Érzések Közt {One Direction ff.}

5.rész

*Harry szemszöge*
Korábban felébredtem, mint Sophie, így meg tudtam nézni, mennyit változott másfél év alatt. Végigmértem, majd ébredezett. Ahogy láttam felébredni, bizsergő érzés fogott el. Kinyitotta szemeit, én pedig abban a pillanatban kaptam el tekintetem. Zavartan néztem ki az ablakon. Megbizonyosodtam róla, hogy tudja, hogy néztem. Beharaptam ajkaim, majd felé fordultam. A legaranyosabb mosolyával nézett rám.
- Mit nézel? - kérdeztem visszatérve a szerepemhez.
- Semmit - rázta meg a fejét, majd mosolyogva bement a fürdőszobába. Kiterültem az ágyon, s elkezdtem gondolkodni. Amíg a fürdőszobában volt, kitisztítottam a fejem a kósza gondolatoktól. Nem, nem tehetem meg. A koncertig várnom kell.
*Sophie szemszöge*
Reggel felkeltem, és azt vettem észre, hogy Harry nézett. Elkapta tekintetét és kibámult az ablakon. Ösztönösen mosolyra húzódott a szám, majd Harry újra rám nézett.
- Mit nézel? - kérdezte bunkón.
- Semmit - ráztam meg a fejem és mosolyogva bementem a fürdőszobába. Letusoltam, utána magamra csavartam egy törölközőt. Felvettem a ruhám, és hangos ajtónyitással mentem be a szobába.
- Persze, még törd is le a kilincset - mondta tettetett elismeréssel.
- Nagyon vicces vagy - morogtam.
- Na mi van, rossz kedvünk van? - röhögött ki.
Válaszra sem méltatva kutattam tovább a szekrényben, az egyik cipőmet keresve. Már fel akartam adni, mikor Harry megszólalt.
- Csak nem ezt keresed? - mutatta fel, én pedig tátott szájjal néztem rá.
- Te képes voltál végignézni ahogy feltúrom az egész szekrényt, miközben nálad volt? - kérdeztem idegesen.
- Aha - röhögött jóízűen, majd odadobta hozzám.
- Miért vagy ekkora paraszt? - tettem fel a költői kérdést.
- Miért vagy ekkora hercegnő? - kérdezett vissza unottan.
- Ne röhögtess. Én hercegnő? Neked nem elég ez a hotelszoba, neked palota kéne, ugye? Mindjárt szólok is a fiúknak, hogy építtetsék meg valakikkel. Vagy tudod mit? Megcsináljuk mi öten. Mert ha valamit csinálunk, úgysem segítesz. Ja de, maximum a jelenléteddel. Nagyon elegem van belőled Harry - vágtam a fejéhez idegesen. Harry csak pislogott, majd szomorúan elmosolyodott. Kimentem a szobából, majd bekopogtam a fiúkhoz.