if i could fly ; ls [✔️]

Epilógus

A közönség teljesen elsötétült, a fények egyedül Zaynre és Harryre irányultak, akik egyszerre énekelték ugyanazt a dalszöveget, teljesen szinkronban egymással és egyszerűen csak jó volt őket hallgatni.

- We can make it if we try. - hangzott el Zayn utolsó sora.

- You and I. Oh, you and I. - fejezte be Harry, majd minden feketébe burkolózott.

Mind az öten felegyenesedtünk a helyünkről és egymás mellé álltunk a színpad közepén, amikor feloltódtak a lámpák. A közönség elképesztő ovációban tört ki, perceken keresztül csak visításokat lehetett hallani, én pedig csak teljes sokkban ácsorogtam és pillantgattam ide-oda, ugyanis ez volt az első ilyen élményem. Hirtelen két kar ölelt át szorosan oldalról, ami kizökkentett és átkaroltam a göndör hajú nyakát, aki könnyek között suttogta a fülembe folyamatosan, hogy szeret és köszöni.

Niall ötlete, hogy alapítsunk egy bandát, összehozott minket és hiába nem volt ott köztünk Grace, egy teljes egységnek éreztem magunkat. Harry volt a központi énekesünk, amit egyáltalán nem bántam, sokkal inkább örültem annak, hogy benne volt a dologban, mert Zaynnel elég érdekes azért az összeköttetése. De benne volt, úgy ahogy a fekete hajú is, így pedig már Liam és én sem mondhattunk nemet. Azután, hogy Harryvel összejöttünk szeptember huszonnyolcadikán, ez volt a második legjobb dolog és döntés, ami történt azóta, hogy a göndör hajú bekerült az életembe. Boldog vagyok.

- Köszönjük szépen a fellépést a fiúknak! - sétált fel a színpadra az igazgató úr és intett nekünk, hogy kezdjük meg a beszédünket.

- Sziasztok! - emelte a szájához a mikrofonját elsőként Niall. - Nem tudom miért kell bemutatkoznunk, de a hang a fülemben folyamatosan ezt mondogatja, szóval Niall vagyok. Én találtam ki, hogy csináljuk ezt az egészet meg és jelenleg én vagyok a gitáros, amit igaz, hogy most nem láthattatok, de azért higyjétek el, hogy így van. Köszönöm. - hajolt meg.

- Sziasztok. - köszönt Liam is, miután némileg csillapodott a hangzavar a szőke szavai után. - Liam vagyok. A fiúk megkértek, hogy legyen benne a bandában, mert akartak egy helyes tagot is. Nagyon örülök, hogy most itt lehetek, egyébként nincs barátnőm. - kacsintott. - Most mi az? Nem ezt kellett volna mondanod, blabla. - fintorgott, az in-earben beszélő embert kritizálva. - Köszönöm.

- Sziasztok. Zayn vagyok. - mutatkozott be a fekete hajú is. - Én vagyok az, aki kilóg kissé a sorból. Louis révén ismerem a fiúkat, én egy évvel idősebb vagyok, de ez nem akadályoz abban, hogy velük legyek. A srácok szerint különleges hangom van és nagyon jól énekelem ki a magas hangokat, amire szükség van, elsősorban ezért vagyok most itt meg persze azért, mert imádom őket. - beszélt és az utolsó szavai után Harry szorítása szorosabbá vált, amin halványan elmosolyodtam. - Köszönöm. - tette hozzá befejezésképpen.

- Sziasztok. - szólalt meg Harry, úgy, hogy nem engedett el, amitől a diáksereg csak olvadozott. - Harry vagyok, a focicsapat kapitánya. Idén léptem be az énekkarba és először nem indult annyira fényesen a kapcsolatom Niallékkel, de aztán amint megismertem Louist, teljesen elvette az eszem és beleszerettem, már az első alkalommal, mára pedig ezek az emberek, akik itt állnak velünk, azok, akikre azt mondhatom, hogy a legjobb barátaim. Amikor megtudtam, hogy bandát akarnak alapítani, úgy, hogy én legyek a központi tag, bevallom, hogy sírtam. Sosem gondoltam volna, hogy így meg fognak engem becsülni és bízni fognak ennyire bennem és az éneklési képességeimben. Nagyon boldog vagyok, amiért most itt vagyok. Én választottam a bandánk nevét, ami a One Direction, azt jelképezi, hogy innen indulunk és a későbbiekben mindig egy irányba fogunk haladni. - mondta. - Köszönöm!

- Sziasztok. - kezdtem utolsóként és azt hiszem, hogy én kaptam a legnagyobb tapsot és sikítást. - Louis vagyok, az iskola legjobb hangú tanulója. Eredetileg az enyém lett volna Harry szerepe, mert sokkal régebb óta képzem a hangomat, mint ő, de végül azért döntöttünk így, mert nekem túl magas a hangszínem ehhez a szerephez. Amikor Harry belépett az énekkarba és ezzel egyszerre az életembe, féltem, hogy a szerepemre pályázik. Eleinte bunkón viselkedett velem és közölte, hogy nem akarja elvenni, még. - tartottam szünetet, mert mindenki elnevette magát és egy puszit nyomtam a göndör hajába. - Aztán megbeszéltük, hogy mi ketten egy szinten vagyunk, ugyanott vagyunk és ugyanott is fogunk maradni, együtt. Nekem ő a legjobb, neki pedig én. - álltam meg ismét, mert kaptam egy utasítást, hogy miről kell még szót ejtenem. - A One Directionnek már indítottunk egy youtube csatornát és létrehoztunk különféle közösségi oldalakat is, amiket majd youtubeon megtaláltok, ha érdekel. Ezen kívül megkerestünk egy kiadót, ahonnan egyenlőre nem válaszoltak, de úgy gondoljuk, hogy igent fogunk kapni, aztán pedig szeretnénk belekezdeni a dalok és klipek gyártásába. Remélem, hogy figyelemmel fogjátok kísérni az utunkat a jövőben. Köszönjük a figyelmet! - zártam le a beszédemet, amire ismét mindenki sikítozni, kiáltozni és tapsolni kezdett, mi pedig egy csoportos ölelés után elhagytuk a pódiumot.

- Azért egy One Directiont nyomjunk már. - tartotta középre a kezét Niall, amire mind a négyen egymásra raktuk a miénket. - Egy-kettő-három!

- One Direction!