𝐅𝐫𝐞𝐚𝐤𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞

19. rész

(SEONGHWA szemszöge)

Reggel fáradtan keltem ki az ágyból, mivel késő estig beszélgettünk Hongjoonggal. Miután elköszöntünk, egész éjszaka nem tudtam aludni, mert volt mikor örültem a fejemnek, hogy beszélgettem Hongieval, és volt amikor meg eszembe jutott a találkozóm Yesanggal. Az utóbbit általában két nagyra nyitott szem és egy enyhe pánik kísérte, míg az elsőt arra használtam, hogy lenyugodjak.
Nem tudom mennyire lenne fair, ha így állnék Yeosang elé.
Nem hiszem, hogy én lennék neki az igazi, ahogy szerintem ő sem hiszi azt, hogy nekem ő. Lehet hülyeség az egész, de tegnap este egy olyan ötlött a fejembe, hogy mi lenne más, ha mi ketten... Hát... Na.. Szétmennénk.

Csak tételezzük fel. Ha például most random felhívna, hogy "Hé, Seonghwa, bocsi, de szakítani akarok", és én tisztelet tudóan elfogadnám döntését, utána négy opció állna fenn.
Az első, hogy mind a ketten találunk magunknak valaki számunkra jobbat, én Hongjoongot, ő meg valaki mást.
A második, hogy ő szerencsés lesz, és talál egy párt magának, de engem Hongjoong nem fogadna vissza. Megjegyzem, ez lenne a legszemetebb opció Hongjoong részéről, mert én naivan megadnám neki az új esélyt, amit csak kihajítana az ablakon.
A harmadik igazából a második opció, csak fordítottan. Én visszafogadnám Hongiet, de Yeosangnak nem lenne senkije, amitől egy picit bűntudatom lenne, viszont nem hinném, hogy ez esetben annyira megsajnálnám, hogy végül otthagyjam miatta Hongjoongot.

A negyedik pedig, hogy mind a ketten szerencsétlenek lennénk, semelyikünk se kapná meg azt, akire igazán vágyik, ezért egy rossz döntésből, talán újra megpróbálnánk, ami valószínűleg ugyanide vezetne, ahol most vagyunk.

Szerintem a negyedik lehetőség lenne a legrosszabb. Nem mintha nem szeretném őt, de abban biztos vagyok, hogy nem szerelmemként tekintek rá. És ezt muszáj tudtára adnom. Csak egy a bökkenő, hogy nem akarom... Mármint nem tudom hogyan és, hogy egyáltalán lenne-e hozzá bátorságom. 

Oké, úgy látszik, hogy már csak attól a pár órától elment az eszem, amit Hongjoonggal töltöttem. Egyáltalán nem vagyok biztos, hogy komolyan gondolja-e azt, amiket mondott. Csak reménykedek benne...
Lehet, hogy egy oltári nagy szerencsétlenségnek nézek ki, hogy ennyire azt vizsgálom, milyen módon találnánk újra egymásra Hongjoonggal, még az után is, hogy ő szakított... De annyira szeretem őt, hogy nem tudnék rá örökre haragudni. Hülye lennék, ha azért szalasztanám el az új esélyünket, hogy bosszút álljak rajta. Nem akarok örökké a tettén duzzogni.

Ma egész nap ez ment a fejembe, szóval borzalmas napom volt. A folytonos kattogás teljesen kikészített, de szerencsére jött a tánc edzés, ezért kicsit ki tudtam kapcsolni. Ott már nem azzal foglalkoztam, hogy vajon mit kezdjek ebben a helyzetben, hanem, hogy minden mozdulatom a lehető legjobb legyen, amit ki tudok hozni magamból, mert közeledünk a vizsgák felé.

- Azt a, Seonghwa, ma kitettél magadért - kaptam egy hátba veregetést Wooyoungtól.
- Köszönöm, jól is esett. De ezt te is elmondhatod magadról.
- Köszi... Öhm, Seonghwa?
- Igen? - közben kezdtem visszapakolni cuccaim a táskámba.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze, nyugodtan.
- Miben maradtatok Yeosanggal?
- Hogy tessék? - álltam meg hirtelen minden mozdulatomban.
- Mármint... Fogtok találkozni valamikor?
- Azt hittem a barátok ezt meg szokták beszélni egymást között.
- Meg is, azt tudtam, hogy hívni fog, de azt már nem, hogy pontosan mit is fog mondani.
- Abban maradtunk, hogy holnap találkozunk egy kávézóban, és átbeszéljük a dolgokat.
- Milyen dolgokat?
- Wooyoung, megértem, hogy kíváncsi vagy, de még pontosan szerintem semelyikünk se tudja, hogy mi lesz.
- Oké, bocsi, csak... Yeosangot még nem sikerült elérnem ma, ezért nem nagyon vagyok képben a dolgokkal. 
- Semmi baj, megértem, de tényleg nem tudok semmit mondani ezzel kapcsolatban - na jó, lenne néhány dolog, de csak még kínosabbá tenném ezt a beszélgetést, ha beszámolnék róla.
- Rendben, azért köszönöm.
- Ha te is kész vagy, akkor tőlem indulhatunk..
- Oké, csak még gyorsan veszek egy vizet, mindjárt jövök vissza, aztán mehetünk.
- Jó, addig itt várlak.