[2 héttel később]
A koncert reggele. És a 18. születésnapom. Nagyon korán keltünk, amit ugyan nem értek, mert a koncert este lesz. Na mindegy. Körülbelül 4 órakor keltünk. Az ébresztő csörgött. Nálunk, és a fiúknál is. Kómásan felültem, majd megdörzsöltem a szemem. Azt hittem, meghalok, annyira fáradt voltam. Ha anya itt lenne, azt mondaná: „Ezért nem kell hajnali kettőkor visszajönni!". Biztos vagyok benne, hogy ezt mondaná. Amíg a fürdőszobában voltam, Harry még az igazak álmát aludta. De talán a többi fiú is. Felvettem egy farmernadrágot, egy fehér, ujjatlan pólót, aminek egy pillangó van az elején, erre pedig rávettem egy vajszínű kardigánt. Miután végeztem, megfogtam egy pohár vizet, és Harryre borítottam. -Mi a?-kelt fel csurom vizesen, mire elkezdtem röhögni. -Reggelt-mondtam. -Ezután már csak jobb lehet a reggel-morgott.
Duzzogva bevonult a fürdőbe, én pedig átmentem a fiúkhoz. Halkan benyitottam. Nem tévedtem. Niall, Liam, Zayn és Louis még az igazak álmát aludták. Odaléptem először Liam ágyához, és lerántottam róla a takarót. Körbementem, és mire visszaértem az ajtóhoz, öt darab takaró volt a kezemben. -Add vissza Sophie-nyöszörgött Louis. -Nekem is-szólt közbe Zayn. -A francba-nézett rá a telefonjára Niall. -Mi az?-kérdezte Liam. -Ma van a koncert-jelentette ki, mire mindenki felpattant. Megvártam amíg végeznek, mert ha elmentem volna, tuti visszafekszenek aludni. -Mi van már?-kérdezte Zayn a fürdő kilincset rángatva. -Mi történik?-nézett oda Liam. -Beragadt-motyogta. -Még szerencse, hogy senki nincs bent-ráztam a fejem. -Akkor hol öltözzünk?-értetlenkedett Louis. -Istenem, de kis nyáficok vagytok! Öltözzetek itt a szobában, ha kell kimegyek-hadartam.
Nem szóltak semmit, csak elkezdtek öltözni. Átléptem közöttük, és az ablakhoz mentem. Kinyitottam, és kinéztem azon. Pár perc alatt a fiúk végeztek az öltözéssel, és utána hirtelen kivágódott az ajtó, és Harry lépett be. -Basszus, a szívrohamot hoztad rám-kapott a szívéhez Niall. -Bocs. Fiúk, gyertek egy kicsit-intett az ajtó felé, a fiúk pedig követték. Az ajtó túloldalán csak pár részletet tudtam kivenni abból, amit beszélnek. „Tudjuk", „várnunk kell", stb. Amikor visszajöttek, megszólaltam. -Mehetünk?-kérdeztem lerakva a takarókat. -Hova?-kerekedett el Liam szeme. -Enni Liam, enni-néztem rá, mire Niall elvigyorodott. Hát persze, hogy enni akar. Ez nem is kérdés.
ESTÁS LEYENDO
Érzések Közt {One Direction ff.}
FanficA nevem Sophie Wilson, egy 17 éves, átlagos lány voltam. Mindig nagy álmom volt énekessé válni, de ez eddig nem sikerült, már kezdek lemondani az egészről. Amikor 13 éves voltam, a One Direction volt a kedvencem, bár ez másfél éve másképp van. Az ok...
