A zongora hangja | Niall Horan FF

▫44.Fejezet▫

Kimberly

Annyiszor ígérgettem a legjobb barátnőmnek, hogy szakítok rá időt a konkrétan betáblázott napjaimban, hogy ma eldöntöttem, teljesítem a szavamat. Délután négy körül átmentem hozzá. Ma értem a biológia és annak a közepes mennyiségű kémia tananyag végére, amelyre a felvételihez szükségem van. Megnyugodtam, hogy időben sikerült befejeznem a tanulást, így jövő szombatig még bőven van időm átnézni azt a tételt, azt részt, aminél nem olyan biztos a tudásom. Mondjuk, eléggé érzem magamon, hogy ilyen gyorsan átismételtem pár hét alatt azt, amit tavaly egy éven keresztül tanultam egy tanulótárs társaságában. Sokszor érzem magamat fáradtnak, olykor kimerültnek. Igyekszem időt szakítani a zongorákra, az aerobicra, a barátaimra, Niallre, meg persze ott a munka. Nehéz mindennel foglalkoznom, és ez talán jobban kimerít, mint az, hogy az egyetemi felvételire kellett készülnöm. Nagyon sajnálom, hogy Niall-lel pont a készülésem közepén jöttem össze, mivel nagyon szívesen töltenék vele több időt. Ő nem akarja, hogy miatta hanyagoljam a tanulást, mert tudja, nagyon sokat jelent ez nekem jelenleg. Ráadásul szerintem Lilynek is most lenne a legnagyobb szükségem rám. Nem mondja, de tudom, hogy néha vágyik egy őszinte és mély baráti beszélgetésre, hogy elmondhassa, mi bántja. Napi szinten természetesen a munkahelyen is találkozunk, ott beszélünk, de ott ilyeneket nem oszt meg velem. Sokszor a mosolya mögé rejti a boldogtalanságát, igyekszik terelni a témát, de engem nem tud átverni. Tudom, hogy napok óta valami bántja. Ezért is tartottam fontosnak, hogy ma találkozzak vele. A legjobb barát, az legjobb barát. Mindig számíthatok rá, az a természetes, ha ezt a törődést ő is visszakapja tőlem.
Lily látott már csinosan, álmosan, részegen, de olyan szomorúnak is, amikor a nyálam és a könnyem egybefolyt, miközben megszakadt a szívem. Láttuk már egymást mindenhogyan, ezért most sem terveztem koktélruhát felvenni magassarkúval és füstös sminkkel. A kopott ujjú, piros Adidas kapucnis pulcsimat vettem fel, amit amúgy akkor szoktam hordani, ha Cujoval játszok vagy sétálok. Emellett egy farmer volt rajtam, aminek a térde ki volt kopva, de nem azért, mert így vettem a boltban. Ezt is akkor szoktam felvenni, ha a kutyámmal játszok, emiatt pedig könnyen kikopott. Hajamat kettő másodperc alatt összedobtam egy kontyba, és már készen is voltam. Szóval igen, nem öltöztem túl a dolgokat.

Kicsit ki szerettem volna már szellőztetni a fejemet, délutánra elfelejteni az átismételt anyagot, így gyalog mentem át hozzá. Az idő tökéletes volt egy sétához. Nem volt túl meleg, kellemesen fújt a szél, a nap gyengén sütött ki a vékony felhők mögül. Nem volt sok ember az utcán, kellemesen tudtam közlekedni. Csak néhány biciklis kisgyerekkel találkoztam, akik az utca gengszterének hitték magukat, de őket is csak egyszerűen kikerültem.
