Múlt - Orion története

Egy régi barát

Néhány nap múltán, a testem teljesen elzárta a képességeimet. Akár mennyire is erőlködhettem, akkor sem tudtam egy vízcseppet sem elmozdítani. Normális ember lettem arra az időre, de ennek ellenére a testem elég könnyebb lett és az egészségügyi állapotom is normális volt.

Mazdán is teljesen látszott, hogy egyáltalán nem díjazta azt, hogy van egy TF formám, de mivel el lett zárva a képességem egy időre, így ismét ember lehettem, ezáltal visszatért a régi hangulata is és csak fokozódott az egész.

Egy szép kánikula reggelén míg mind a ketten ébredeztünk Mazdával, dudált a ház előtt egy lila autó.

Én: -Ahj, ki az már?

Közelebb mentem a kapuhoz és vártam hátha elmegy, vagy kijön a vezetője. A lila kocsi alakot váltott és elővette a fegyvereit.

Én: -Mi az ördög ez!?

Szemtől szembe néztem a fegyvereivel, felálltam és ordítva oda rohantam Mazdához.

Meghallotta az ijedt hangomat, azonnal alakot váltott és ő is felfegyverkezett.

Én: -Álca lenne?

Mazda: -Fogalmam sincs, nem jelzett az oszlop!

Mazda közelebb lépkedett az idegen robothoz és rá szegezte a fegyvereit.

Mazda: -Ki vagy te?

A lila robot, aki egy picivel magasabb volt Mazdánál, levette a maszkját és a barátomnak a pupillája összeszűkült. A ház sarkánál csak figyeltem és reagáltam.

A lila mech alapú robotnak zölden virítottak az optikái.

Mazda: -Ezt el se hiszem... -Prontok te vagy az?!

Prontok: -Rég nem találkoztunk.

Mindketten letették a fegyvereiket és megpaskolták egymás hátát köszönés képen. Előbújtam a ház sarkából és közelebb mentem.

Mazda: -Hogy-hogy itt vagy?

Prontok: -Ide jöttem.

Mazda: -El se hiszem, hogy tényleg itt vagy!

Prontok: -Én is ezt mondom, öreg cimbora.

Kedélyesen üdvözölték egymást és mélyen elmélyültek a beszélgetésbe úgy, hogy minden kívülállót elfelejtettek.

Mazdának a lábához mentem.

Én: -Ő kicsoda?

Prontok gúnyos szemmel nézett rám, kissé elbizonytalanodtam.

Mazda: -Ő Prontok. -Cybertron-on egy zászlóhoz kerültünk.

Én: -Zászlóhoz?

Prontok: -Csapathoz. -Ha úgy jobban érted.

Mazda: -Gyere beljebb.

Mazda és Prontok, ahogy látom nagyon jól szórakoztak egymással. A beszélgetésüket hallgatva, nem tudtam semmit sem hozzáfűzni a témájukhoz. Láttam Mazdát ismételten mosolyogni és csak ez számított.

Prontok: -Szóval erre kell, hogy vigyázzunk? -Egy emberre? -Tényleg? -szinte érezni lehetett a gúnyos hangnemet.

Mazda: -Igen. -Eleinte én se voltam elragadtatva, de azután megszerettem.

Prontok: -Egy embert? -Ez most komoly?

Mazda: -Igen. -Egy pár vagyunk.

Mazda közelebb húzott és megöleltük egymást, Prontok ezt rossz szemmel nézte és mindent elkövetett, hogy közénk álljon.