Black & White [BEFEJEZETT]

🌼6.rész🌼

Hongjoong szemszöge:

Tényleg le sem tudnám tagadni, hogy mennyire szeretem őt. Bármennyire is szeretem és bízom benne, de most valahogy kételyeim vannak. Mármint vele kapcsolatban nem kételkedek semmiben, mert Seonghwa egy tökéletes srác, de Namjoon-ban nem bízom. Félek ártani akar Seonghwa-nak. Nem engedhetem, hogy ártson neki, Seonghwa olyan jószívű. Meg se érdemlem.

Miközben ők éppen békét kötnek, nekem ehez hasonló gondolatok vannak a fejemben. Lehet csak túl aggódom a dolgokat. Gondolataimból az zökkentett vissza a valóságba, hogy Seonghwa a derekamat fogta, én meg szinte reflexből bújtam a mellkasába és karolomtam át.

-Hyungok? -kérdezi San mire mi egyszerre ráemeltük tekintetünket, értetlenül nézett minket, mint a mögötte lévő Yeo, Woo és Jongho.
-Ti együtt vagytok? -kérdezi kissé lesokkolva Wooyoung. Időm sem volt, hogy kinyissam a számat egy válasz adásra, Seonghwa máris magafelé fordított és megcsókolt.
-Vedd egy Seonghwa Hyung féle "Igen"-nek. -mondta Yunho kuncogva, de a 4fiú még mindig értetlenül nézett minket.
-Most mi a baj srácok? Mert ti nem szoktatok csókolózni? -mondta Seonghwa mire elnevettük magunkat, de a többiek még mindig értetlenül néztek ránk.
-Nah jó... Menjünk. Úgy bámultok minket, mint akik még nem láttak fehér embert. -mondta nevetve Mingi.

Végül elindultunk haza... Mivel San-ék a másik irányba laknak, így az értetlen 4-es együtt indult haza. Mi pedig elindultunk a másik irányba, egy utcánál, viszont a mi útjaink is külön váltak. Seonghwa-val sétáltam a már jól ismert utcákon, elbeszélgettük az utat, de mikor már majdnem a házunkhoz értünk Seonghwa megállított. Én pedig egy értetlen nézéssel ajándékoztam meg. De aztán a fülemhez hajolt.
-Lenne kedved eljönni velem este? -suttogta a fülembe, azon a gyönyörű mély hangján, majd elhajolt tőlem.
-Akkor ezt most vehetem egy randinak? -kérdeztem, mire ő csak bólintott. Azonnal Igen-t mondtam rá, ha hülye lennék is elfogadnám.

A ház előtt most is egy csókkal búcsúztunk el. Olyan boldogan mentem be a házba, hogy még magamat is megleptem. Szerintem régen voltam ennyire, de ennyire boldog.

Ülök a szobámban és várom a hercegem. Megírta, hogy eljön értem 7órára. Őszintén szólva kicsit elgondolkozom, hogy miért pont este akar randira vinni, de utána beugrott valami, amit még talán akkor mondott el mikor összejöttünk.

"Nekem nincs bajom, azzal, ha az emberek furcsán néznek, végülis nekik ez nem természetes, meg figyelmen kívül is hagyom, csak nem szeretném, hogy emiatt kínosan érezd magad."

Eszembe jutottak kedves szavai. Tényleg figyel rám, úgyanis egy régi történet miatt, meg az előző sulim miatt, szinte egyáltalán nincs önbizalmam. Még nem meséltem el neki a történetemet, de úgy érzem ma este rengeteg mindent fogunk megtudni a másikról.

Eljött az idő még csak 5óra volt, de nem zavart, tudtam, hogy sok idő lesz elkészülnöm. Letusoltam, hajat mostam, majd megszárítottam. Most jön a legnehezebb része a dolgoknak, a ruhaválasztás. Úgy döntöttem, hogy nem öltözök ki nagyon, de azért megadom a módját, hiszen mégis csak ez lesz az első alkalmunk úgy ténylegesen együtt. Végül egy olyan outfit-et választottam, ami egy kicsit elegáns, de nem vittem túlzásba. Egy világoskék ing, a fehér bőrdzsekim és egy világosszürke nadrág, ez a világos szett passzol a hajam fehér színéhez. Végül magamra vettem néhány ezüst kiegészítőt, begöndörítettem a hajam, raktam magamra egy kis natúr sminket és kiválasztottam egy fehér elegánsabb cipőt.

Megnéztem a telefonomon, hogy mennyi az idő, 18:46 és egy üzenet Seonghwa-tól.

Seongiee❤️🌸: 55-re ott vagyok érted😘 ~18:45~

Joongiee💕🔥: Rendben 🤤💞🥺~18:46~

Lent ültem a kanapén, teljes izgalomban várakoztam, mikor pontban 55-kor megszólalt a csengő.
-Elmentem. -mondtam a két aggódó szülőmnek.
-Mikor jössz? -kérdezte apukám.
-Nem tudom... De nem maradunk sokáig. -mondtam, majd kiléptem az ajtón, de mikor megláttam Seonghwa-t levegőt is elfelejtettem venni. Egy fekete ing volt rajta, egy fekete hosszabb bőrkabáttal, fekete farmerét egy ezüst csattos öv fogta össze és egy fekete bakancs a lábán.

Seonghwa szemszöge:

Megláttam Hongjoong-ot és ha tehettem volna, ott helyben elájultam volna. Elképesztően dögös volt.
-Gyönyörű vagy. -mondtam Hongjoongnak, aki éppen a engem ölelt.
-Köszönöm. De te sem panaszkodhatsz. -egy aranyos mosoly jelent meg arcán amitől el tudtam volna olvadni.
-Mehetünk? -kérdeztem, de ő csak bólintott. Beülltünk az autóba és elindultunk.
-Szóval van jogsid. -jelentette ki a mellettem ülő szépség, mire én csak mosolyogva bólintottam. Végül megérkeztünk a parkba, ahova el szerettem volna hozni.