Fire and cigarette

Csak egy szál

HaReya pov.:

Szokásomhoz híven mentem ki az iskola udvarra ,hogy elszívjak még egy szálat. Éppen, hogy szívni kezdtem az életem rövidítő rudacskát egy srác lépett mellém. Min YoonGi. Az iskola nagymenője. De mégis mit akar tőlem?

-Ne haragudj te vagy Park HaReya, igaz?-szólalt meg mély hangján.

-Attól függ ki kérdi-szívtam mélyet a szálból. Nem félek tőle, sem attól, hogy megver a haverjaival. Verjen, max feljelentem. Ennyi. Ilyen egyszerű.

-Ezesetben én-folytatta tovább.

-És mégis mit akarsz tőlem?-Végképp nem tudom mit szeretne.

-Tudsz adni egy cigit?-Vakargatta tarkóját.

-Ahh Jimin!-morgolódtam. Park Jimin az én  legjobb barátom. Egyben unokatesóm.Elővettem a kis tartóm, amin egy kis törött szív van, előhalásztam a kért dolgot, és a fiú felé nyújtottam.-De ne szokj hozzá! Különben kifogyasztjátok Jiminnel a készleteimet.

-Oké, de tűzet még kérhetek?-nevette el magát Yoongi. Elővettem az öngyújtom és meggyújtottam a cigarettáját. Tettem is volna el mire ismét megszólalt.

-Várj, had nézzem-kapott a kezem után. Hirtelen kotorászni kezdett a táskájában, majd egy ugyan olyan gravírozott arany készüléket vett elő mint az enyém. Egymás mellé rakta a két kis tárgyat, amik így egy rózsa csokor mintát raktak ki együtt.

-Ez érdekes-nyögtem ki.

-Aha, nagyon jól néznek ki együtt-bámult nagy szemmekkel engem. Most meg mi baja?

-Biztos te vagy a nagy Min YoonGi?-Kérdeztem nevetve, majd elnyomtam a már elszívott csikkem.

-Kételkedsz?

-Csak szeretnéd!-elvettem az öngyújtót, majd elindultam a kapu felé, ahol Jimin várt.

-Reya! Már mióta itt várok rád! Kárpotólj, mondjuk adj egy szálat!

-Most szívta el a haverod!-morgolódtam. Mindenki tőlem kér?

-Ohh szóval Suga megtalált-lelkesedett fel Jimin.

-Miért ne találnék meg egy ilyen lányt?-hallottam meg azt a mély hangot, melytől a hideg is végig fut a hátamon.

-Minie én léptem! Még be kell érnem a munkahelyemre-adtam át neki a lakáskulcsot.

-Te dolgozol?-nézett rám Yoongi.

-A semmiből nem tudok csak úgy cigit osztogatni a Jiminnek és a haverjainak-kiáltottam, majd elindultam a ovódába. Ki gondolta volna, hogy egy lány aki cigizik, folyton feketében járkál, alig beszél valakivel, egy oviban vállal kisegítő munkát? Pontosan! Senki.

***Time skip***

-Elnézést a húgomért jöttem!-kopogtatta meg valaki a vállam, miközben a kicsikkel játszottam.

-Semmi gond! Hogy hív.....ják?-nagyot nyeltem ,mikor megláttam az illetőt. Yoongi álldogált ott.

-Ohh HaReya?! Öhmm......

-Ne kérdezz semmit-nevettem fel-Itt dolgozom.

-Oh akkor ezesetben. Drága ovónéni a húgomat Min JiSui-nak hívják. Tudja merre van?-kezdett bele mondandójába ,miután meghajolt. Mindketten röhögni kezdtünk.

-Persze, Mr.Min-hajoltam meg èn is.-Su itt a testvéred-szóltam oda a kislánynal, aki hatalmas mosollyal az ajkán futott bátyához, és ölelte át őt.

-Yoongi, befonod újra a hajam, megint szétjött?!-panaszkodott a csöpség.

-Majd otthon, menj öltözz fel!-szólt neki az idősebbik.

-Az enyémet is befonod, ha nagy cuki szemekkel nézek rád?-Kérdeztem a fiútól.

-Mikor végzel?-kérdezte Yoongi nevetve.

-Kevesebb ,mint tíz perc-néztem az órára.

-Megvárlak, otthon megcsinálom a te hajfonatod is. Nincs más választásod!-adta ki az utasítás.

-Igenis Mr.Min-kezdtünk el újra nevetni.

***Yoongiék házában***

-Te milyenre szeretnéd a hajad? Két francia fonat? Azt sok lány szereti-ajánlgatta a házi fodrász.

-Igen, az jó lesz. Köszönöm.-leültem Yoongi elé, majd elkezdte kifésülni a hajamat. Telefonom csörgése zavarta meg az idilli csendet. Jimin hívott.
-Szia Minie. Nem. Igen, minden rendben. Itt vagyok Yoongiéknál. Nem, nem rabolt el. Fúj már mért erőszakolt volna meg? Nem, nem kényszerített semmire. Nem védekezünk, mert nem fekszünk le egymással. Jimin menj már anyádba! Nem. Vagyok. Terhes. Se. Tőle. Se. Mástól. Még egy ilyen kérdés és halott vagy. Rendben , szia!-istenem ez a gyerek.

-Najó, ez külső szemlélőként oltári vicces volt, másrész el kell beszélgetnem Jiminnel. Fáj, hogy ezt gondolja rólam-vágott szomorú fejet Yoongi.-Hajgumit! Éééés kész is.

-Nagyon szépen köszönöm, de szerintem most megyek és kinyírom Jiminiet.

-Ne!-vágta rá kicsit gyorsabban a kelleténél.- Mármint ne nyírd ki!

-Hmm......Ezt még átdondolom-tettem a kezem a vállára. Közben mind ketten nevettünk.

-Amúgy te honnan ismered Jimint, hogy ennyire becézgeted? Nekünk sosem engedi.-Ez most komoly? Jimin el se mondta nekik? Na ez kedves.

-Minie az unokatesóm. De most már tényleg megyek, mert már aggódik értem.-Kezdek el összekészülni.

-Haza kisérlek-ajánlotta fel a fiú.

-Ohh, hát akkor számolnod kell egy idegesítő és perverz fantáziával rendelkező Chimmel.-Tettem fel mutató ujjam fenyegetően.

-Azt hiszem megbírkozok vele, na menjünk.

Kb. 10 perc alatt odaértünk hozzánk. Kinyítottam az ajtót, beinvitáltam a vendéget és elkiáltottam magam.

-MEGJÖTTÜNK!

-HOZTAD A FÉRJED IS?-ordított vissza az emeletről drága Jiminem.

-Inkább gyere le, és nézd meg kit hoztam. De el kell szomorítsalak nem a férjemet.-Mondtam a már lépcsőn lejövő fiúnak. Odaszaladt hozzám, egy puszit nyomott a homlokomra, majd Yoongi felé vette az irányt.

-Szia Suga-tartotta kezét, hogy lepacsizzanak, de a haverja meg sem mozdult.-Mi van te is puszit kérsz?-kérdezte értetlenül, amit már nem bírtam ki röhögés nélkül.

-Persze ,minden vágyam Jiminie-vágta oda gúnyosan Yoongi.

-Jól van én mentem tanulni. Szia Yoongi-vettem fel a tipikus szarok bele mindenbe stílust, és elindultam a szobámba. Remélem Jimin és a haverjai nem fognak zaklatni mostantól. Inkább elszívok még egy cigit, amíg Jiminék beszélgetnek.