Strawberries and cigarettes ; ✓

❍ · 18

Másnap gyomorideggel ébredek, hiszen nem tudom mit mondjak Johnny-nak. Nem akarom megbántani őt semmiképpen, hiszen túl jó srác ahhoz, hogy ezt érdemelje, de hülyíteni sem akarom. Nem érzek úgy iránta, nem is hiszem, hogy Taeyongon kívül bárki mást is tudnék szeretni ennyire nagyon. Idegesen készülődök a suliba, miközben alsó ajkamat minduntalan kegyetlenül kínzom. Nehezen veszem rá magamat, hogy elinduljak, hiszen van egyfajta rossz megérzésem ezzel a nappal kapcsolatban.

Szokásosan zenét hallgatva sétálok az oktatási intézmény felé, miközben idegesen tördelem ujjaimat, ám kezdek megnyugodni, mikor minden normálisnak tűnik. Egyből a tanterembe megyek, mivel Lucasszal továbbra sem vagyok hajlandó beszélni, így nincs okom a folyosón maradni első óra előtt, s a szünetekkel is hasonlóan vagyok, ám egyik óra után Johnny jelenik meg az osztály ajtajában. Kínos mosolyra húzom ajkaimat, ám próbálok természetesen viselkedni, ahogy kimegyek vele a folyosóra.

– Te kerülsz engem? – kérdezi meg szórakozottan, mire megszeppenten pillantok szemeibe.

– Miért kerülnélek? – kérdezek vissza, hogy elkerülhessem a válaszadást, amíg ki nem találok valami normális indokot szokatlan viselkedésemre, ám ez túlságosan átlátszó, így Johnny elég hitetlenül néz rám.

– Figyelj, igazán megmondhatod, ha nem akarsz semmit tőlem, nem halok bele – mondja komolyan, miközben mélyen szemeimbe fúrja tekintetét, s arcomra simítja egyik kezét. – Sokkal jobban preferálom az őszinteséget, ennél az egésznél. Szeretném, hogy őszinte legyél velem, mert én az vagyok, mikor azt mondom, hogy rohadtul bejössz nekem és szeretnék járni veled.

Ám válaszolni nincsen időm, hiszen Johnny vállát megkocogtatja valaki, s amint megpillantom Taeyongot, értetlenül kerekednek ki a szemeim, hiszen fogalmam sincsen, mégis mit akarhat tőlünk. Íriszeim sokkal tágabbra nyílnak, s megrémülten nézek rá, amint öklét egy jól irányzott mozdulattal vágja Johnny arcába. Ajkaim elé kapom a kezeimet, ahogy Taeyong ideges vonásait fürkészem. Nem értem, hogy mégis mi a baja, miért ütötte meg Johnny-t, aki állkapcsát fájlalja, s hozzám hasonlóan értetlenül vizslatja Taeyongot.

– Mi a fasz, tesó? – szólal meg idegesen, ahogy közvetlen Taeyong elé lép, s pillant le rá, mivel Johnny nála is magasabb. – Mi a faszért húztál be?!

Taeyong azonban nem válaszol - hiába vagyok halálosan kíváncsi rá -, hanem egy újabb ütéssel jutalmazza meg a magasabb fiút, aki ezúttal már nem rest viszonozni a jobbost, mire ha lehet még jobban megrémülök, s elkap a sírás; nem akarom, hogy verekedjenek, nem akarom, hogy Taeyongnak baja legyen, azt akarom hogy abbahagyják. Megemberelve magamat lépek közéjük, hogy leállítsam őket, ám így végül egy ütés engem is eltalál Taeyong irányából, emiatt pedig kellőképpen meglepődik, s lihegve hagyja abba Johnny püfölését.

– Ten.. Istenem, sajnálom.. – hebegi megszeppenten, ahogy arcomat könnyek kezdik áztatni, s a fájó ponthoz érintem ujjaimat, azonban már ennyitől is jobban elkap a sírás, hiszen baromira fáj. Kezét arcomra simítaná, ám rémülten húzódok tőle hátrébb és lököm el végtagját egyre jobban zokogva.

Ekkor pedig hosszú ujjak fonódnak a csuklómra, s a kéz tulajdonosában pedig felismerem Lucast, akinek hagyom, hogy elrángasson tőlük, hiába nem vagyunk jelenleg beszélőviszonyban.