Szerencsére Lily nem lakik tőlünk nagyon messze, ebből adódóan hamar megérkeztem hozzájuk. Párat kopogtattam az ajtón, majd azt viszonylag gyorsan kinyitotta. Rózsaszín haja neki is kócosan, kontyban volt összefogva a feje tetején. Egy nagyjából két mérettel nagyobb fehér, Ramones lógóval ellátott póló volt rajta, amin kicsit elmosolyodtam, mert tudtommal kettő számukat, ha ismeri. Nem a stílusa ez a banda. Ehhez a rózsaszín Spongyabobos pizsamanadrágját viselte, amin igazából én már annyira nem lepődtem meg. Se Spongyabobon, se azon, hogy a délután kellős közepén pizsamában van. Ő rajta sem volt smink, teljesen természetesen nézett ki. Természetes vasárnap délutáni arca volt: kicsit fáradt, kicsit hiperaktív. Boldog, mert hétvége van, szomorú, mert holnap hétfő. Valami ilyesmi volt leolvasható az arcáról.
-Hát te? Ha tudtam volna, hogy jössz, elfogadható külsőt varázsoltam volna magamra!-ölelt meg Lily meglepve az ajtóban állva.
-Meglepetés..?-nevettem el magamat, miután elhúzódtam tőle.-Tök mindegy, hogyan nézel ki. A legjobb barátnőd vagyok, nem randira jöttem-léptem beljebb a házba.
-Apropó randi... Hol a "Nimberly" másik része? Az ír manó hol maradt?-nézett hátra a válla felett pimaszul elmosolyodva, miközben becsukta mögöttem az ajtót. A becenév hallatán lesütöttem a szememet, arcomra pedig széles mosoly ült ki, a bőröm színe kezdte felvenni a piros egy árnyalatát. Mindig ez történik velem, ha valaki szóba hozza Niallt, mikor nem számítok rá. Nem tudom, miért történik ez velem, de le kellene állnom, és ideje lenne feldolgoznom a tényt, hogy a zeneiskola leghelyesebb, legkedvesebb, legviccesebb tanárával járok. Titokban. Sajnos.
-Niallt nem terveztem elhozni, pedig tudom, hogy már nagyon akarsz vele talizni. De légyszi, ne hívd így! Főleg akkor ne, ha vele vagy-pillantottam a plafonra lányos zavaromban.
-Miért? Az ír herceg nem szereti, ha becézik?-viccelődött tovább.
-Ír herceg? Lily!-temettem az arcomat a tenyerembe, hogy ne lássa azt, hogy a jelenlegi szivatása miatt egy paradicsom is megirigyelné az arcom színét.
-Ez sem jó? Akkor... a tanár úr? Mondjuk, ezt neked kellene mondani neki szexis hangon. Arra biztos beindulna...-vonogatta a szemöldökét perverzen, közben széles mosolyra húzta száját, alsó ajkát pedig beharapta. Ez a lány bolond.
-Lily!-szakítottam meg a hülyeségét nevetve.-Maradjunk a Niallnél, oké?
-Oké, én csak így fogom hívni. De te? Nem tetszik se az ír herceg, sem az ír manó?-érdeklődött továbbra is, kiélvezve azt, hogy tud szívatni. Ha kettőnk közül valamelyikőnknek van pasija, az a a minimum, hogy ezt csináljuk egymással. Hiszen mire vannak a legjobb barátok? Fordított esetben én is ugyanígy tennék vele.
-Egyik borzalmasabb, mint a másik!-ráztam meg a fejemet röhögve, közben lehuppantam a kanapéra a nappaliban. A tévé be volt kapcsolva, az egyik zenecsatornán volt. Éppen egy Katy Perry számot adtak, amit jobb lett volna, ha nem hallok. Nincs bajom Katyvel, de egyszerűen nem bírom a számait, szóval rögtön ki is kapcsoltam, ahogy megláttam a klipet.
-Anyámék a szomszédban vannak. Ünnepelnek valamit... Valami szart. Ne kérdezd mit, mert elfelejtettem-osztotta meg velem csak úgy mellékesen, miért van egyedül itthon ezen a csodálatos, borongós vasárnap délutánon.-Kérsz valamit inni? Víz, tea, narancslé?-kiabálta a válla felett, mikor elindult a konyhába ital után kutatva, amivel meg tudna kínálni.
