Következő szint

14 4 0
                                    

„Mi leszel, ha nagy leszel?"

„-Nem tudom."

„Mi a legfőbb vágyad?"

„-Talán az, hogy kitörhessek az unalmas hétköznapi életből... szeretnék hős lenni."

„Akkor mégis tudod mi akarsz lenni a felnőttkorodban."

„-..."

„Miért pont hős?"

„-Szeretnék birtokolni különleges képességeket."

„Áh, értem. Szóval fel akarsz emelkedni az emberek közül."

„-Nem, én nem így értettem. -Nem szeretek a középpontban lenni."

„De hát a hősök közkedvelt téma az embereknél."

„-Én, jobban szeretek kimaradni belőle és hátul nézni a legtöbb eseményeket."

Egy hős, akit nem ismernek személyesen, egy olyan hős, aki titokban menti meg a világot; aki nem kér érte semmit és okvetlenül segít másoknak. Legyőzi a rosszat és diadalmaskodik a gonosz fellett.

A közbeszéd így fogalmazna, de én nem tartozok ide.

Az egész nyári szünetet azzal töltöttem el, hogy egyre jobb lehessek. Teltek, múltak a napok és egyre közelebb kerültem az új képességeimhez és a következő sulimig.

A kapcsolatunk Mazdával szárnyalt, a kapocs kettőnk közt még erősebb lett. Az összekapcsolódásunk még intenzívebb lett.

Egy új élet elkezdődött...

Felöltöztem ünneplőbe, levágattam a hajamat rövidre. Egy új iskola, új én. A fekete szoknya csak úgy ragaszkodott a testemhez és kissé már kellemetlenül éreztem magam.

Szeptember 1-jét írunk. Egyben az első iskola napom is. Az emberek ekkor alapozzák meg a tudást, amit majd felnőtt korukban fognak alkalmazni, csak hogy ez a sors rám nem vár.

Mazda már a kapuajtóban várt rám és felvillantott.

Mazda: -Mehetünk?

Én: -Megakartalak volna kérdezni, hogy fel-e viszel. -De látom már nem kell. -Megelőztél.

Mazda: -Gyere, pattanj be.

Út közben látta Mazda, hogy egyre idegesebb leszek mihelyst a sulihoz mennénk.

Mazda: -Nem reggeliztél?

Én: -Hogyan? -Teljesen görcsbe van a gyomrom.

Mazda: -Azt látom. -Kiálltunk Megatron ellen, 2x-er is.

Én: -Jó de az más... -És meg vársz majd?

Mazda: -Nem lehet, gyanút fognának. -Tessék. -felnyitotta a könyöklőt. -Vegyél ki belőlem pénzt és vedd meg a bérletedet. -Kiraklak, majd haza megyek.

Én: -Pedig milyen jó lenne, hogyha azt hinnék, hogy van jogosítványom.

Mazda fel kacagott. A csöngő megszólalt, vettem egy nagy lélegzetet és kipattantam a kocsiból. Mazda megvárta míg bemegyek a kapun és azzal hazament.

Nagy nehezen bevágódtam a nagy tömegbe, megnéztem a bejárati ajtót a kiragasztott papírt, hogy ki lesz az osztályfőnökünk és hogy hányas terembe leszünk. Utána hátra mentem az udvarra, ahol már sorakoztak a korombeliek. Mindenki ki volt öltözve, ahogy lépkedtem előre a fűben körbe néztem, sokkal több volt a fiú, mint a lány. Megtaláltam az osztályfőnökömet és követtem őt, beállított egy csoportba, ahol már állt néhány ember.

Múlt - Orion történeteOù les histoires vivent. Découvrez maintenant