Needed Me /Jikook ff./

21. rész

Jungkook szemszöge. 

Elbasztam. Rohadtul elcsesztem, és csak azért mert képtelen vagyok túl lépni az idióta múltamon. Átkoztam mindekit, akivel valaha is kapcsolatba kerültem és magamat is, amiért a hülye döntéseim miatt magamra haragítottam azt a személyt, akit egyre közelebb engedek magamhoz. Ő figyelmes és türelmes volt velem a szarságaim ellenére, én pedig az első adandó alkalommal Őt bántottam, hogy a saját kis világom védhessem. Láttam az arcán. Meglepődött, de egyértelműen látszott rajta, hogy megsértettem azzal, hogy úgy állítottam be, hogy csak szexelünk. Pedig, Jézusom, hisz tudom, hogy nem csak erre kell nekem!

Erre én mit teszek? Hát persze, hogy bántom Őt. Segítenem kellene neki a féreg zsarolója ellen is, erre még tetőzöm is a gondjait. Most aztán várhatom, hogy bármit is magától elmondjon nekem. Eddig is zárkózott volt ezzel kapcsolatban, de a héten sikerült egy olyan lépést tennem felé, ami már pislákoltatta a reményt, hogy nyit felém. Ezek után viszont örülhetek, ha szóba áll velem. Totál nem vagyok normális, és meg is érdemlem, hogy haragudjon rám. Viszont nem fogom elengedni. Kicsit lenyugszom, aztán pedig megkeresem és addig esdekelek a bocsánatáért, míg el nem felejti nekem mekkora egy idióta vagyok. 

Hirtelen léptek hangja üti meg a fülem, én pedig automatikusan a hátam mögé pillantok, hogy láthassam az érkezőt. Nem jutottam messze, csak a szálloda kis kertjébe jöttem ki, mert éreztem, hogy friss levegőre van szükségem, hogy kiszellőztessem a fejem.

- Hát itt vagy!  - Nam megkönnyebbült hangját hallom, majd le is telepedik mellém az itt elhelyezett kis padra. - Már jó régóta kereslek. 

- Ne haragudj. - nem merek rápillantani, így inkább csak a kis tavacskát nézem, ami itt ki lett alakítva a tökéletes nyugalmi környezet érdekében. Nem mondom, tényleg van egy kis hatása, de közel sem elég az én lelkemhez és ezt csak tetőzi, hogy tudom, hogy hogyan néz rám a legjobb barátom, és még ráadásul meg is érdemlem. 

- Nem tőlem kellene bocsánatot kérned, Kook, és ezt gondolom te is sejted. 

- Persze. - sóhajtom és a tincseim közé futatom az ujjaim, hogy hátra simítsam azokat. - Nagyon haragszik? - kérdezem halkan, mintha nem érdemlném meg azt sem, hogy érdeklődjek iránta. Mivel választ nem kapok, így félve pillantok a barátom felé, aki a száját rágcsálja, ami nekem éppen elég válasz. - Szóval igen. - a tenyereimbe temetem a kezem és meg sem próbálok visszatartani egy szenvedő kis nevetést. Komolyan szánalmas vagyok. 

- Nem vagyok biztos benne mennyire, mert előbb leléptem, de az biztos, hogy utána érdeklődött. - mondja Namjoon. Úgy kiemeli az "utána" szót, hogy rögtön tudom, hogy az exemre céloz. Nyilvánvaló, hogy Jimint érdekli miért vagyok vele ekkora seggfej, nem hibáztathatom a kíváncsisága miatt. - Rose nem fogja neki elmondani, de ezt nem kerülheted tovább, ha komolyan gondolod. 

Ugyanazt az intelmet mondja, amit anyám is, én pedig gondolatban fejbe csapom magam, hogy nem tudtam ezt már első körben megfogadni. Akkor legalább nem jutottunk volna ide. De annyira élveztem a hetünket, hogy nem akartam ezzel tönkretenni. Láttam, hogy érdekli, és nekem is többször is a nyelvemen volt, mikor olyan témát veséztünk, de nem volt merszem mesélni. 

- Tudom. Ott van még? 

- Ott volt mikor eljöttem. Viszont azt tanácsolom, inkább maradj itt még és nyugodj meg teljesen. Gondold végig mit akarsz mondani, ha egyáltalán akarsz. Jimin rendes srác, nem érdemli meg ezt. - kezét a vállamra teszi és biztatólag megszorítja én pedig egy bólintással értek vele egyet. Össze kell szednem magam, vagy el fogom veszteni Őt, amit rohadtul nem szeretnék.