-Bor nincsen?-dőltem hátra egy sóhajtás kíséretében egy kisebb töprengés után. Abban a pillanatban Lily megjelent kettő boros pohárral az egyik kezében, a másikban pedig egy üveg vörösbor volt.
-Reméltem, hogy ezt mondod-ült le mellém elégedetten bólintva. Lerakta a poharakat a kanapé elé elhelyezett dohányzóasztalra, aztán az üveget próbálta kibontani. Amíg ő azzal szenvedett, a tekintetem elkalandozott a poharak melletti bekapcsolt laptopjára.-A Szerelmünk lapjait néztem. Láttad már?-kérdezte, mikor észrevette, a gépét figyelem. Közben sikerült kiszedni a dugót az üvegből, aminek következtében elégedetten bólintott.
-Romantikus-forgattam meg a szememet, ezzel megmagyarázva minden érzésemet a filmmel kapcsolatban.-Sosem láttam még. Pedig annyiszor volt már a tévében.
-Én is így voltam vele. Egyszer nézd meg. Vagy húsz percig sírtam a végén.
-Még meggondolom-tartottam oda neki az egyik poharat, hogy megtölthesse borral. Valójában amúgy nem terveztem gondolkodni a dolgon. Nem az én világom a romantikus filmek birodalma. Valahogy sosem tartottam reálisnak, nem mellesleg pedig mindegyik egy sablonra épül. Van két szereplő, akiknek aztán úgy alakul a története, hogy hosszas szenvedések és kínok között ugyan, de sikerül összejönniük. Általában mindegyiknek boldog vége van, ezzel még egy adag baromságot rakva az ember elé. Most őszintén. A kapcsolatok hány százaléka olyan tökéletes, mint a filmekben? Nem hinném, hogy a párjával mindenki olyan tökéletes életet él, hogy egy esküvőt, pár gyereket, csupa mókát és kacagást hagy maga mögött, arról nem is beszélve, hogy természetesen probléma vagy a szomorúság fogalmát nem is ismerik. Nos, elég kamunak hangzik, pedig valóban ilyen a romantikus filmek túlnyomó többsége. Én az ilyen típusú filmek közül egyedül a Titanicot láttam, aminek mint mindenki tudja, nagyon nem alakult boldogan a szerelmesek története. A másik ilyen film, amit láttam, az pedig a Csillagainkban a hiba volt. Azt akkor láttam először és utoljára, amikor tizenhat voltam. Emlékszem, annyira kikészített a film vége, hogy utána egy órán át sírtam, mert nem bírtam elfogadni. Még a könyvet is elolvastam utána. Szóval igen, ez az a két ok, amiért nem nézek romantikus filmeket: vagy mert sablonosak, vagy pedig mert sírok rajtuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy én nem vagyok romantikus alkat. Én is tudok az lenni, ha akarok. Csak egyszerűen a filmeket nem bírom elviselni.
-Jól teszed-mondta, majd újra a laptopra pillantottam, mivel az imént nem nagyon néztem meg, milyen oldal van megnyitva, mert Lily közbeszólt. A látványtól egy pillanatra lefagytam.
Egy álláskereső oldal volt megnyitva. Oké, tudtam, hogy Lily fel akar mondani, de azt hittem, csak blöfföl. Mindig csak mondogatta, de sosem tette meg. Szeret a kutyakozmetikában dolgozni, szereti a kutyákat, ráadásul velem dolgozhat. Ki ne dolgozna szívesen a legjobb barátjával? Tudom, hogy a főnökünk néha kibírhatatlan, de nem hittem volna, hogy ennyire megunja, és a sok blöffölésből egyszer a valóság lesz.
