*Harry szemszöge*
Azóta nem beszéltünk Sophie-val. Egészen biztos, hogy nem hiszi el, hogy Emma számomra nem jelent semmit. Ő csak egy segítség lesz. Csakis a koncertig. Addig pedig el kell intézni, hogy Sophie ne tudja meg. Mert akkor bukik a terv. Hogy mi a terv? Egyenlőre titok. Sophie elindult a parkba, hogy kitisztítsa a fejét. Gondolom ezért, mert más oka nem lehet. Az erkélyre kilépve teljesen ráláttam a parkra. Sophie az egyik fánál ácsorgott, mintha várna valakit. Pár perc múlva egy fiú lépett oda hozzá, aki egy öleléssel köszöntötte. Szinte bármelyik pillanatban odarohantam volna, és elküldtem volna. Ekkor megakadt a szemem valamin. A lány egy papírt adott át a srácnak, aki elrakta. Elbúcsúztak, majd Sophie sebes léptekkel elindult a hotel felé. Azzal a lendülettel beléptem az erkélyről, és ráugrottam az ágyra. Abban a pillanatban nyílt az ajtó, és a Sophie lépett be rajta. Amint észrevett, csak pislogott. Ezután otthagyva a lányt átmentem a fiúkhoz, hogy megbeszéljük a koncertet. Bekopogtam. - Gyere – kiáltott Louis.
Bementem, majd leültem melléjük. - Meg kell beszélnünk a koncert menetét – kezdte Niall. - Én is ezért jöttem – bólintottam. - Melyik számokat adjuk elő? – kérdezte Zayn. - Van pár tippem – mondtam. Bólintott, jelezve, hogy mondjam. - Live While We're Young, Best Song Ever – kezdtem sorolni, de Liam közbevágott. - A You & I biztos – nézett rám. - Igen – bólintottam. – Story Of My Life, What Makes You Beautiful, One Thing – értem a végére. - Szerintem ennyi elég. Ha meg nem, akkor majd megkérdezzük a közönséget – vont vállat Louis.
Viszont pár perc múlva nyílt az ajtó, és az lépett be rajta, akire egyikünk sem számított.
YOU ARE READING
Érzések Közt {One Direction ff.}
FanfictionA nevem Sophie Wilson, egy 17 éves, átlagos lány voltam. Mindig nagy álmom volt énekessé válni, de ez eddig nem sikerült, már kezdek lemondani az egészről. Amikor 13 éves voltam, a One Direction volt a kedvencem, bár ez másfél éve másképp van. Az ok...
