Amikor nem keresel semmit sem kétségbeesetten, akkor talál meg az, amire igazán szükséged van. Ezért is szerette igazán Taehyung és HaRin is az életet. Egyszerűen annak éltek, amit szerettek és azokkal töltötték az idejüket, akiket szerettek. Gondta...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
"Baby, love has always been childish I'm fine, even if it's a little embarrassing I can't hide it, I can't conceal it I think only of you"
───☽ ·☼· ☾ ───
A hold tekintélyesen ült égi trónján, teljes pompájában terpeszkedett és sápadt fényében vidáman fürdött a láthatár. Reflektorszerű nyalábja egy játszótérre tévedt, hol egyetlen egy lélek sem volt a késői órákban, kivétel egyetlen embert. Hosszú, hullámos fürtjei ráfeküdtek szemöldökére, egyszerű öltözete beleolvadt a kedves kis hely nyugodt környezetében. Fejét hátravetve billegett a hintán, kezében egy maszkot és egy sapkát szorongatva, míg szemeit lehunyva tartotta. Kellemes szellő csatlakozott a nyugodt pillanathoz, míg a csillagok édes dalt daloltak odafent. Szíve ütemesen vert, teljesen magába szívva a pillanatot.
Taehyung felnyitotta szemeit, ránézett a tökéletesen kerek, sugárzó égi tüneményre és elővette telefonját.
– Tudtam, hogy te is ilyen csodabogár vagy.
A híresség féloldalas mosolyra húzta ajkait az ismerős hang hallatán, majd a botján támaszkodó, idős asszony felé fordította telefonja kameráját.
– Mondd csíz!
Elmosódott fények játékával díszített fénykép készült, ahogy Eunjun mama kelletlenül morogva megindult Taehyung felé, ki igyekezett visszatartani nevetését. Sötét maszatok vették körbe idős, szinte kivehetetlen alakját, míg a lámpák világító gömbjeiből játékos csóvák kezdődtek.
A híresség szívébe melegség költözött a különleges fotó láttán, mielőtt zsebre rakta volna a készüléket.
– Szóval meg sem mutatod, csirkefogó? – kérdezte, mikor helyet foglalt.
Taehyung szeme sarkából rásandított az idősebbre, ki lehuppant mellé a másik hintára, de botját betámasztotta enyhén terpesztett lábai közé. Jókedvűen fogott rá a hinta láncára és előredőlt, hogy jobban láthassa Eunjun mamát.
– Miért, érdekel?
Válasz helyett ciccegés jött a nő felől, mi a fiatalabbat kuncogásra késztette. A hinta megnyikordult, mikor Taehyung kicsit jobban meglökte magát, de lábai még mindig a homokban dölöngéltek. Egyedül a lánc nyikorgás és a fiú cipőjének homokban súrlódó hangja törte meg a telihold csillagokkal körbevett, idillikus előadását az égen. A fiatalnak enyhén kellemetlen súly nehezedett a szívére Eunjun mama jelenlététől és tudta, hogy ezzel a másik is tisztában van. Ám mielőtt elmerültek volna a témában, amit az idősebb egy szó, vagy mozdulat nélküli is kicsikart volna Taehyungból; inkább ő kérdezett.
– Mit keresel itt, Mama?
– Nem kell a duma, tisztában vagy vele, hogy te lófrálsz mostanában az árvaházammal szemben késő éjszaka és pontosan tudod, hogy itt lakom.
