A kedvenc nyaram ✔

11. Nap (rövid rész)

Délután Jason és a barátnője éppen tették-vették magukat a medence mellett így eljátszva a szerepem belefészeltem magam Cameron ölébe és a lábamat felhúzva meztelen felsőtestére döntöttem a fejem. És valójában annyira nem kellett megjátszanom semmit. Ugyanis az utóbbi időben annyira belefáradtam ebbe az egész színjátékba, hogy amint ráhajtottam a fejem a mellkasára ő pedig átfonta a derekamnál izmos karját elnyomott az álom. Kívülről egy pokolian szerelmes pár képét nyújthattuk. Ami a cél volt. Csak hogy amint odakuporodtam meghallottam valamit. A szívdobogását. Eleinte ideges és szapora volt, de pár perccel az után, hogy oda ültem hirtelen lassú és nyugodt lett. Rajtam pedig egy eddig ismeretlen érzés lett úrrá. Emellett pedig egy érdekes nyugalom szállt meg. Valamiért nagyobb biztonságban éreztem magam, mint eddig bármikor. És elszunnyadtam.

Arra ébredtem, hogy a szíve ismét szaporán kezdett verdesni. Felnéztem rá és észrevettem, hogy engem néz. Az alsó ajkamba harapva kapkodtam a tekintetem a szája és a szemei között.

-Felkeltettelek? – kérdezte érdekesen rekedtes hangon és kicsit közelebb hajolt hozzám.

-Nem számít! – válaszoltam elfojtott hangon és én is közelebb emeltem hozzá az arcom. Így már szinte összeért az orrunk. Cam a derekamnál fogva magához húzott ezzel megszüntetve köztünk lévő távolságot és lágy puszit nyomott a számra. Csalódottan felnyögtem. Ez meg mi volt? Semmi.

Cameron válla felett megláttam Jasont, aki szúrós tekintettel bámúlt rám. Elfordítottam a fejem és inkább Cam arcát néztem mert valamiért ehhez sokkal több kedvem volt.

-Ennyi? – kérdeztem az előbbi kis csóknak nem igen nevezhető szájra puszinkra utalva. Sokkal inkább volt baráti, mint szerelmi.

-Többet akarsz? – húzta föl szórakozottan a szemöldökét – Többet, mint ez?

Tudtam, hogy nem csak a csókról beszél, hanem mindenről. Erről az egészről, ami köztünk zajlik. Az ajkamba harapva elgondolkodtam. Jason-re néztem, aki éppen nem igazán vett tudomást rólam, mert Lor-ral röhögött valamin.

Hihetetlen, hogy a táborban milyen gyorsan történik minden. Elvégre 6nappal ezelőtt még csak nem is ismertem Cameront. Azt sem tudtam, hogy létezik. Most meg már arról beszélünk, hogy a barátnője leszek. Még ha burkoltan is. A lányokkal is mind összesen 11 napja ápolok kapcsolatot még is már meg van a legjobb barátnőm, akit 17 éve keresek. Aki meg ért, aki segít, aki a másik felem. Barátok? Vajon Jason-nel sincs több köztünk mint barátság? Mármint hálás vagyok neki meg minden, de... Szeretem én őt úgy, mint Cam-et? Lényegtelen mivel még is ezt válaszoltam neki:

-Nem. Ez csak egy színjáték. Én Jasont akarom -feleltem monoton robot hangon mintha csak egy szöveget olvasnék fel.

-Igen, persze. Tudom – bólintott idegesen a hajába túrva majd a derekamnál megragadva letett az öléből és felállva elsétált.

Sziasztoook!
Ma még jön egy rész ami az egyik srác szemszöge lesz...
Húúú de izgiii! :-) <3
Mivel néhányan csak Cam-ről akartatok néhányan meg csak Jason-ről 
és néhányan pedig mintkettőről úgy döntöttem mindkettőről lesz.
Ma érkezik az egyiké a másiké viszont csak jövőhéten.
Addig is legyen szupi szuper napotok pusziii! <333