Lelkem mély bugyraiból

4.

Ó, te elérhetetlen fiú,
Ki akaratod ellenére is összetörted a szívem,
Mert olyan elérhetetlenné tetted magad számomra,
Hogy abba belegondolni is fáj.
Oké, megértem, hogy miért választottad Őt helyettem,
De akkor is fáj, hogy mi ketten sosem lehetünk együtt,
Mivel te Őt választottad helyettem.
Tudom, hogy ez már nagyon kijárt nekem, a fájdalom,
De akkor sem hiszem el hogy ebbe önként belefutottál, még te vállalkoztál rá,
Pedig nem is sejted, hogy ez engem mélyen hogy is érint.
Én csak pókerarccal tettetem neked, hogy minden oké, hogy támogatlak,
De magamban kész roncs vagyok,
S ezt sikeresen elrejtem előled, de attól még tény marad, én belül érzem mi is az igazság,
De borítsunk rá fátylat, ássuk el magunkban jó mélyre, s soha ne hozzuk felszínre,
Mert az, hogy nem engem választottál örökké itt fog lebegni a előttem,
S lehet soha nem fogom túltenni magam ezen.