-Új munkát keresel?-kérdeztem ártatlanul. Próbáltam nem mutatni hangomban a meglepettséget, illetve kicsit a szomorúságot. Nem akartam szomorú lenni, mert én is tisztában voltam azzal, hogy az a hárpia főnökünk, nagyon hülyén bánik velünk, főleg miután rájött, hogy mégsem megy olyan jól a kozmetika, mint azt először hitte volna. Kettőnk közül pedig Lilyt csicskáztatta jobban, ebből kifolyólag őt is szólta le többször. Nem akartam szomorú lenni amiatt, hogy a felmondáson gondolkodik. Vagyis nem, igazából már eldöntötte, hogy fel fog mondani. Bármennyire is rossz volt belegondolni, hogy ennyi idő után nem vele fogok dolgozni, hanem valami ismeretlennel, nem az én helyzetemet kellett néztem. Tudtam, hogy Lilynek ezzel csak jobb lesz, és ennek természetesen örülnöm kell.
-Ohh... Igen. Fel akarok mondani-közölte olyan egyszerűen, mintha csak azt osztotta volna meg velem, hogy ma vasárnap van.
-És ezt nekem eddig miért nem mondtad?!
-Mondtam, max nem hitted el. Elegem van a nőből-vette el tőlem a másik poharat is, hogy töltsön bele a vörös folyadékból.
-Akkor ezért volt olyan rossz kedved?
-Igen, valószínűleg-futotta át az elmúlt pár nap történéseit magában.
-És, találtál már valamit?-kérdeztem egy kisebb szünet után. Abban a rövid időben átgondoltam a dolgokat, bár nem nagyon kellett rajta mit. Lily felmond. Megértem, mert Mrs.Jones tényleg úgy ugráltatta, mint egy csicskát, de azért kicsit hiányozni fog.
-Eddig még nem nagyon... Az állatkerbe keresnek pénztárost. Elég jó a fizu, főleg most. Pedig egész nap csak ülsz-mutatott a gépére, amin az említett munka ajánlata volt megnyitva. Igaza volt, a fizetés meglepően magas volt.
-Nem hangzik valami jól. Egész nap ülni...-vontam össze a szemöldökömet, majd beleittam a poharamba. Őszinte ember vagyok, ezért ez a minimum, hogy elmondtam. Lily ennél többre képes, az egyik leghülyébb döntés lenne otthagyni ezért a kozmetikát.
-Nem. De ideiglenesen jó lesz.
-Ideiglenesen?-kérdeztem összezavarodva. Eddig sem nagyon értettem a legjobb barátnőm viselkedésést, de ezzel csak azt érte el, hogy még annyira se értsem a dolgokat, mint amennyire pár perce nagyjából még sikerült.
-A napokban gondolkodtam az életemen...-húzta fel a térdét törökülésbe a kanapéra, és azzal a kezével, amivel nem a pohár bort tartotta, megvakarta a fejét.
-Igazán meglepő.
-Maradj csendben!-röhögte el magát, de aztán gyorsan folytatta.-Szóval, gondolkodtam. Rájöttem, hogy szeretnék fodrász lenni.
-Wow, ez nagyon jó!-néztem rá boldogan, kicsit meglepve. Nagyon örültem, hogy Lily talált végre egy munkát, amihez tényleg kedve és tehetsége is lenne. Mindig is megvolt a kézügyessége hozzá (már dedós korunkban ő fonta be a hajamat), így nem kérdés, hogy remek fodrász lenne belőle.
-Szerintem is. Van egy tök jó tanfolyam, azt elvégezném, és már tudnék is dolgozni. Nem akarok sokáig az állatkertben lenni. Főleg nem a kasszában...-forgatta meg a szemét.
-Megértem.
-Akkor jó. És, veled amúgy mizu? Hogy van a herceged?-kérdezte nagyokat pislogva, közben én belekortyoltam a boromba. Pedig már reméltem, hogy elég volt abból, hogy kibeszéljük Niallt.
