*Harry szemszöge*
Sophie idegében mindent a fejemhez vágott, majd dühösen átment a fiúkhoz. Utána akartam menni, de nem tettem. Hogy tehettem volna? Szerintem olyan dühös most rám, hogy a pillantásával megölne. Vállamat megvonva én is átmentem a többiekhez. Kopogtam.
- Gyere - kiáltott Lou.
Benyitottam, majd az ágyon ülve megláttam Niall-t, Lou-t, Liam-ot, Zayn-t és Sophie-t. A lány mellett Niall és Lou ült, a másik ágyon pedig Liam és Zayn. Leültem az utóbb említett tárgyra, majd belehallgattam a beszélgetésbe.
- És akkor átmegyünk hozzá, és szólok neki - kérdezte Niall megerősítésre várva. - Oké - bólogatott Liam.
- Nekem mindegy - vont vállat Zayn.
- Felőlem - mondta Lou.
- Harry? - kérdezte Niall.
- Hm? - dőltem hátra.
- Neked jó ez? Hogy átmegyünk hozzá és szólok neki? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Miről van szó? - kérdeztem értetlenül.
Mint kiderült, egy testvérpár és Zayn egy kisebb veszekedésbe keveredtek, de semmi komoly.
- Szóval, jössz? - pislogott Liam.
- Nem - mondtam flegmán.
- Oké - hagyta annyiban. - Sophie, te jössz? - kérdezte Lou.
Láthatólag nagyon gondolkozott, majd megszólalt.
- Felőlem - mondta.
- Szerintem ne gyere - rázta meg a fejét Liam.
- Szerintem se. Bajod esik - bólogatott Niall.
- Akkor nem megyek - mondta a lány.
- És ketten maradtok Harry-vel? Nem ölitek meg egymást? - gyanakodott Zayn.
- Hallod ne már! A közelében sem leszek! - lökte meg mosolyogva Sophie.
- Jó, oké. Harry? - kérdezte.
- Ígérem - forgattam a szemem.
A többiek bólintottak, majd elmentek a testvérpárhoz. Sophie átment a szobába, majd én is mentem utána.
YOU ARE READING
Érzések Közt {One Direction ff.}
FanfictionA nevem Sophie Wilson, egy 17 éves, átlagos lány voltam. Mindig nagy álmom volt énekessé válni, de ez eddig nem sikerült, már kezdek lemondani az egészről. Amikor 13 éves voltam, a One Direction volt a kedvencem, bár ez másfél éve másképp van. Az ok...
