveztük, hogy este ismételten találkozunk és együtt töltjük e szép időt.

Mikor már mindenki mélyen aludt, elvettem a lakáskulcsokat, kinyitottam halkan a zárat majd ki sunnyogtam. Mazdához hátra sétáltam egy éjjeli bátorral. Ő is halkan kimászott a garázsból.

A földre leterítettem egy hatalmas piros régi pokrócot. Az időzítés tökéletes volt. Mindketten lefeküdtünk a pokrócra. Felhőtlen volt az ég.

Én: -Annyira örülök, hogy végre nem felhős az ég. -A csillagok meseszépek!

Közelebb bújtam Mazdához, megöleltem a bal karját. Mazda egy gyengéd, halk swing zenét kapcsolt be a rádióján.

Az égen a csillagok úgy fénylettek, mintha a szentjános-bogarak röpködtek volna.

Én: -Olyan jó végre, hogy most több időt tölthetünk együtt.

Mindketten egymásra mosolyogtunk.

Én: -Nagyon szeretek veled lenni Mazdag.

Mazda: -Én is nagyon szeretlek téged. -Bár örökké tartana e pillanat.

Mazda kis idő múlva felemelkedett, s egymást néztük. A kék optikája csak úgy világítottak. Lassan közel hajolt hozzám és megcsókolt. Mazdának a testét végig néztem és elmosolyodtam.

Mazda: -Mi az?

Én: -Csak annyira örülök neki, hogy vagy nekem. -El se hiszem még mindig, hogy egy robotba vagyok szerelmes, aki inkább annyira emberi, mint én vagy bárki más.

Mazda: -Pedig lassan fel kell ébredned szívem, ez a valóság.

Mazdával össze érintettük a tenyerünket, és egymásba fontuk az ujjainkat. Mazdának a keze olyan hatalmas volt az enyémhez képest.

Mazda: -Amikor először megcsókoltuk egymást olyan fura érzés kapott el. -Olyan lett volna, mintha az ajkamat apró tűk szurkálták volna, de nem fájt, hanem bizsergető érzés volt. -Szeretném, hogy tovább tartson ez az érzés.

Én: -Úgy szintén. -Te vagy nekem az első Mazdagom.

Mazda: -Ahogy te is nekem.

Mindketten elmosolyogtunk.

Mazda: -Érdekes, hogy az emberek mennyi féle képen mutathatják ki a szeretetet. -A transzformátorok nem is ismerik a csók kifejezést.

Én: -Miért nem?

Mazda: -Nálunk ez nem terjedt el. -Sosem értették. -Amióta itt vagyok a Földön veled, sokat tanultam tőletek. -És ezek a kifejezések nagyon megtetszettek.

Én: -Akkor ezek szerint csak te ismered a transzformátorok közül a csóknak az érzését. -Milyen érzés elsőként felfedezni ezt a fajtádban?

Mazda: -Ha, ha. -Nagyon jó! -Imádom. -Azt ne feledd el, hogy te is a fajtámba tartozol.

Mazda gyengéden végig simította a kezét a piros orcámon.

Én: -A fajtádba? -De hát még nincs is robot alakom.

Mazda: -Csak idők kérdése.

Én: -Akartam kérdezni már Mazda. -Miként fogsz szeretni engem? -Ha robot leszek vagy ember?

Mazda: -Milyen kérdés ez?

Én: -Csak őszintén válaszolj, kíváncsi vagyok.

Mazda: -Én nem azért lettem szerelmes beléd, mert a mi fajtánkhoz tartozol, hanem azért, mert megmutattad nekem az emberi oldaladat ebben a keserű világban.