*Harry szemszöge*
Elment. A taxi elhajtott, majd könnyeimmel küszködve mentem a szobába, ahol egyedül voltam. Mellettem az ágyon nem volt senki. Egy szem dolgot hagyott itt, az egyik pólóját. Odamentem érte, majd felvettem. Lehuppantam az ágyra, majd megforgattam a kezem között a kis pólót. Miután megnéztem, hogy nincs e semmi baja, magamhoz öleltem. Éreztem rajta az illatát. Azt az illatot, ami életem értelmének az illata. És most nagyon de nagyon megbántottam. Tényleg azt mondtam rá, hogy ribanc? Nem vagyok normális... De szeretem. Nagyon szeretem. [Pár nappal később] Sophie még mindig nem jött vissza. És szerintem nem is fog. Abból ítélve, hogy a fiúkkal beszél nap mint nap, jól van. Vagy csak mutatja. Nagyon remélem, hogy jól van. Rettenetesen megbántottam. Írtam neki egy üzenetet. Ezt írtam: „Kedves Sophie! Remélem elolvasod ezt az üzenetet, és reagálsz rá. Tudom, hogy nagyon megbántottalak. Hidd el, nem volt szándékos. Kicsúszott a számon. Az igazi véleményem az, hogy egy végtelenül kedves, okos és szép lány vagy. Lehet, hogy ezek után már soha nem bocsátasz meg, de tudd, én mindig itt leszek neked. Remélem jól vagy. Vigyázz magadra. H". Elküldtem, majd 20 percig néztem, hogy megnézi e. Nem. Nem nézte meg.
VOUS LISEZ
Érzések Közt {One Direction ff.}
FanfictionA nevem Sophie Wilson, egy 17 éves, átlagos lány voltam. Mindig nagy álmom volt énekessé válni, de ez eddig nem sikerült, már kezdek lemondani az egészről. Amikor 13 éves voltam, a One Direction volt a kedvencem, bár ez másfél éve másképp van. Az ok...
