Goodbye /SZÜNETEL/

PART 10

HINATA

Naruto kérdőn nézte az ónix szemű barátját, mert már ismeri olyan jól, hogy biztos megint valami hülyeséget csinálhatott és ezt most én is így gondolom. Pár percig némán nézték egymást, majd Sasuke elfordította a fejét a megadás képen , nagy levegőt vett, kifújta és nyitásra emelte a száját, de mihelyst hang jött volna ki rajta, be is csukta. Láttam a mellettem ülőn, hogy már nagyon türelmetlen és ezt szóvá is tette.

- Ha már majdnem elkezdted folytathatnád is.

- Az éjjel bementem hozzá. - válaszolta, majd ismét minket kezdett el nézni. Gondolkozhatott, hogy hogyan is folytathatná, mert egy kis időt ismét eltelt mire megint megszólalt. - Vittem neki a kedvenc virágából. Láttam már, hogy alszik és odaléptem az ágya mellé. - kicsit elmerengve, de megint belekezdett - Rég volt már mikor utoljára láttam az alvó arcát. A nyugalmat, amit megérdemel. - lehajtotta a fejét és az asztalon lévő, összekulcsolt kezeit kezdte el nézegetni - Figyeltem az alvó szépséget és egyszer csak elkapott a vágy, ami több évtizedek alatt gyűlt bennem össze és - mondat végénél elhalkult és csak nézett maga elé, de folytatta nagy nehezen - egy csókot leheltem az ajkaira.

Láttam, hogy Naruto mondani akar erre valamit, de még előtte gyorsan hozzátette, hogy "Nem gondoltam volna, hogy ébren lesz..." Erre a kijelentésére olyan dühös lettem rá, de éreztem, hogy a szőke hajú srác is. Mégis mit képzel magáról? Meg eleve az, hogy csak úgy besétál az Ő SZOBÁJÁBA semmi engedélykérés nélkül, aztán még meg is csókolja az akaratán kívül.

Ránézve ismét a mellettem ülőre, láttam ahogy ökölbe szorítja a kezét és már nagy nehezen fogja magát vissza. Legszívesebben hagytam volna neki, de itt a tettek nem segítenek, ezért rátettem a kezemet a kezére megnyugvásképp és az eddig megfeszült teste ismét laza állapotot vett fel. Mivel tudtam, hogy Naruto most nem fog megszólalni, inkább kezembe vettem a dolgokat.

- "Nem gondoltam volna, hogy ébren lesz..." ez nem magyarázat arra. Eleve nem kellett volna. Mégis mit gondoltál? Hogy visszanyerte az emlékeit, te játszód a jó fiút és azt hiszed, hogy minden olyan lesz mint régen? Hogy ismét körülötted fog legyeskedni és rólad fog álmodozni? Már nem kisgyerekek vagyunk Sasuke! Érett emberek módjára kéne viselkedni, főleg már azért is, mert visszaállítjuk a királyságunk régi pompáját. Térj észhez és viselkedj és jöjj rá, hogyha minél hamarabb magad mellett akarod Őt ismét tudni, ne a régi énjébe és személyiségébe kapaszkodj, hanem ismerd meg. Sokat változott, ezt mind jól tudjuk. Beszélgess vele mindenféle dologról és a munka mellett próbálj vele lenni. Nincs sok dolga és csak a kórházakba jár be. Unalommal tölti napjait és mi Narutoval sem tudunk vele lenni, mert az Uzumaki birtokot újítjuk fel, te pedig itt laksz vele egy kastélyban. Na és ne feledd. Kérj bocsánatot! Remélem az Uchiha büszkeségedet félre teszed!

Mondatom végeztével arra lettem figyelmes, hogy meglepődött szemekkel figyelnek. Lehet fura számukra, hogy eddig sosem beszéltem így még senkivel sem. Ily nyersen és magabiztosan. Változtam én is és ezt már Ők is nagyon jól tudják.

Ónix szemű még pár percig engem figyelt majd elfordítva a fejét igazat adott nekem. Meglepődött tekintetekkel figyeltük Őt, mert nem gondoltam volna és ezek szerint a mellettem ülő sem. Megunhatta, hogy úgy nézzük, mint aki egy csodát mondott volna ki az ajkaival és inkább az ajtófele vette az irányt és távozott is.

Magamon éreztem Naruto tekintetét és félve rápillantottam és láttam, hogy valamin nagyon elgondolkozhatott. Sokszor érdekel, hogy mi járhat a fejében, de nem is értem, hogy miért, mert amit érez azt kimutatja. Konkrétan egy nyitott könyv, de mégis vannak olyan pillanatai mikor nem értem a gesztusait, se az érzéseit. Egy kis nyitott könyv, amibe a titkokat egy olyan tollal írták bele amit csak egy bizonyos fény mellett lehet elolvasni. Megszeretném tudni, hogy mik lehetnek azok az írások. Mik lehetnek azok a dolgok, amik a szívét nyomják és nem képes róla beszélni. További morfondírozásomat Naruto halk szavai zavarták meg.