A rádiós múltja (BEFEJEZETT)

9. Fejezet

-Most mit tegyek? - kérdeztem, miközben már majdnem sírtam.
-Nem tudom, viszont van valami amit meg szeretnék mutatni! - mondta Alastor, majd pedig odament az egyik falhoz. Én követtem őt. Egyszer csak a fal helyén egy ajtó jelent meg. Alastor kinyitotta, bement, és megszólalt.
-Ez lenne a zeneszoba! Gondoltam felvidulsz, ha megmutatom. - mondta Alastor. A szobában annyi féle hangszer megtalálható volt, hogy azt meg sem tudtam számolni. Volt zongorától kezdve, gitáron át, egészen a dobig minden.
-Gyere csak be! Nézd meg közelebről is! - mondta Alastor, majd pedig beszaladtam. Egyszerűen csodálatos látvány volt az, hogy ennyi hangszer volt egy helyen. Alastor leült a zongorához, és elkezdett játszani. Először nem ismertem fel, hogy mit, de aztán eszembe jutott.
-Ez a bohemian rhapsody! Ugye? - kérdeztem.
-Pontosan! - mondta Alastor.
-Imádom ezt a dalt. Annyira szép. - mondtam.
-Én szintén. - mondta Alastor. Oda vittem egy széket a zongorához, leültem, és elkezdtem énekelni. Eljátszottuk a dalt egészen a feléig.
-Gyönyörű hangod van kedvesem! - mondta Alastor.
-Köszönöm! - mondtam, miközben felálltam és elindultam a gitár felé. Felvettem a gitárt és megszólaltam.
-Remélem, hogy még emlékszem arra, hogy hogyan kell vele játszani. - mondtam, majd pedig megpróbáltam vele eljátszani egy dallamot. Végül leraktam a gitárt. Alastor közben elővette a hegedűt. Elkezdett rajta játszani valamit. Én csak leültem és hallgattam. Alastor elkezdett mellé énekelni. Egyszerűen lenyűgözött az előadása. Amikor vége lett a dalnak megszólaltam.
-Ez gyönyörű volt! - mondtam.
-Az én hangom nem olyan szép, mint az öné. - mondta Alastor miközben lerakta a hegedűt.
-Ez milyen dal volt? - kérdeztem.
-Ezt a dalt anyám énekelte nekem mindig. - mondta Alastor. Rádöbbentem, hogy Alastor még sosem beszélt az édesanyjáról.
-Róla még sosem mondtál semmit. Ő is a pokolban van? - kérdeztem.
-Nem. Ő a mennyben van. - mondta Alastor.
-És mennyi idősen halt meg? - kérdeztem.
-Ötven. - válaszolta Alastor.
-Hogyhogy ilyen fiatalon? - kérdeztem. Ekkor éreztem azt, hogy egy olyan témába ütköztem, amibe nem kellett volna.
-Hagyjuk inkább ezt a témát! Beszéljünk valami másról. - mondta Alastor.
-De kérlek mondd el! - mondtam Alastornak.
-Nem fogok erről beszélni. - jelentette ki Alastor.
-De kérlek! Kíváncsi vagyok rá. - kértem tovább Alastort.
-NEM FOGOK ERRŐL BESZÉLNI! - ordította Alastor. Teljesen kikelt magából. Így még sosem láttam őt azelőtt. Nagyon megijedtem. Annyira, hogy el is estem. Alastor hirtelen eltűnt. Én beszaladtam a szobámba és leültem az ágyra. Elkezdtem gondolkodni, hogy miért lehet ez. Rájöttem, hogy elég bunkó voltam. Végül a nap további részében olvastam.