~Fogadásból szerelem~{ yoonmin }|BEFEJEZETLEN|

~ 6. rész ~

,,Már majdnem ott volt az ajka az enyémen, mikor is annyit hallunk, hogy valaki benyit a házba."

[ Jimin ]

Mind a ketten egyből az ajtó felé irányítjuk fejünket, ahonna egy emberi alak lép be. Először nem nagyon láttam ki az, de a hangjáról egyből felismertem ki az.

- Sziasztok! Csak be akartam nézni, hogy smint, de ahogy látom nem pont jó időpontba érkeztem meg!.. - tett a végére egy halovány kacajt Hoseok.
- Helo Hobi! Én igazából örülök, hogy látlak de szerintem a másik fél nem annyira. - vezette rám azokat a gyönyörű szemeit Yoongs. - Igaz, hogy örülök, hogy látlak. De megkérdezhetem, hogy miért törtél be a házamba fél 11-kor?!
- Erre is megvan a megfelelő magyarázat. Tudod ma hajnali 1-kor rámírtál, hogy ma átudok-e jönni fél 11-re. Én mondtam hogy oké, és lássátok csodát, ide is teremtem. De amilyen gyorsan idejöttem, szerintem most olyan gyorsan tűzök el innen. Szevasztok, további jó mulatást. - kacsintott a végen Hobi Yoongira, amit bevallok, nem nagyon nézem jó szemmel. Ő csak ne kacsintgasson arra akinek már van valakije... És igen itt nem magamra gondoltam.  Lehet meg kéne kérdezni, hogy akkor most mi van.

- Yoongi, figyelj.. mondhatok valamit?- kezdtem a beszélgetést, miközben Hobi szépen lassan kitalált a ház ajtaján.
- Persze, nyugodtan mond. - válaszolt szokásos mély hangján. 
- Hát tudod.. szerintem én már megyek haza.. bocsánat.
- Oh.. Rendben, ha te így döntöttél!.. - tett egy nagyon halovány mosolyt a mondat végére. Ebben a pillanatban felállt a székről és a kezet nyújtotta felém. Én elfogadtam a kedvességét, és én is a kezem nyújtottam felé, és így felálltam én is.
Az ajtóhoz közeledtünk, mikor is Yoongi megállt.
- Valami baj van? - kérdeztem aggodalmasan Yoongit.
Semmi válasz. Csak állt lehajtott fejjel, én meg nem is tudtam mit csináljak hirtelen, mikor felemelte a fejét, és megölelt. Ilyenkor nem tudtam hogy mit csináljak, és gyorsan ellöktem magamtól. Vissza akartam ölelni, de ahhoz már nem volt bátorságom.
Így hát fogtam magam felvettem a kabátom, kinyitottam az ajtót és elfutottam, amilyen gyorsan csak tudtam, otthagyva Yoongit egyes egyedül.

Gyorsan haza szaladtam, hogy már ne nagyon égjek le. Előkerestem a kulcsom és kinyitottam az ajtót. Ahogy beléptem, le akartam venni a cipőm, mikor észrevettem, hogy nincs is rajtam. Annyira hülye is csak én lehetek, hogy úgy szaladok haza, hogy nem veszem veszem fel a cipőm.. Annyi bátorságom meg már nincs bennem, hogy visszamenjek a cipőért. Inkább hagyom a fenébe. Levettem a kabátom és rátettem az akasztóra. Becsuktam az ajtót és gyorsan felszaladtam a szobámba, és egyből fejjel az ágyra huppantam.

Hogy lehetek ekkora barom?!
Ott hagytam Yoongit teljesen egyedül, mikor lehet, hogy szüksége volt valakire... valakire aki én lettem volna?!
Ahj.. hogy lehetek ilyen idióta?!..

Csak szidtam és szidtam magam, mikor valaki kopogott az ajtómon. Azt hittem hogy anyának nyitok ajtót, így hát egyből megöleltem az ajtó előtt álló személyt.

[ Yoongi ]
A kezem felé nyújtottam, mire ő is visszanyújtotta gyönyörű kezét. Csodálkoztam is, hogy megkérte tenni, úgy, hogy ne legyen vörös a feje.
Elkísértem az ajtóhoz mire a fejem a padló felé hajtottam, mivel nem nagyon akartam volna, hogy elmenjen.

Imádom a hangját,
Imádom az illatát,
Mindenét annyira imádom!!

- Valami baj van?- szólalt meg, egy csilingelő hang. Nem akartam felnézni, mert tudtam, hogy akkor biztos nem engedem el magam mellől.
De mégis volt bennem annyi erő, hogy felemeljem a fejem, és ezzel a mozdulattal megöleltem. De nem nagyon viszonozta az ölelésem.
Ebben a pillanatban ellökött magától, felkapta a kabátját, de a cipőjét itt felejtette..
Úgy érzem ezzel még majd átugrok a szomszédba.
Úgy éreztem egyedül maradtam. Teljesen egyedül. Nem kellett volna elengednem magam mellől Jimint..

Most csak annyit tehetek, hogy felhívom Namjoont..
•
•
•
•
•
•
•
Sziasztok! Bocsánat hogy kicsit későn hoztam ezt a részt.. Majd a részeket úgy hozom hogy minden héten vasárnap! Ha tetszett nyomjátok egy ⭐️!
Addig is
Puszi❤️🥰