-Jézusom...-kuncogtam a becenév hallatán.-Jól van, gondolom.
-Szupi. Anyud még mindig ki van rá akadva? Vagyis rád, amiért együtt vagy vele? Egy olyan pasival, aki nem Logan?
-Tegnap megmondta, hogy Niall össze fogja törni a szívemet-emlékeztem vissza anyám kedves fogadtatására, miután hazaértem a fiúktól. Egyre többet gondolkodtam ezen a megjegyzésén. Egyre többet gondolkodtam rajta, ezzel pedig csak azt értem el, hogy rájöttem, lehet nem is mond akkora hülyeséget. Niall egy remek srác, hatalmas szíve van, de ennek ellenére valóban benne van a pakliban, hogy össze fogja törni a szívemet. Sőt, igazából lehet nagyobb az esélye, mint azt hinném. Hiszen... Niall mit látna bennem? Jézusom, anyám nagyon jól el tudja érni a céljait. Konkrétan már ott tartok, Niallnek semmit sem jelentek. És tudom, hogy ezzel pont ez volt anyám célja, bár tudnám, miért.
-Ne szivass!-ivott bele a borba döbbenten.
-Bár szivatnálak...
-És, most akkor mi van?
-Semmi. Mi lenne? Ő az anyám... Erősen gondolkodom azon, hogy elköltözöm. Nincs kedved a lakótársamnak lenni?-kérdeztem reménykedve, hátha. Ő viszont csak nemlegesen megrázta a fejét egy elfojtott mosoly kíséretében.
-De van, de nem leszek-válaszolta, miközben felpattant mellőlem, és ismét elindult a konyha irányába.
-Mi? De miért?-csodálkoztam el a válaszán.
-Azért, drága Kimberly, mert ha felvesznek az egyetemre, akkor a kollégiumban tudsz te lakni. Százszor jobb lenne neked úgy, mint velem-jött vissza egy tál sós mogyoróval és egy doboz Merci csokival, amiket letett az asztalra.
-És ha nem vesznek fel? Én már nem akarok otthon lakni, ezért is gondolkodtam az albérleten-vettem el egy darab csokit a dobozából. Könnyedén kibontottam a csomagolásából, majd rögtön bele is haraptam, hátha a benne található boldogsághormon segít nekem ebben a nyomorult helyzetben.
-Ohh, szerintem ne nagyon gondolkozz rajta. Szerintem hetek kérdése, és Niall befogad magához-mondta idegesítően vigyorogva, ami miatt kedvem lett volna jól megverni. De nem úgy, hogy az fájjon neki, inkább csak úgy tesósan.
-Nem is tudom...-haraptam bele a csokimba újra, közben kerültem a szemkontaktust. Fura, de még sosem fordult meg a fejemben úgy igazán, hogy esetleg én és Niall együtt lakjunk. Oké, nyilván álmodoztam róla, de sosem gondoltam bele komolyan, hogy mi lenne ha együtt laknánk. Csak mi, ketten.
-Mit nem tudsz?-vont kérdőre szórakozottan.
-Nem akarok a terhére lenni...
-A barátnője vagy tudtommal, miért lennél a terhére?-forgatta meg a szemét lenézően. Oké, valahol igaza van. De nem akarok ilyen rövid idő után összeköltözni. Nem érzem magamat még száz százalékosan készen rá, ráadásul nem akarom, hogy azt higgye, kihasználom azt, hogy neki saját háza van. Nem akarok nyomulósnak tűnni. Persze mindennél jobban vágyok arra, hogy csak és Niall legyünk egy házban. Vele kelnék, vele feküdnék, nem zavarna minket senki... Remekül hangzik. De amíg ő nem kérdezi meg, én nem akarok erőszakos lenni.
-Nem akarok nyomulni. Ha ő akarja, hogy menjek, majd megyek. Nem akarom erőltetni a dolgokat.
-A jósnői megsérzésem azt súgja, nem kell sokat várnod arra, hogy megkérdezze.
