Érzések Közt {One Direction ff.}

11.rész

Reggel a fejem Harry mellkasán volt. Kinyitottam a szemem, majd hátrafordítottam a fejem. Harry engem nézett, és mosolygott. Smaragdzöld íriszeiben elvesztem. Hiába akartam elkapni tekintetem, nem sikerült. Percekig bámultunk egymásra, mint tegnap a mekiben. Amint eszembe jutott az emlék, felálltam, majd bementem a fürdőszobába. Megmostam párszor az arcom, majd a tükörbe néztem. A vízcseppek versenyeztek az arcomon, de pár pillanat múlva ezek könnycseppekké változtak. Szipogtam, de próbáltam halkan sírdogálni, hogy ne hallja meg senki. Miután összeszedtem magam, kimentem. Csak akartam. Merthogy egy mellkasnak ütköztem, ami Harryhez tartozott. Felnéztem rá, aki pedig le rám. Szám szélét rágva félreálltam, de ő elém állt. Átálltam a másik oldalra, de megint elém állt. - Elengednél? – sziszegtem idegesen. - Amíg nem tudod az igazságot, addig nem – suttogta. - Milyen igazságot? Azt, hogy jársz egy lánnyal? Na és? Mi közöm hozzá? Semmi – vontam meg vállaim flegmán, pedig legbelül fojtogatott az érzés. - Nem. Azt, hogy nem járok senkivel. Ő csak segít nekem, valamiben – jött zavarba. - Na. Megtudtam, elengedsz már? – egyre dühösebb lettem. - Persze – suttogja, miközben a fülem mögé tűri a hajtincsem. Erre már én is zavarba jöttem, majd egymásra néztünk. Mind a ketten zavarban voltunk, mire elnevettük magunkat. Ezután jó pár napig nem beszéltünk egymással. Őszintén, nekem ez nem jól, hanem rosszul esett. Lehet, valaki egy megcsalás után kitörli az ismerősei közül, letiltja, törli a számát. De én egyiket sem tettem. Hogy miért? Én sem tudom.