Múlt - Orion története

Ballagás

Nem sokkal kicsit később eljött a ballagás ideje. A ballagóknak később kellett bemennünk, míg az alattuk lévő osztályok épp díszítették az iskolát.

Unottan keltem fel, mostam fogat, arcot...és öltöztem fel ünneplőbe. Még maradt egy kis időm így kimentem az udvarra.

Mazda sunnyogva odajött hozzám.

Mazda: -Na várod már a mai napot?

Ránéztem és látta az arckifejezésemet, ami elárult mindent.

Mazda: -Nem várod?

Én: -Úgy vagyok vele, hogy nekem mindegy. -Majd csak valahogy túlélem...

Mazda: -Most miért mondod ezt?

Én: -Nem szeretek a középpontba lenni.

Mazda: -Jobb túl esni ezen a ballagáson?

Én: -Igen. -Hogy őszintén megmondjam, inkább csak veled szeretnék lenni.

Mazda előrébb gurult, én pedig ráültem a motorház tetejére.

Mazda: -Én is szívesebben maradnék veled.

Idő van, mennem kéne, de valahogy Mazdának a társasága jobb kedvre derít engem. Nagy lelkierőt igényelt, hogy megmozduljak, így hát elindultam a sulimba, még egyszer utoljára.

Útközben láttam rengeteg autót a suli előtt parkolni. Az utamat állták az idegen szülők és a nagyszülők.

Én: -Emmm, elnézést át szeretnék menni! -Szabad lesz?

Nagy nehezen át verekedtem magam a boldog szülők között és felmentem az osztályteremhez. Mindenki nagyon odatette magát. A legtöbb lány osztálytársaim odajöttek hozzám megöleltek könnyes szemmel.

Bogi: -Hiányozni fogtok!

Kata: -Nekem is!

Én: -Nekem is. -De majd úgyis lesz osztálytalálkozó.

Mindenkinek a szülőjét láttam már, csak a sajátjaimét nem.

Én: -Hol késnek már megint!?

Néztem a régi felcsusztathatós telefonomnak az idejét. Az utolsó pár percben megérkeztek, odaadták a virágokat.

Én: -Mégis mennyivel ballagjak négy csokorral!? -Minek négy!? -Nem elég egy?

Gyors csináltak néhány fotót. A nap a hátamat úgy sütötte, mintha grill csirke lennék egy sütőben.

Megszólalt az iskolának a csengője. A szülők lementek az udvarra. Mi a végszóra pedig már felsorakoztunk párokban.

Magasságilag voltunk szinte beosztva, csak hogy az előttem lévő lányok, akik elméletileg alacsonyabbak voltak mint én, mindenki magassarkút húzott, én pedig alig láttam valamit is. Tökéletes takarásban voltam.

„Csak legyünk túl ezen." -ezt hajtogattam.

Minden lány vigyorgott mikor tettünk egy kört a suliban. Kimentünk az udvarra, leültünk a székekre. A polgármester előkaparta a fiók legaljáról ugyanazt a szöveget, amit mindig felmond minden évben. A beszéde végén mindenki megtapsolta őt. Utána minden gyerek felment a saját osztálytermébe, ahogy elnéztem az arcokat, néhány lány osztálytársam elsírta magát, a legtöbb pedig megörökítette, e pillanatot. Mihelyst megkaptuk a bizonyítványt, gyors összepakoltam és csendben, de szélsebesen elhagytam a termet. Néhány osztálytársam lent beszélgettek, nem vettek észre, mintha újra láthatatlan lennék.

Most már hivatalosan is elkezdődött a nyári szünet. Nagyokat lélegeztem; hazamentem a családomhoz, rokonaimhoz és a barátomhoz, akik vártak engem.