-Jósnői megérzés? Lily, kérlek...-döntöttem oldalra kicsit a fejemet, közben kisktya szemekkel néztem rá, annak érdekében, hogy végre befogja a száját.
-Oké, oké. Leálltam-kacagott tovább a saját viccnek szánt ökörségén.
-Amúgy egy kérdés-szólaltam meg, miután beleittam a boromba.
-Lehet akár több is.
-Oké. Ismersz egy Louis Tomlinson nevű srácot? Ő Niall legjobb barátja-tettem fel gyorsan a kérdést, ugyanis amióta Lou rákérdezett a legjobb barátnőmre, tagadhatatlanul kíváncsi lettem. Elvileg Niall nem beszélt vele erről, a Louis fiú viszont ennek ellenére eléggé tisztában volt a dolgokkal. Lehet, hogy Lily és Louis ismerik egymást valahonnan, csak kiment a fejemből ez az információ.
-Sosem hallottam még ilyen nevet-gondolta át.-Miért kérded?
-Csak úgy kíváncsiságból...-ráztam meg a fejemet "ugyan, semmi extra" stílusban. Ahogy végignéztem a Spongyabobos pizsamanadrágos Lilyn, eljátszottam a gondolattal, hogy ő és Louis... Esetleg együtt lenne, úgy kapcsolati szinten. Milyen jó lenne már!
-Hát, te tudod. Amúgy figyu, gondolom az ír herceg is szeretne veled lenni, de felvételi után mit szólnál hozzá, ha elmennénk bulizni? Kieresztenénk a gőzt-vonogatta meg a szemöldökét.
-Remekül hangzik-koccintottuk össze a poharainkat, majd beleittunk a borba, ami a fáradságomra és a bajaimra tökéletesen hatott.

Mivel a délutáni iszogatás elhúzódott éjjelig, Lilynél aludtam. Először azt sem tudtam, hol vagyok és milyen nap van. Reggel ahogy lassan kinyitottam a szememet, egyből belenyílalt a fejembe a fájdalom, és éreztem a lábamba a borzalmas zsibbadást annak köszönhetően, hogy szörnyen kényelmetlen pózban aludtam Lily ágyában. Ő is lassan ébredezett mellettem, kedvtelenül emelte fel a fejét, majd morogva temette az arcát a párnájába vissza. Lassan a telefonomért nyúltam, amelyet a földön sikerült megtalálnom az ágy mellett, félig az éjjeliszekrény alá csúszva. Az időt látva kipattant a szemem, és villám sebességgel rántottam le magamról a takarót. Ennek következtében kicsit megszédültem, igazából azt hittem, rögtön kidobom a taccsot a szoba közepére.
-Most mi van?-kérdezte Lily kómásan, mikor meglátta, milyen lendülettel ugrottam fel az ágyból annak ellenére, hogy másnapos vagyok.
-Nem állítottunk be ébresztőt. Tíz perc múlva munkában kéne lennünk!-válaszoltam tehetetlenül sétálgatva, végül a szekrényéhez mentem. Nagyjából egyezik a méretünk. Már nincsen időm hazamenni, viszont egy ruhát kölcsön tudtam venni. Kivettem egy fekete farmert és egy fekete oversize pólót, amin rózsaszínnel valami spanyol szöveg volt írva, majd felvettem őket.-Esküszöm visszaadom őket, csak kölcsönveszem.
-Vedd nyugodtan. De hova sietsz? Már most elkéstünk, ráadásul másnaposak vagyunk. Ez már sehogy sem lesz jobb-ült fel a barátnőm is, bár ő velem ellentétben elég lassúra fogta a figurát.
-Tudom, de késhetünk tíz percet is és késhetünk harmincat is-kötöttem össze a hajamat a fejem tetejére copfba, miután párszor átmentem rajta fésűvel.
