A Mardekár Hercege (befejezett)

11.fejezet

Harry óvatos kopogása törte meg a mardekár klubhelység csendességébe burkolózó, enyhén ideges Dracot. A fiú a jelre összerezzent, felpattant és az ajtóhoz rohant. Kézfejét a kilincsre helyezte, és már csak pillanatok választották el a találkozástól, de a saját magának is meglepetést okozó kirohanása visszatartotta még egy kicsit. Rendezni próbálta most kusza arcvonásait, a feltűnően csillogó hatalmasra nyílt szemeit, a vigyort ami újra és újra szétterült az arcán, bárhogy próbálta csillapítani, és a kissé felhúzott szép ívű orrot, melyet kevesen tudnak, de a boldogság apró jele a fiú arcán.
Még egy utolsó kísérletet tett a "malfoyossá" válásra, miközben lassan kitárta az ajtót, és kis habozás után kilépett rajta. Rögtön nagyon szippantott a levegőből, melyet megtöltött Harry finom illata. Barátságosan üdvözölte a kócost, mélyen a szemébe nézve. Mindkét fiút meglepte a találkozásuk természetessége. Mintha a közös percekben megszünnének az ellentétes pólusok a világban, mintha nem létezne igen és nem, jó és rossz, csak egy hatalmas békés plazma, amely magzati elégedettséggel tölti el a lényeket.
~~~
A két fiú talárja szinte minden lépésnél egymást súrolta, ahogy komótosan haladtak a három seprű felé. Bizalmas beszélgetés bontakozott ki kettőjük közt, és olyan mélységeket érintettek megható természetességgel, amelyet csak kevesen élhetnek át. A szavakat ,újabbak követték, szinte olyan könnyedséggel mint a víz hömpölygése, és az idő észrevétlenül rohant el mellettük.
~~~
A délutáni napfény, meleg barna színbe öltöztette az otthonos vendéglőt, mintegy ígéretként, hogy itt a titkok, titkok maradhatnak, a bú és a bánat messze szökik, a barátságok még szorosabbra fonódnak, és a szerelem, a lágy fényekbe, és a vajsör illatába burkolva örökre szól.
Az egyik eldugott sarokba kuckózott be a két barát, és a vaj söreiket szorongatva folytatták az eszmecserét.
Lassan kortyolgattak, sokat beszéltek, és a meghitt, nagy hallgatások minden pillanatát kiélvezve, figyelték a másik mimikáját, mozdulatait, rezdüléseit.
Semmi nem kerülhette el Harry figyelmét, pont úgy ahogy Dracoét sem. A szőke fejet glóriaként ragyogtatta a fény, míg Harry fekete haját most valamivel világosabbnak, egészen meleg, csokoládé barnának mutatta.
A barátság köztük ezekben az órákban biztosabb alapokat nyert és Draco azon kapta magát, hogy már a lámpa sárgás fénye rajzolja újra Harry markáns vonásait. A Herceg rámosolygott társára, és indulásra késztette. Nehézkesen tápászkodtak fel, az elgémberedett tagok nehezen akartak engedelmeskedni.
~~~
A hálótermek csöndességét semmi sem zavarta meg, de a hátán fekvő Draco, mégis valami kis zajra lett figyelmes. Mintha egy madárka szárny suhogása lenne, gondolta.
Sejtése igaznak bizonyult, mert a baldachin résén átfurakodva, egy aprócska papír madár bontakozott ki a sötétben. Draco felnyújtotta az ujját mire a megbűvölt papír jószág rátelepedett, és lassan szétbomolva már nem emlékeztetett a korábbi formájára. A fecni lassan szállingózott le a szőkeség mellkasára, mire ő, hosszú fehér ujjaival kisimította és elégedetten elmosolyodott a szavak láttán.

- Meg kell ismételnünk!
Harry