Múlt - Orion története

Harc utáni napfény

Hetekkel később.

Már csak pár nap a ballagásig. Mégis mi történhetne? Háát....

Kicsit borongós időbe mentem el suliba. Útközben még esett is. Gyors siettem, nehogy elázzak. Bementem az ebédlőbe, hogy megnézzem mi lesz a fogás délben, utána felmentem az osztálytermembe. A legtöbb osztálytársam már bent volt és várták, hogy megszólaljon a csengő. Osztályfőnök a mai nap egy programot szervezett nekünk, ahol felmegyünk az általános alsós iskolához a leendő ötödikeseket köszönteni. Elmondjuk a személyes történetünket, mit szeretünk az iskolában, hogy a gyerekek vidáman és bátrabban jöjjenek a sulinkba.

Ofő: -Ha ennek vége hazamehettek!

Mindenkinek felcsillant a szeme.

Krisz: -Tanbá! -Akik bicajjal vannak, azok mehetnek biciklivel?

Ofő: -Persze.

Ofő nagyon rugalmas volt e téren. A két suli között csak 1-2 km volt az út.

Bogi: -Megvárjuk lent a suli bejáratánál?

Én: -Igen, légyszi!

Mindenki már elindult, csak én voltam a teremben.

Én: -Ahj, ha ezt tudtam volna megkérem Mazdát, hogy vigyen fel. -De úgyse vinne fel, mint mindig.

Bezártam az ajtót, odaadtam a kulcsot a tanáriba majd kimentem a suliból. A két barátnőm már vártak.

Kata: -Mehetünk?

Én: -Persze. -mosolyodtunk egymásra.

Az út közben felnéztem az égre, és egy különös repülőt láttam az égen. Mivel homályosan láttam, így nem vettem róla tudomást.

A feléréshez körülbelül 40 perc kellett hozzá.

Ofő: -Milyen volt a séta?

Én: -Fantasztikus. -Bár, bringával jöttem volna! -Huh.

Kata: -Valóban fárasztó volt a séta.

Bementünk a suliba és körbe néztünk.

Én: -Azok a szép emlékek.

Kata: -Aha!

Bogi: -Ide jártatok?

Kata: -Igen. -Gyere, gyors körbe vezetünk mi-hol van.

Felmentünk az emeletre. Az épület utolsó előtti terem volt az osztálytermünk.

Én: -Nem volt jó terem.

Bogi: -Hogy-hogy?

Én: -Amit el akartál intézni, akár büfébe szerettél volna menni, vagy az ebédlőbe esetleg wc-re akkor az, mint az épület másik részében volt.

Kata: -Ja-ja! -Mire leértem, hogy vegyek egy péksütit, hosszú volt a sor.

Én: -Én sem szerettem.

Kata gyengéden megütött.

Kata: -Mit akarsz?! -Te voltál mindig ott lent az első vagy a második ember.

Én: -Hát figyelj, futni kell, hogy elsők között legyél.

Nevettünk egy kicsit.

Ofő intett nekünk, hogy most már jó lenne, ha oda mennénk az osztályterem elé, mert hamarosan kezdünk.

Mikor bementünk a terembe, mindenki körbe tekintett. Kicsi padok és székek voltak a kis iskolásoknak. A falak mindenféle képekkel voltak tele. Ott volt a régi osztályfőnökünk is. Kellemes, meleg hangulatban fogadott minket. Nagyon boldogok voltunk az osztállyal.