-Szétmegy a fejem. Szar ötlet volt inni munka előtt-nyomkodta meg a halántékát szorosan összeszorított szemekkel.
-Túlságosan belemerültünk a beszélgetésbe. A bor meg ezzel járt-mondtam, és kicsit próbáltam takarni az aggodalmamat. Még sosem dolgoztam másnaposan, és igazából nem is volt tervben. A tegnapi is csak egy egyszerű csajos délutánnak indult, aztán végül egy boros kibeszéléssel zárult. Kibeszéltük az egyetemet, a szüleinket, Niallt, Lily szerelmi életét, ami nincs (még)... Meg ezeken kívül még nagyon sok minden szóba került. Egymás lelkiszemetesei voltunk, ezzel könnyítve a lelkünkön. Ilyen szempontból nézve az iszogatás mindenképpen sikeresen zárult.
-Mindegy. Nem bántam meg, hogy így alakult-indult el Lily is bizonytalanul a szekrénye felé.-Elviszlek a melóba, utána pedig haza doblak. Ha kell, a zenesuliba is elviszlek. Oké?
-Oké-bólintottam. Ekkor jutott eszembe, hogy ma amúgy zongorám is lesz, így arra is össze kell szednem azt a kevés cuccomat, magammal együtt. Furcsa, hogy Lilynek előbb jutott ez eszébe, mint nekem, de nem baj, jó, hogy emlékeztetett. Ma fogom azzal a fiúval először elpróbálni a Slow Hands-et, zongora után pedig megyek haza még egy utolsót tanulni. Mindjárt itt a felvételi, nem szabad most feladnom. Ki kell ezt a pár napot bírnom ismétléssel. Még az a szerencse, hogy már tényleg csak azt kell ismételnem, ami sehogy sem akar bennem megmaradni, vagy csak nagyon nehezen. Az állattannál van egy olyan rész az emlősöknél, ami már nagyon emelt szintű, ráadásul egy kicsi kémia is kell hozzá. Ezt az egy dolgot még fixen át kell ismételnem, utána már annyi időt együtt fogok tudni tölteni Niall-lel és Lilyvel, hogy könyörögni fognak azért, hogy hagyjam már békén őket.

A nehézkes kezdés után Lily is összeszedte magát, én is kicsit rendbe tettem a fejemet, majd elindultunk akkor a munkába, mint amikor már igazából ott kellett volna lennünk. Útközben beugrottunk a Starbucksba reggeliért, mert a legjobb barátnőm szerint ez a nap legfontosabb étkezése, ez alapozza meg a hangulatodat, nem maradhat ki. Vicces, mert a buli után szinte pont ugyanezt magyarázta nekem Niall. Kénytelen voltam megérteni, hogy igenis muszáj volt fél órát késni a munkából azért, hogy együnk valamit. 
Szerencsénkre nem várattunk meg senkit, mivel egy átlag ember nem a kora reggeli órákban fogja kozmetikáztatni a kutyáját. Mi ezt teljesen megértjük, Mrs.Jones viszont annyira nem, ezért ha egyszer bejön, tutira el fog minket hordani mindennek, mi pedig csak hallgatunk majd jógyerekek módjára.

Elég húzósan indult a hétfő reggel, pedig még el sem kezdődött igazán a nap. Akkor még nem is gondoltam arra, hogy ez a nap még csak a hét kezdete. Ez csak az alapozás volt, a java még hátra van. Ez a felvételi hete, és közel sem biztos, hogy ez lesz a legnagyobb meglepetés a héten.

 

Sziasztok!
Sajnálom, hogy sokat kellett várni, és nem lett a legjobb. Azt viszont elmondhatom, hogy lehet vannak benne olyan dolgok leírva, amik elsőre feleslegesek lehetnek (egy mondat, egy utalás), de később még fontos szerepük lesz...🤔 Akár a végében...🤔 kitudja. Én nem mondtam semmit khmm😂
Pusza,
K