YOU AND I (LEONETTA FANFICTION)

⚜️𝒫𝒶𝓇𝓉 01-𝐵𝑒𝒾𝓇𝒶𝓉𝓀𝑜𝓏𝒶𝓈⚜️

Ma van számomra a nagy nap. Hogy miért is? Hisz ez mindenki számára egy átlagos szerdai nap. De nekem nem. Ma megyek beiratkozni a Studio On Beat zeneiskolába, hogy valóra váltsam a kiskorom óta dédelgetett álmom. Híres énekesnő akarok lenni. Tudom, hiszem hogy ebben a Studio a segítségemre lesz. Na de nem fecsérelem tovább szót. Elkészülök, különben elfogok késni.

Összecsuktam a naplómat, és beraktam a párnám alá. Belenéztem az egészalakos tükrömbe. Rögtön elszörnyedtem a látványtól. Egy élőhulla nézett vissza rám, oroszlánsörénnyel. Bementem a gardróbomba, és most jön a nap legnehezebb része, a ruhaválasztás. Körülbelül egy évtizedet töltöttem a gardróbban mire megtaláltam a megfelelő ruhám.

A nyakamba raktam nyakláncomat, amit aputól kaptam a 15.születésnapomra. Megcsináltam a hajam,tettem fel egy leheletnyi sminket, aztán lerobogtam a lépcsőn.

-Jó reggelt! huppantam le apa mellé az asztalhoz.
-Jó reggelt Vilu. Mit kérsz? Olga csinált pirítóst, vagy inkább rántottát kívánsz? zsongott be apa szokás szerint.
-A pirítós jó lesz. mosolyodtam el halványan. Kivettem a tálból kettő pirítóst, azt megkenten eper lekvárral, öntöttem magamnak narancslevet és nekiláttam reggelizni. Miután befejeztem az evést megköszöntem, és indulni akartam de apu utánam szólt.
-Vilu, Ramallo elvisz! hallottam amint ő is feláll.
-De apa.. kezdtem volna bele de apa közbevágott.
-Nincs semmi de Violetta! Elmész Ramalloval és kész! Veszélyes az utca még ilyenkor is. jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.

Nem szóltam semmit, hanem megvártam Ramallot.
Addig telefonoztam a kanapén.
Megzizzen egyet a telefonom. Értesítésem jött.

Meglepett a közvetlensége, de aranyos lánynak tűnik. Szerintem jóban leszünk.
-Violetta, mehetünk? szólalt meg a hátam mögött Ramallo.
-Persze Ramallo. mosolyogtam rá.
Az út hátralevő részében zenét hallgattam.
Arra lettem figyelmes hogy a kocsi lefékez a Studio előtt.
-Vigyázz magadra! fordult hátra Ramallo.
Én csak mosolyogva bólintottam egyet. Belépve a Studioba, csak ámultam és bámultam. Annyira bámészkodtam, hogy nekimentem valakinek, akinek a papírjai szana-szét röpködtek.
-Oh, ne haragudj, annyira bámészkodtam hogy nem figyeltem. szabadkoztam, miközben segítettem a lapokat szedegetni. 
-Egy ilyen szép lánynak mint te, akármikor megbocsátok. mosolyodott el. Fülig vörösödtem. Éppen egyszerre akartunk egy lapot felvenni, mikor összeért a kezünk. Egy áramütésszerű dolog csapott át a testemen. Elkaptam a kezem, a kezébe nyomtam a lapokat, és zavartan elsiettem. De aztán eszembe jutott, hogy azt se tudom hol van a tanári.
-Hogy az a... morogtam a nem létező bajuszom alatt, és a homlokomra vágtam.

Megzizzent a táskámban a telefonom. Ő volt az. Rögtön visszaírtam neki.

Milyen udvarias. Gondoltam magamban. Gondolatmenetem egy hang zavarta meg.
-Violetta Castillo, ugye?
Megfordultam, és egy ősz hajú bácsival találtam szembe magam.
-Igen. mosolyogtam rá. Viszonozta.
-Én Antonio vagyok, ennek a helynek az igazgatója. Kövess, kezdődik a beiratkozásod. intett egyet. Ekkor rögtön hálát adtam az égnek. Isten küldte. Másképp eltévedtem volna.
Egy kék ajtó elé értünk.
-Ez a tanári. készségesen előreengedett.
Megköszöntem és bementem. Köszöntem a tanároknak, akik egyesével bemutatkoztak, és hogy mit tanítanak. Aztán Angie-vel elvonultam, mivel ő az ének tanár.
-Mit énekelsz Vilu? ült le Angie középre. Egyik oldalán Antonio másikon Pablo ült.
-Saját dalt hoztam, aminek a neve En mi mundo.
Angie odalépett a szintetizátorhoz és kísérni kezdett. Az elején kicsit félénk voltam, de aztán belejöttem.

-Ügyes voltál Vilu! ölelt meg Angie.
-Köszönöm. öleltem vissza.
-Hátra van még a tánc. szólalt meg mögöttem Antonio.
Angie megmutatta hol van az öltöző, meg a táncterem. Átöltöztem táncruhába.

Aztán elindultam a táncterem fele. Beértem, köszöntem.
-Na lássuk mit tudsz. mondta mogorván Gregorio. A kislabdáját nekivágta a magnónak, én meg teljesen random koreot kezdtem el táncolni,ami jött.

Gregorio segített közben, ugyanis alig észrevehetően elvesztettem a fonalat.
Miután véget ért a zene, vártam az "ítéletet".
-Fel vagy véve. mosolyodott el Antonio.
-Úristen, köszönöm! beleugrottam Angie nyakába, aki az ajtóból figyelt.
Angie megvárt, visszaöltöztem, és hazamentünk.
Elakartam magam kiáltani, hogy megjöttem, de Angie azt mondta, apunak sürgős elintézni valója akadt. Emiatt kicsit szomorú voltam. Hiszen elakartam neki mondani, hogy felvettem. Majd holnap reggelinél, ha addigra hazaér. Megvacsoráztam, írtam a naplómba, aztán lefeküdtem aludni. Gondolataim közé egy barna szempár férkőzött.